2013-02-24

Tél végi Városliget

Ezen a hétvégén sem jutottunk fényhez. ISO 1250-re kellett emelnem az érzékenységet ahhoz, hogy F5.6-on kapjak egy 1/125-ös záridőt, vagy még ennél is hosszabbat, ahol már a VR sem segít ... Menni kell, mert egész héten ezt várom, és ha csak nem zuhog, s ellenére a szürkeségnek, elindulunk. Egyre jobban kedvelem  a Városligetet, pedig nem adtam neki túl nagy esélyt, hogy a szívembe lopja magát. Meglepett, még másodjára is. Ma, inkább a Közlekedési Múzeumhoz közelebb eső területeket jártuk be, mert a Vakok kertje környékén igen sok az etető. (Azért ezen a vakok kertjén igen sokat gondolkodom. Mindennél színesebb, és ezerféle dolog látható ott. Színes oszlopok, EU szabvány játszótér elemek, vakoknak. Nem értem a színeket, se a mászókákat egy vakoknak szánt kertben. De ne térjünk el a tárgytól !)


Az olvadás miatt - mintha eső esett volna - előjönnek a giliszták. Ezeket kereste

Talán az év első fürdése. Tiszta olvadék víz csepegett a tetőről


Szép tükörkép. (ISO az egekben)


Na ez egy nagyon szigorú csóka

Itt volt a legerősebb a fény. Egyből értékelhető a kép

Meggyvágó

A szajkó ellopott egy kenyérdarabot. Mindenki menekült előle.

A fakusz, aki mindig felfelé és körbe körbe jár. Nem így a Csuszka. Ő fordítva teszi ezt.

Az etető melletti fákon lóg, pillanatra berepül, és már viszi is a falatot


Hamar eleredt az eső, de ez alatt a szűk két óra alatt, egy "A" kategóriás mozifilmet láthattunk. Steve barátom még egy mókust is észrevett, úgyhogy a szürkeség ellenére is, rövid, de annál tartalmasabb délelőttöt töltöttünk itt, a Városligetben. Láttuk a Csonttollúakat is átrepülni, hatalmas csapatban a park másik felére, de nem mentünk utánuk. Szeretném, ha lezárhatnánk végre a telet, mert várakozik a 90 mm-es makró objektív a táskában, hogy belenézhessünk a kinyíló virágok kelyhének legmélyére ...

És nem múlik el a tél


Hetek óta úgy esik, hogy a hétvége napjaira nem jut fény. Munkanapokon többször is előfordul, hogy kék eget látunk, elég fényt, mely minden természetfotós álma. Persze lehetett volna hóesésben, vagy az után fotózni fent a hegyekben, vagy napfelkeltekor, naplementében is, de valahogy ez, idén nem sikerült. Téli tájképekkel nem kényeztetett ez a szezon, de amire lehetőség nyílt, ebben a bejegyzésben osztom meg.

Február 10.-én vasárnap nagyot esett, és a déli órákban a Tabánba mentünk fotózni. Nem panaszkodhattam igazán a hó mennyiségére, de egy biztos, a havas képekért helyszínekre kell menni, jó időben, készülve erre. Rengeteg hó fogadott a Gellért-hegy Hegyalja úti szakaszán, született is belőle mutatóba pár havas tájfotó.

Jó volt a szűz hóban sétálgatni ...


Ebben a zord időben csak a Zöldike mutatta meg magát


Ezen az úton nem mentünk le


Rengeteg hó, lejtős hegyoldal, és a hó csak esett szakadatlan



Ez a blogbejegyzés igazából két helyszínen és két időpontban készült képeket mutat be. A Hárosi-öböl egyik kedvenc helyem, bármikor, az év bármely szakában nyújt tájfotó és természetfotó témákat bőséggel. Kimentünk hát ide, bízva abban, hogy valami szépet, és érdekeset láthatunk. Én biztos nem csalódtam, nekem bármikor jó itt, és jó ez a látnivaló. Rengeteg csónak, szép partszakaszok, madárfotózási lehetőség, és a víz látványa. Még akkor is, ha befagyott ...

Ha búzamező lenne, azt mondanám: gabonakörök ...

Csend és béke. Nappali szürkeség

Várakozás ...

Vödör nélkül jobb volna


Varázslatos ez a hely, az év minden hónapjában.


Fenyőrigó a parkolóban

És a gombás faágak, zord szürke, mosott háttérrel

Nagyon szeretem az ilyen mohás cuccokat ...

Dinamika (azt hiszem)

Homogén háttér, elszáradt élet. Eltemeti majd a tavasz ...