2013-01-30

Városliget

Ezen a hétvégén úti célnak a Városligetet választottam. Hosszas érdeklődés után döntöttünk így, mert nagyon szerettem volna végre Csonttollút fotózni. Egyik ötletnek a Kerepesi úti temető, másiknak ez a helyszín kínálkozott a faj szempontjából. Döntésemet az is befolyásolta, hogy igen nagy fajgazdagságról olvastam beszámolókat. Nagy öröm, hogy Budapesten, van egy liget, ahol ember és állatok ilyen jól megférnek egymással. Eljött a szombat reggel, és indultunk is. Leparkoltunk az 56-osok terén, és irány be a sűrűjébe ...

A hó és a jég továbbra is tartja magát


Előkelő fogadtatásban részesített minket a Dolmányos varjú

A Széncinege biztosan örült, hogy a hó alól előkerül egy-két falat


Tudtuk, hogy a Petőfi csarnok irányába érdemes menni, mert ott lesz a Csonttollú, ha szerencsénk van. Egy  épület oldalában azonban észrevettem egy mókust. Pár képet lőttünk is róla. Ennek közvetlen közelében egy Balkáni fakopáncs dolgozott. Éjszaka nagy action lehetett itt, mert találtunk egy galamb tetemet, és nagyon sok szétdobált tollat. Vajon milyen állat volt a tettes ? Egy macska, vagy valami komolyabb ragadozó emlős ? Sosem tudjuk meg.



Nagyon gyorsan mozgott. Előbújt, majd eltűnt a fa törzs másik oldalán


Itt figyelni kezdett minket


Nagy örömünkre lépten-nyomon madáretetőbe botlottunk

A szánkódomb mellett elhaladva átkeltünk a jégmezőn, mely a Petőfi csarnok mögé vezetett. Csapatokban repülő madarakat láttam, de a hangjukat nem hallottam. Gondoltam, hogy ez biztosan már megint az ezerszer látott fenyőrigó lehet. De azon gondolkodtam, hogy a Csonttollúak röpte más, szinte rajszerűen mozognak, mint a nagy haltömegek az óceánok mélyén, és a szárnyuk is hegyesedőbb alulról nézve. Hát mindketten beizgultunk ...

Találtunk egy nyíltabb területet, melyen terebélyes fák álltak, megfelelően kicsi bokrokkal a tövükben. Magányosan ült egy-egy madár fent a fán, a korona felső harmadában. Távcső most nem volt nálunk, de azért a 300 mm sok mindenre jó. Meggyvágót fedeztünk fel jó pár darabot. Igen ám, de köztük volt olyan madár is, melynek bóbitája volt. És innentől tudtam, hogy van mit keresni. Igen, ezek ők voltak. Vártam a csapatot, és nem is olyan sokára felbukkantak, megérkeztek, és hallhattuk csodálatos csilingelésüket. Őrült egy társaság ... Ha valaki megmozdul, megy utána vagy másik 50 példány.





Szinte egyszerre mondtuk: NA EZÉRT JÖTTÜNK !
Lőttem vagy 30 képet, pedig igazából nem volt fény, és egymás hegyén-hátán ugráltak,
így nem nagyon lehet egy madárról fotót készíteni. Vagyis lehet, 30 méter magasan ülő magányos példányról.


Ez a fekete rigó tojó csak figyelte, mi is zajlik itt.


Betelve a Csonttollúakkal, elindultunk más területek felé, és ismét érdekes látványban volt részünk. Egy faggyúgolyóra több madár faj is pályázott. Galambok, cinegék is, de legfőképpen egy gyönyörű Csóka. Őt már több helyen is hallottuk, láttuk, de mindig messze volt. Könnyen felismerhető kerek fejéről, kisebb mint a Varjú, csőre fekete. Én szeretem a hangját, és okos, mint az összes varjúféle. Nagyon közel engedett magához, miután több menetben megküzdött a galambokkal. 


