2017. december 31., vasárnap

2017 évzáró

Elérkezett az év vége, és az utolsó blogbejegyzés ideje is. Ebben a posztban egy utolsó madárles látogatás képeivel szeretném megörvendeztetni a nagyérdeműt. Mindenek előtt szeretném megköszönni az ez évi figyelmet, és az immáron 45.000 látogatást. Fotós szempontból sajnos az év utolsó negyede nem sikerült erősre, ennek okait nem is sorolnám fel. Jövőre igen sűrű évnek nézek majd elébe. Igen sok szervezést, és nem kevés erőforrást és időt felemésztő feladat vár rám, és családomra is. Mindezek ellenére bízom abban, hogy a kevesebb, de minőségi fotós történés, továbbra is méltó tartalommal fogja megtölteni ezt a blogot. Ha minden igaz, egy meglepetés is vár majd ránk, a természet megfigyelését illetően, a jövő év második negyedévével kezdődően. Amint aktuális lesz, fogom jelezni. Most kanyarodjunk vissza az év lezárásához, egyúttal engedtessék meg nekem az utolsó fotók bemutatása ... 


És következzen a 2018-as év !

 Kékcinege

A Süvöltő tojó hirtelen jött. A hím nem volt szomjas most sem

 Mezei veréb

 Csuszka

 Szajkó a nagy-beülőn

Egy percre jött pár Őszapó

 Sokáig pózolt szokatlan helyen

 Cinkegolyó, mageleség ... mindegy volt.

 Elég közelre jöttem ? (Meggyvágó)

 Az Erdei pinty hímje nem jön le az etetőre

 A tojó közelebb jött, de ő is a földön maradt

 Egyszerű faj, szép fényekben

 Énekes rigó

Na most akkor mi van ?!


Idén kevesebb blogbejegyzésre volt energiám és időm, talán kicsit szűkebb volt a felkeresett fotós színhelyek száma is, de az élet zajlik, és képtelen vagyok ennyi felé szakadni. Remélem, hogy a jövőre várható szintén kevesebb poszt során, minőséget és érdekes témákat fogok tudni nyújtani ...
Köszönöm szépen, Mindenki megtisztelő figyelmét !





2017. december 6., szerda

Csíz vendégek

Töretlenül zajlik a leslátogatás, és az etetés, még a hamarosan véget érő nehézségek ellenére is. Fogy a fekete szotyi, ürül a 25 kg-os zsák. Üldögéltem a lesben, vártam a süvöltőt, mert ott püttyög fent a közeli fákon, és már régóta szeretném a hímet lefotózni a lesnél ... A szokásos alap-fajok mellett egyszer csak meglepetés vendég érkezett. Rögtön egy csapat. Felfigyeltem röviden szóló magas hangjukra. Javarészük hamar tovább röppent, de egyikük ott maradt a les végében. Róla szól ez a blog, és más fajokról, akik rendre megmutatkoznak, és leveszik a részüket a terülj-terülj asztalkából.


A Csíz, személyesen

 A Süvöltő hím még mindig nem sikerült

 de ez a tojó is szépen pózolt

 A Szajkó rendet rakott, mindenkit elzavart

 A Csuszka 4-5 falatot is eltüntet egy körből. Hová fér belé ?!

 Szépen passzol ez a háttér a Széncinege mögött

 Szemérmetlen !

 Kékcinegéből idén kevesebb jár hozzánk

 A Meggyvágó körül nem sokan ugrándoznak ...

 Felbátorodtak a barátcinegék

 Nagy fakopáncs tojó (A hím elmaradt)

 Pózer !

 ... mert szeretem ...

 A csíz hosszú-hozza percekig tömte a hasát

 Még mindig gyönyörű ...

Feltörtem a jeget, hogy ihassanak !




Türelmes vagyok, de a Süvöltő csak addig jön, míg be nem fagy az itató.Remélem, hogy ebben a szezonban megcsípem még a hímet. Aztán meglátjuk, hogyha bejön az igazi nagy hideg, milyen fajok néznek be még hozzánk ?! Őszapót, Zöldikét, Erdei pintyet, Tengelicet remélek.

Hosszú még a tél ...

2017. november 24., péntek

És még sokan mások

A Zöldküllő kalandja mellett, azért más is történt aznap. Most jön majd az igazi tél, és remélhetőleg jönnek be szépen a ritkább fajok is. Nagyon bízom a Zöldikékben, Vörösbegyben, Süvöltőben, Erdei pintyben, és minden másban, amikor eljön a nagy hideg. Szóval más fajok is jártak ott a Zöldküllőn túl. Róluk gyűjtöttem össze a kedves fotókat ebben a rövid bejegyzésben. A századjára fotózott Széncinege gyönyörű fényeket kapott, és sok képen sikerült használni a víz tükröződését, illetve nagyon izgalmas volt figyelni a fajok fürdését. Bejött a Szajkó is, aki egy állat :-) Böszme tahó, de mégis szeretem. Modellt állt a szigorú Meggyvágó is. Örültem minden madárnak. A Süvöltőket pedig hallottam, a nem is olyan messzi távolból. Tavaly egy tojó jött le inni, idén hátha idetéved a hím is. Meglátjuk. Most örüljünk annak, ami volt !



