2013. május 30., csütörtök

Somogyfajszi fotós hétvége

Nem kevés előkészület után, május 24.-én elindultunk Somogyfajszra András, és Péter társaságában, a Cinto Túraklub szervezésében. Tavaly a Tisza-tavi fotózás alkalmával összecsiszolódott ez a hármas. Szűk két óra alatt kényelmesen megérkeztünk.  Tekergés után, a 421 lelket számláló faluban egyszer csak jobbra fordultunk, és be is értünk a szép vidéki kúria udvarára. Tágas füves parkoló fogadott minket, rózsákkal, öreg fákkal, fehérre meszelt falú spalettás épülettel. Kipakoltunk, elfoglaltuk helyünket, köszöntöttük azokat, akik már megérkeztek. Volt köztük olyan, aki már az nap 10-től a lesben ült. Legnagyobb meglepetésünkre, egy gyönyörű Magyar vizsla is velünk volt, akinek a Tardos nevet adták. Értelmes, jóindulatú, barátságos kutya, aki mindenre figyel, mindenkihez odamegy, szabadon jár-kel még az ebédlőbe is bemehet, de nem kéreget, csak felül egy ablak melletti székre, és figyeli az udvart ... Mind nagyon szerettük kedvességéért.

Tardos a négyéves kan vizsla

Ott ilyen hangulatos óvodába járhatnak a gyerekek. A mi épületünk is hasonló jellegű volt.

Ezt a területet járhattuk be, a kastélykerttől, egészen a szaggatott vonalig.

Legalább nyolc leshely áll rendelkezésre, melyek között nem egy REFLEX ÜVEGES búvóhely ad kiváló fotózási lehetőséget. A tónál (mely inkább belvíz) két-két keleti illetve nyugati fekvésű lessátor található, melyre álcahálót dobtak, és kiválóan eltakarja a fotózni vágyót. Én azt mondom, hogy ebben az időszakban nem volt csúcsán a víz, biztos van jobb hónap is. Minden esetre van ellenfényes reggeli, és hátulról világítós les is, napszakokra és csoportokra osztva mindenki megtalálja a neki megfelelőt. A Gyurgyalagok mellett található az igazán jó, négyszemélyes les, mely üveges. Négy fotós, állvánnyal, minden motyóval elfér benne, mert 3x2 méter alapterületű. Ott aztán lehet lőni a sorozatokat, többféle madárról is. Van lessátor a Búbos banka mellett, a belvizes területen a Jégmadárhoz (aki sajnos idén nem mutatkozik), és van leshely a kastély-kert hátsó oldalán, ahová mókus is jár. Tehát ez a 12-14 fő akkurátus egyezkedés után szépen be tudta osztani a sátrakat.

I. nap - Gyurgyalagfotózás

Kálmán felültetett minket a Defender-re (elől 4, platón 4), és már mentünk is a Gyurgyalagos leshez. Meglátva a kis homokfalat, a pocsolyákat, a beülő ágat, és az üveges lest, különös érzés kerített hatalmába minket. Leültünk szépen sorban négyen a padra, felpakoltuk a gépeket az állványokra, és már mehetett is a sorozatfelvétel, miután gyorsan megtárgyaltuk az optimális beállítási értékeket. Rekesz, záridő, EV kompenzáció, ISO. A Gyurgyalagoknak nem kellett 5 perc, máris tették a dolgukat tőlünk 4-6 méterre. Ilyen közelről és zavartalanul nem láttam még soha őket. Nagy varázslat a reflex üveg.

Itt még csak ismerkedtek. Lassan kezdték etetni egymást, azóta már a párzási időszak tart.

Felmérjük a terepet, és párt keresünk ...

Ajándékkal kedveskedünk neki, megöljük a fullánkos méhet ...
Odaverjük párszor a fa ágához, és már nem is szúr többet.