Városi környezet, természetellenes zöld színek, de a Csóka megtalálja a számításait.


Hamar elérkeztünk oda, ahonnan indultunk, de semmiképpen nem akartunk még hazamenni. Választottunk egy másik célpontot, a másik irányban, és egy kicsit messzebb. Ahogy mászkáltunk, kerestünk újabb és újabb fajokat, találkoztunk egy nagyon kedves párral. A férfi fotós volt, a felesége pedig inkább madarászott. Rengeteg infót megosztottak velünk a helyi adottságokról, s hogy melyik faj hol található. Együtt indultunk tovább a Süvöltők felé. Ezzel ismételten erősen motivált állapotba kerültem :-) Utunk során találkoztunk Nagy Fakopánccsal, és Meggyvágókkal.


Szokatlan pózban ...


Azért jó volna egyszer normális fényben is fotózni ! De akkor majd a lomkorona mögé bújnak ...



Új ismerőseink javaslatára, a vakok kertje felé vettük az irányt. Sok ott az etető, és népes Süvöltő raj járt arrafelé, nem is olyan régen. Rendben, menjünk arra ! Láttam már sokszor Süvöltőt, fotóztam is egyszer vagy 40 méterről, ami csak arra volt jó, hogy a fajt meghatározhassam. Éppen jó nap ez a mai, hogy újra lássam. Gondoltam. Ehelyett újra a Csonttollúak csapatára bukkantunk. Na jó, azért nem bántuk ezt annyira még akkor sem, ha a kertet és az etetőket körbe járva, nem akadtunk a Süvöltő nyomára ...




Nagyon szép a tollazatuk, színes és olyan, mint ha vattából lennének.



Igen, a Meggyvágó ... Figyelt minket. Mi már itt a Süvöltőre pályáztunk, de majd legközelebb !


Egy sokéves vágy teljesült be ezen a napon. A Csonttollú inváziós faj, ez azt jelenti, hogy ha nem nagyon hideg a tél a hazájában, akkor nem jön hozzánk, menekülve a nagyon kemény fagyok elől. Ellenben ha elindulnak, 100-200 tagú csapatokban érkeznek, letarolni mindent ami ehető, de leginkább a madárberkenyét. Idén eljöttek, és végre sikerült fotózni, de leginkább megfigyelni őket. Nagyon hálás vagyok ezért



Még egy utolsó visszatekintés, mielőtt visszaérünk az autóhoz ...








2013-01-27

Egy szerverszoba ablakából

Minden héten egyszer Csillebércre megyek dolgozni. Az épület szerverszobája az egyik homlokzatra szerelt etető mellett van. Ide az ablakpárkányra szállnak le néha a csuszkák, és cinegék, hogy utána az etetőre ugorhassanak. Koreográfiája van ennek ... Sokan közülük a pár méterre lévő fán várnak a sorukra. Őket fotózom én ! Pont jó magasságban, és távolságban ülnek. Nagyon szépen elmosható a háttér, még F8-as rekeszen is. Miért F8 ? Azért, mert a 300mm-nek ez a legjobb értéke, rajzolat szempontjából ... Itt a legélesebb a visszaadott kép. Minden objektívnek meg van a maga optimális rekesztartománya. 

Szóval miközben a munkámat végzem, gyakran látok gyönyörű madarakat. Ez a hely csodálatos otthona megannyi madárfajnak, emlős állatnak, növénykülönlegességeknek. Nagyon sok esetben mondtam ki azt a mondatot, hogy "bárcsak itt lenne a fényképezőgépem ...". Ez csak fokozódott, amióta etetési szezon van. Éhesen, fázva minden állat engedékenyebb az emberrel, mert szinte csak a táplálékszerzésre gondolnak, ahogy a párzási időszakban a fajfenntartásra. Ilyenkor más-más alapon, de figyelmük lankad kissé. Ilyenkor kell fotózni az állatokat. Ezen alkalommal elhoztam a fényképezőgépemet, és kezdetét vette az örömmámor.