Pazar fényünk volt ebben a pillanatban

Merre is kell néznem ?!

A kis falánk ...

A szolid Barátcinege

Egyre bátrabbak már a Kékcinegék

A Szajkó "belakja" az itató környékét. Olyankor senki nem jöhet

Modellt állt a Meggyvágó

No csak, mit találtam !

Ideje megfürdeni

 Na most akkor hányan vagyok ?

Jó nekünk itt ...

 
Így élünk mi ...

 Lassan véget ér az ősz.

Hahó ! Engem ki ne felejtsetek !



Annyi sok szép élményt és képet adott ez az itató. Nincs is igazán optimális helyen, de legalább biztonságban van nagyjából, egy zárt területen. Eddig 18-20 fajt láthattunk itt, nem egész két év alatt. Minden alkalommal izgalmas, és érdekes órákat töltöttem el a lesben, és ez most sem volt másképp. Télen, amikor leesett a hó, és az itató csontra be van fagyva, egyszerre 7-10 madár is táplálkozik. Olyankor azt sem tudja az ember, hogy hová fotózzon ...

Szeretek itt lenni, szeretem figyelni ezt a szeleburdi társaságot.





2017. november 23., csütörtök

Zöldküllő wellness

Feleségemmel együtt mentünk ki a leshez ezen a szombaton, hogy feltöltsük az etetőt, vigyünk egy kis vajat, megpucoljuk az üveget, és fotózzunk. Rendbe hoztuk amit kellett, és beültünk a lesbe. Alapfajokkal indult a nap, ahogy az lenni szokott. A következő blogbejegyzésben a többi fajról is teszek fel fotót, így róluk is, mert olyan szépek ... Egykedvűen figyeltük a történéseket, fotóztunk, beszéltünk, néha még a telefont is volt idő "szeretgetni" ... Ami ez után következett, az extázisig fajult bennünk. Történt ugyanis, hogy a lestől jobbra, ahová a nagymadarak szoktak érkezni, a vastag fa törzsén, tanyát vert a Zöldküllő. Táplálkozni kezdett, serényen kutatta a fatörzs réseit. Talált is jó falatot, melyet boldogan fogyasztott el. Hosszasan figyeltük, és reménykedtünk, hogy esetleg közelebb jön ... Erről a történetről szól ez a bejegyzés.


Zöldküllő wellness

 Lázas táplálékkeresésben

 Elégedetten fogyasztotta el a kis puhatestűt

 Kíváncsian méregette környezetét

 Hahó, elbújtam ...

 Na jó, itt vagyok. Tetszem ?


Hosszú perceken át figyeltük őt, a lestől jobbra 8 méterre lévő fán. Tüzetesen megvizsgált mindent, amit talált, és jó falatnak ítélt, azonnal megette. Körbe lépdelt a fatörzsön, hol takarásban, hol magasabb régiókban, máskor lejjebb keresgélve ... Rengeteg képet készítettem róla, mert ahogy más ilyen szép fajok, ő is lázba hozott nem kicsit. Örömünk végtelen volt, és reménykedtünk, hogy talán megszomjazott, esetleg megfürdene, hogy tollazata tiszta maradhasson ...



 Megjöttem !

 Nem soká süt már a nap, hmmmm de jól esnek ezek a fények ....

 Na dobjunk egy hasast, mossuk meg a pocókát ...

 Jól esik a víííííz. Tisztának kell lenni ősszel is ....

 Na, ez így mindjárt más !

 Egész jó ez a hely. Ennivaló, wellness, napozás

 Szárítkozzunk ! Azért elég hűvös van ...

 Azért így nehéz, ha belelóg a farkam

 Ahha ! Mi viszket itt. Na várj csak, kivakarlak én onnan !

Boldogság van ! Nem igaz ?!



Boldogság van bizony, drága küllő barátunk ! Hosszú percekig figyelhettük, csodálhattuk őt. gyönyörű színpompáját, figyelmes viselkedését, tisztálkodását, ivását, mozdulatait. A gép kattogott, még videó is készült róla. Nem is kívánhattunk többet ettől a naptól. Miután elröppent, mi is csomagolni kezdtünk. Várt minket az ebéd, és az otthon melege.

Köszönjük szépen ezt a csodát !