2018. május 1., kedd

Háztáji képek Bikácsról

Mint az előző posztomban említettem, úgy el is hoztam pár fényképet, a Bikácsi Park Hotel saját farmjáról, közvetlen környezetéről. Ez nem "hardcore" fotós bejegyzés lesz, sokkal inkább egy kis időutazás, egy helyi, teljesen autentikus farm segítségével. Szeretném bemutatni azt a csodát, ami ott fogadott minket, mikor körbejártuk a park saját tavát, és betekintést nyerhettünk lovardájába, baromfi udvarába, és a terület minden szegletébe. Nem is szaporítom a szót, inkább egy-egy rövid mondatban mesélek a képek alatt.


A teraszon elfogyasztott reggeli kávé iszogatása közben készült,
ez a szívemnek oly kedves Házi rozsdafarkú tojót ábrázoló fotó


Minden reggelünket a teraszon kezdtünk, a jóízű reggeli elfogyasztása után. Egyszerűen feldolgozhatatlan élmény, hogy a szemközti fákon, a Közép fakopáncs, és a Zöld küllő dolgozik, a fűzfákon tízesével kergetőznek a rozsdafarkúak, és mindezt egy kényelmes kerti székből nézheti az ember, 5-10 méter távolságból. Gyönyörű időnk volt, madárdallal, pihenéssel, ezernyi látnivalóval. Órák repültek el a teraszon, és egy cseppet sem bántuk ...



Teljesen korhűen berendezett, és bérelhető parasztudvar

 Korabeli szerszámok, gépek az udvaron

Míves épület, a kenyérért megdolgozó emberek keze munkája

 És az épület egyik lakója. Házi kolbász kapható ! :-)

 Lakó és funkcionális épületek, okosan elrendezve

 Eredeti állapotában is nagyon tetszik

 A malacok túloldalán, nagyobb házi jószágok kaptak helyet

Láthatóan biztonságban, és jól érzik magukat ...
 Megfáradt póni

A nagyobb területen marhákat tartanak

 A lúdak agresszíven védték a kifutót

 Szárnyasokból sem volt hiány

 Az öreg tyúk csak megnézte, ki fogja rá az objektívet

 Vezérkakas

 Ez az igazi "bió" ...

Peckesen az övéi között

 Pillanatok alatt tavaszodott ki idén. Az aranyeső ékes bizonyítéka ennek

Az egynapos póni csikó melletti tetőtérben is utódokat nevelnek a füstifecskék.
A póni csikót úgy őrizte az anyja, hogy nem lehetett fotót készíteni róla.


Ilyen képek láttán gondolkodom el azon, hogy hová is jutott, mibe is kényszerült a városi ember. Mennyire elszakadtunk attól, ami maga az élet. Vidáman nyomkodjuk telefonunkat, vitatkozunk egymással a Facebook-on, bambulunk villodzó tévéinkre, ahol tudtunkon kívül alakítják személyiségünket, fogalmazzák meg helyettünk gondolatainkat, miközben még mindig elérhető az élet a jobb helyeken ...

Sajnálom magunkat, nagyon őszintén.


Bikácsi lápvidék

Szűk két hete lehetőségünk volt elvonulni kicsit pihenni. Választásunk a Bikácsi Zichy Park Hotelre esett, ahol nagyon kellemes 3 napot tölthettünk el, horgászattal, fotózással, és wellness-el egybekötve. Ránk fért már ez a kis pihenés, mert mostanság úgyis csak a rengeteg munka van, és a telkünkön álló faház belső felújítása. Gyakorlatilag sohasem pihenünk. A hoteltől nem messze található egy fokozottan védett lápvidék, melyet meg is látogattunk a második napon. Kellően tiszteletben tartva azt a tényleg értékes vidéket, körbejártuk a fő, belvizes területet, amit olyan jó 4 km-es sétának becsülnék. Vizén nem láttunk kiemelkedően sok fajt, de messziről azért bepillantást engedett titkaiba. Az ott készült fotókat szeretném megosztani, az idei első blogbejegyzésemben. A fent említett feszített tempó miatt, idén a fotózás sajnos kicsit háttérbe szorul. De jövőre, ha minden igaz, már a saját kertes házunk épülő madárbarát kertjéből tudósítom kedves olvasóimat. Remélem, hogy a képek megmutatják, hogy miért is minősítettem a területet értékesnek ... Biztos vagyok viszont abban, hogy többszöri látogatás útján, jobban bizalmába férkőzhetnénk ennek a vidéknek ...


 Az első métereknél balra tekintve

Jobbra nyílt meg a táj

Tessék viselkedni !