Feltárta magát a Csuszka. Általában fejjel lefelé láthatjuk a fák törzsén ...

Kedves és egyszerű madár a Kékcinege

Egy könnyed nyomtató telepítésből tértem vissza, és a mókus fogadott.
Hosszan figyelhettem. A család csak mutáns nyúlnak nevezi. Be kell látnom, találó jelző.

A Meggyvágó egyetlen pillanatra szállt le a szemközti fán, de ahogy éles szemével meglátott,
tovább is repült, vagy 25 méterre, be a fák közé. Hiába, nincs hozzá szokva, hogy egy 30 cm hosszú objektív
figyel ki az ablak szárnyai között. Még soha nem fotóztam ezt a fajt. Oda-vissza voltam az örömtől ...

A Barát cinege sokszor vissza jött hozzám, türelmesen, és érdeklődőn pózolt a szemközti fán.
Régen, évek óta  láttam már őt, de fotózni még nem volt szerencsém.

A Zöldike a párjával érkezett, de sajnos azok a fotók nem lettek elég jók. Örültem ennek a fajnak is.
Egész nap lázban égtem. Egy kis munka, egy kis fotózás. Pörgős napom volt, tele örömmel.

A Széncinege sem hiányozhatott, szép számban képviseltette magát. Harciasan zuhant le a mélybe,
mikor meglátta a földre repülő sajtos pogácsát. Megosztottam vele a reggelimet. Jó érzés volt.

Ez a Balkáni fakopáncs messzebb volt mint a Meggyvágó, tehát úgy 30 méterre, bent az erdőben.
Kézből, 300 mm-en (ekv. 450), ezt sikerült fotózni, de felteszem a képet, mert ez ritkább faj, és ő is ott volt.
Egy Szajkó is dobbantott itt a szemközti ágvillán, de nagyon messze-hátra repült be a "sásba".
El is vesztettem szem elől ...


Ezen gazdag fajlista alapján kijelentem, hogy nem kell olyan messzire menni, ha az ember sok szépet szeretne látni. Csillebérc (Budai-hegység) nincsen olyan messze annak, aki itt él, és türelemmel hajlandó keresni az állatokat. Hallottam azt is, hogy Budakeszi közelsége miatt, az erdőben vadak is járnak. Na ez már a jövő zenéje. Jó volna rókát, szarvast, vaddisznót fotózni.

Talán egyszer az is sikerül ...




Madáretetős fotózás 2013.01.23

Legutóbb, mikor az etetőhöz mentem fotózni, tisztában voltam azzal, hogy az egy napja kihelyezett etetőn még nem fogok csoda madárfajokat látni. Tovább megyek, szinte biztosra vettem, hogy semmi fotózni való nem lesz még, ilyen rövid idő után. Be is igazolódott amit jósoltam (megtekinthető az előző bejegyzésben), de mindenképpen bíztam abban, hogy a következő alkalom már nagyobb élményt hoz. Így is lett.

Az etető körül, mely negyedik napja üzemel, már sorakoztak a fajok. Egyre közelebb merészkedtek a Fekete rigók, zöldikék is, de őket még nem tudtam fotózni. A legéletrevalóbb faj azonban megérkezett, a Széncinege személyében. Nyolc-tíz egyed ugrándozott az etető körül. Szépek, egészségesek voltak. Az sem nagyon zavarta őket, hogy esetenként kimegyek a lessátorból.

Széncinege a faggyú-golyón

Az almáért egyelőre nem rajonganak

Szépen mosható a háttér

Szerintem a tojó is szép

Sötét van odabent, nehéz megfotózni. Vagy beég az etető, vagy nem látszik a madár

Mindig itt ülnek, s hiába csináltam én nekik teraszt a felém eső bejárathoz,
ők hátulról járnak falatokat csenni :-)





Legközelebb a szomszéd kertjéből nézelődő Zöldike pár is odajön majd az etetőre ...


2013-01-20

Madáretetős fotózás 2013.01.19

A tegnap felállított madáretető első fotózására készültem. Steve barátom is velem tartott. Több szempontból is izgalmas volt ez a nap, mert nem csak az etetőt, de a sátrat, a horgász székeket is ma próbáltam ki első alkalommal, élesben. Megérkezésünk első mozzanata az etető ellenőrzése volt. Kibírja-e a havat, jártak-e benne madarak, ettek-e a magokból, s egyáltalán mi a helyzet a kertben ? Másik nagy kérdés, hogy akkor hová is állítsuk fel a sátrat, milyen szögben, hány méterre ? Mikor minden kérdésünkre megtaláltuk a választ, beköltöztünk a sátorba és várni kezdtünk ... Két felnőtt ember, nagykabátban, kinyitott székekkel nem igazán fér el a lesben. Ha az egyik áll, a másik ül, akkor elegendő a hely, de nem egy táncparkett. Inkább úgy döntöttünk, hogy állunk mindketten. Kívülről a sátor így nézett ki ...


Mezei veréb (tojó)
Egész jól illeszkedik a tájba




Az etető. Magokkal, faggyúgolyóval, szalonnával

Várakoztunk és várakoztunk, hallottuk, hogy pár méterre itt vannak körülöttünk a madarak. A fenyőkön, a tuják között, de a széncinegén kívül egy sem mert a szemünk előtt berepülni az etetőbe. Hátrébb húztuk a lessátrat, de akkor sem változott a helyzet. Majd megszokják az ember jelenlétét. Van még rá 7 hetük. Kicsit későn kezdődött az etetős project, de elindult. (Már tervezem is, hogy kihelyezek majd két cinke és pinty méretű madaraknak való költőodút a nyári időszakra, itatóval.)



Az első bátor látogató, természetesen a Széncinege. (tojó)

Balkáni gerle

A madarak megtévesztése érdekében időközönként az egyikünk elhagyta a sátrat, remélve azt, hogy így becsaphatjuk a madarakat, és azt higgyék, hogy nincs már ott senki. Nagyobb is lett ekkor a mozgás, de az etetőre csak nem szálltak be. Mondjuk szerintem egy éjszaka, és egy reggel nem elég arra, hogy megszokják, felfedezzék az etetőt, és még fotózni is engedjék magukat, ezek a drága kis állatok. Türelemmel, szeretettel reménykedve várom, hogy a következő hétvégére már egy kicsit más lesz a viszonyunk azon a helyen, mely továbbra is az ő életterük ...


Zöldike (tojó) Egyelőre, még csak a szomszéd kertjében ...

Rajzos Német juhász. Ő csak szerette volna megérteni mi zajlik.
Át is jött a szomszéd házából, a lyukas kerítésen, mert annyira kíváncsi volt ...





2013-01-17

Madáretető építése

Nincs még vége a télnek, a madáretető-szezon szerintem eltart még szűk két hónapig. Ez 8 olyan hétvégét jelent, ahol 16 napon át van lehetőség etetőn lévő madarakat fotózni 2-3 méterről a lessátorból. Lehetőség nyílt - és ezért köszönet apósomnak, Bandi bácsinak - hogy a családi ház kertjében kihelyezzek egy etetőt. Volt már itt itatós próbálkozásom is, csak hát nem lehet versenyezni a szomszédban lévő komplett műsziklás kerti tóval ...
Elindultam, hogy az otthon fel nem lelhető alkatrészeket, és a magkeveréket beszerezzem. Nem voltam túlzottan elreagadtatva a Praktikertől, mert a lécei (20x40-es) nagyon ferdék-görbék voltak, de azért választottam egyet közülük. Vettem szöget, mert csak facsavarom volt, és fekete szotyit, világos szotyit, faggyúgolyót, almát is, és szalonnát is. (Ez utóbbit nem a barkácsboltban ugye)
Tipikus ház alakú etetőt építettem, de kicsit aszimmetrikusat. A hosszabb oldalon van egy kis párkány, ahol várakozhatnak a madarak, és könnyebb őket fotózni, mint ha bemennek a tető alá. További okosság még, hogy ugyanezen az oldalon a tető nem jön le olyannyira, mint a szemközti oldalon, így a madarak szívesebben bemennek majd, hiszen nem nyomja őket össze a tető, mely még így is teljesen fedi az eleséges "ház"-részt. A képeken látszik minden.