 A homokos dűlőút kicsiny lakói

 Százszor megnéztem, hová lépek

Mocsári teknős baba

 Nagy kedvenc a szürke gém

 Messze a túloldalon ... A tó megkerülése utáni ajándék

 Nagykócsag

 Barna rétihéja vadászott

 Mocsári teknős a tocsogóban

 Kisebb tavacska. Hajnalban beülnék ide lessátorba

 Találkoztunk elvétve Nyári lúddal is

Ezt az utat tettük meg, bő 90 perc alatt



Pihenni és horgászni mentünk, de nálam volt a jó kis Nikon ... Gondoltam, lefotózom azt, ami utunkba kerül, és említésre méltó. Komolyabb fotókért, már reggel 5-kor kint lettem volna. Aranysakál üvöltést, és bagoly hangját este hallottuk. Komoly élet lehet itt, a reggeli órákban. De mi ez alkalommal nem vettük a fáradtságot felkelni. Így is rengeteg szépséget láttunk, komoly ragadozómadarakat is a fák között, de felismerni azokat képtelen voltam a sűrű erdőben. ( A képen a fenti csücsök mögötti terület )

A következő blogbejegyzésben elmesélem, hogyan készülhetett fotó a házi rozsdafarkúról, a teraszon, egy karosszékben ülve, reggeli kávé kortyolgatás közben ...

2017. december 31., vasárnap

2017 évzáró

Elérkezett az év vége, és az utolsó blogbejegyzés ideje is. Ebben a posztban egy utolsó madárles látogatás képeivel szeretném megörvendeztetni a nagyérdeműt. Mindenek előtt szeretném megköszönni az ez évi figyelmet, és az immáron 45.000 látogatást. Fotós szempontból sajnos az év utolsó negyede nem sikerült erősre, ennek okait nem is sorolnám fel. Jövőre igen sűrű évnek nézek majd elébe. Igen sok szervezést, és nem kevés erőforrást és időt felemésztő feladat vár rám, és családomra is. Mindezek ellenére bízom abban, hogy a kevesebb, de minőségi fotós történés, továbbra is méltó tartalommal fogja megtölteni ezt a blogot. Ha minden igaz, egy meglepetés is vár majd ránk, a természet megfigyelését illetően, a jövő év második negyedévével kezdődően. Amint aktuális lesz, fogom jelezni. Most kanyarodjunk vissza az év lezárásához, egyúttal engedtessék meg nekem az utolsó fotók bemutatása ... 


És következzen a 2018-as év !

 Kékcinege

A Süvöltő tojó hirtelen jött. A hím nem volt szomjas most sem

 Mezei veréb

 Csuszka

 Szajkó a nagy-beülőn

Egy percre jött pár Őszapó

 Sokáig pózolt szokatlan helyen

 Cinkegolyó, mageleség ... mindegy volt.

 Elég közelre jöttem ? (Meggyvágó)

 Az Erdei pinty hímje nem jön le az etetőre

 A tojó közelebb jött, de ő is a földön maradt

 Egyszerű faj, szép fényekben

 Énekes rigó

Na most akkor mi van ?!


Idén kevesebb blogbejegyzésre volt energiám és időm, talán kicsit szűkebb volt a felkeresett fotós színhelyek száma is, de az élet zajlik, és képtelen vagyok ennyi felé szakadni. Remélem, hogy a jövőre várható szintén kevesebb poszt során, minőséget és érdekes témákat fogok tudni nyújtani ...
Köszönöm szépen, Mindenki megtisztelő figyelmét !





2017. december 6., szerda

Csíz vendégek

Töretlenül zajlik a leslátogatás, és az etetés, még a hamarosan véget érő nehézségek ellenére is. Fogy a fekete szotyi, ürül a 25 kg-os zsák. Üldögéltem a lesben, vártam a süvöltőt, mert ott püttyög fent a közeli fákon, és már régóta szeretném a hímet lefotózni a lesnél ... A szokásos alap-fajok mellett egyszer csak meglepetés vendég érkezett. Rögtön egy csapat. Felfigyeltem röviden szóló magas hangjukra. Javarészük hamar tovább röppent, de egyikük ott maradt a les végében. Róla szól ez a blog, és más fajokról, akik rendre megmutatkoznak, és leveszik a részüket a terülj-terülj asztalkából.


A Csíz, személyesen

 A Süvöltő hím még mindig nem sikerült

 de ez a tojó is szépen pózolt

 A Szajkó rendet rakott, mindenkit elzavart

 A Csuszka 4-5 falatot is eltüntet egy körből. Hová fér belé ?!

 Szépen passzol ez a háttér a Széncinege mögött

 Szemérmetlen !

 Kékcinegéből idén kevesebb jár hozzánk

 A Meggyvágó körül nem sokan ugrándoznak ...

 Felbátorodtak a barátcinegék

 Nagy fakopáncs tojó (A hím elmaradt)

 Pózer !

 ... mert szeretem ...

 A csíz hosszú-hozza percekig tömte a hasát

 Még mindig gyönyörű ...

Feltörtem a jeget, hogy ihassanak !




Türelmes vagyok, de a Süvöltő csak addig jön, míg be nem fagy az itató.Remélem, hogy ebben a szezonban megcsípem még a hímet. Aztán meglátjuk, hogyha bejön az igazi nagy hideg, milyen fajok néznek be még hozzánk ?! Őszapót, Zöldikét, Erdei pintyet, Tengelicet remélek.

Hosszú még a tél ...