Az alaplapra felhelyeztem a 3(!) oldal-korlátot, mely a magokat tartja bent a fedett rész alatt, de a negyedik oldalon nincs ilyen, mert a madarakat kitakarva, ez zavarná a fotózást. Felkerült a 4 db oszlop, melynek felső végei 45 fokban tartják a tetőt. A tető nem egyforma oldal-méreteinek kiszámolása után, felkerült a fedél, és kész is volt a ház-etető. Nem volt könnyű a panel konyhában dolgozni, a munkalapon, sem pedig a szennyestartó ládán. Ráadásul a 3 méteres léc nem fért be a liftbe, úgyhogy lehetett felsétálni vele a VII. emeletre. Nem baj, meg volt a bemelegítés ... (muhhaha)
Készült még 1 coll-os kemény-fa rúdból egy kétlépcsős hinta szerű etető, melynek felső rúdján csüngenek majd a faggyúgolyók, és a szalonna darabok, míg az alsón a madarak tornázhatnak majd ezekért a jó falatokért. Az egészet kötéllétra szerűen köti össze a spárga, s annál fogva lesz az egész alkalmasság felakasztva vagy az etető fölé, vagy alá. Ez majd a kihelyezskor tisztázódik.
Az etető környékére még kerül egy virágcserép-tál, melybe az alma, és a lágy dolgok mennek, s talán dió, ha szépen jönnek a kicsikék ...


Amit várok:

Széncinege, Kék cinege, Őszapó, Vörösbegy, Zöldike, Meggyvágó (talán), Szajkó, Csúszka, Harkály, Mezei veréb, Házi veréb, Tengelic. (A többit meglátjuk, ez is elég)
Lerakom a lessátrat, szemben az etető 3-4 méterre, annak hátterében a fenyő, és a fény hátulról jön.
Elég fény, mosható szép zöld háttér. Mi kell még ?

Jöjjenek a fotók a gyártásról ...
(Mobillal készült képek !!!)

Kihelyezés 2013.01.18

Oldal-korlátok felhelyezése, oszlopok méretre vágása



Oszlopok felállítása, mérés, szögelés

Bal oldali tető felhelyezése

Jobb oldali tető kimérése (aszimmetrikus)

Cinke-golyó és szalonna tartó hinta elkészítése


És eljött a nagy nap. Pénteken, 18.-án délután kihelyeztem a kertbe. Gondolni kellett több dologra is. Hol kap védelmet az etető úgy, hogy látszódik is. Oszlopra, vagy fára helyezzem-e el ? Honnan kap fényt, milyen a háttere (szép háttér, elmosás lehetősége), és végül el tudom-e helyezni az etetőtől a lessátrat 4-5 méterre ?
Megtaláltam a helyet, felrögzítettem mindent, és  fel is töltöttem magokkal. Fekete szotyi, árpa, zab, világos szotyi, és zsírszalonna, faggyúgolyó, végül egy alma, hogy mindenki boldog legyen.












Miközben kihelyeztem az etetőt, hallani lehetett a madarak halk putyorgását a környező tuják között, a fenyőfákon, s olykor-olykor a fekete rigó hallatta riasztó hangját, mert ő ilyen pánikolós fajta. Nézegettem innen-onnan, hogy jó lesz-e, miként és honnan fotózunk majd ... Már majdnem besötétedett, ezért igyekeztem elmenni onnan időben, hogy még sokan észrevehessék, készülve ezzel a más napra, tudván, hogy meg is próbáljuk a helyet a következő délelőttön.