Nagyon jól telt az idő a lesben, próbálgattuk a beállításokat, halkan beszélgettünk. Kifogyhatatlan a fotós téma, mindig van mit megvitatni. Nem volt egyhangú a történés az üvegen túl, mert más fajok is érkeztek a Gyurgyalagok mellé. Két kisebb pocsolya is volt szemben velünk, melyekből a madarak ittak, s volt lehetőségük fürdeni is. Ilyen élőhelyen könnyen megtaláljuk a Barázdabillegetőt, de érkezett Seregély is, aki fürdés után mint egy ázott gombolyag, egy torzonborz labda ült fel száradni a beülő ágra. Másik fotós kolléga, megörökíthette, ahogy a Gyurgyalaggal harcolt ez a fekete madár. Na az igazi action fotó volt. Sajnos nekünk "csak" a fürdés maradt, igen rossz fényviszonyok mellett, ezért én arról képet nem is teszek fel.
A Barázdabillegető többször megjelent

A torzonborz Seregély, fürdés után


Kisvártatva nagy porfelhőre figyeltünk fel. Egy Szürke marha csorda érkezett az esti pihenőhelyére, és a les felé közeledvén, nagy zajra, porfelhőre és kolompolásra eszméltünk. A tehenek mellett baktattak a még kajla nem rég született állatok, a bikák egyike pedig vadul dörgülte a fejét a homokba, felverve azt magasra. Én még nem láttam ilyen viselkedést. Jó volt fotózni. Hatalmas állatok. A fotózás másnapján volt még kalandunk egy tehénnel, de azt majd később ...

 Szürke marha. Gondolom szétcsípték a fejét a szúnyogok ...

És aki idén született ...

Este visszavonultunk szállásunkra, majd a vacsora következett. Lebombáztak minket estére egy jó kis vadas-zsemlegombóc kombóval, gazdagon. Ezt követően megbeszélés, leshely-beosztás, és fotónézegetés vette kezdetét. Tanulságos hozzászólásokkal, látványos képekkel, majdnem éjfélig. Akkor még nem sejtettük, hogy milyen nehéz is lesz felkelni reggel, 03:45-kor ...


II. nap Vizes élőhely, makrók a mezőn, és a Búbos banka
Felkeltünk, könnyebben, ki nehezebben, és elindultunk az autóval a nem is olyan közeli vízes élőhelyhez. Mindenki elfoglalta leshelyét, én Istvánnal ültem be az ellenfényes tópartiba. Személy szerint nem voltam túlzottan elragadtatva a víztől, mert olyan semmilyen se' volt. Mozogtak rajta madarak, de nem volt elég víz a területen. Míg felkelt a nap tájfotózás volt a téma, de nekem annyira nem jött be a hely. Próbáltam rámenni a vizes részletekre, de nem vagyok elégedett. Magamban keresem a hibát, biztos nem voltam eléggé nyitott, bár érdeklődésemhez kétség nem férhet. Megjelent itt is a Barázdabillegető, a Tőkés récék is megmutatták magukat. Vizityúk csámborgott egy farönk körül, de eléggé rejtőzködött. Azért őt sikerült felismerhetően lefotózni. Kisvártatva megjelentek a Cigányrécék. Mindezek után egy Bütykös hattyú érkezett, és közel 45 percig ápolta tollazatát. Impregnálta azt. Eközben kétszer kiemelkedett a vízből, széttárva szárnyait. Kattogtak a gépek, sorozatban lőttük minden mozdulatát, az egészen szép fényekben. Még videó is készült róla a Nikon D90-el. (Half HD) Majdnem minden fajról videóztam, és a tájat is lefilmeztem, úgyhogy előbb utóbb várható egy amatőr vágott videó erről a megmozdulásról. Berepült egy Réti héja is, lefotóztam, de nem volt idő korrekt beállításokra. Ellenben bizonyítást nyert így, ezen madárfaj jelenléte is.

 Bütykös hattyú

 Öreg Barna rétihéja

Cigányréce


Miután befejeztük a hajnali fotózást, reggeliztünk, majd később kimentünk a mezőre makrózni, tájfotózni. Ekkor történt egy igen felkavaró dolog. Leszállva az autóról, készülödtünk a hasalós makrókhoz, mikor a többi állatról leválva, egy szürkemarha nézett farkasszemet többünkkel. Én belenéztem a szemébe. Elindult felénk az a legalább 400 kilo, és ügetve közeledett az autóhoz. András már eltávolodott attól, István és én még az autó mellett álltunk. Ő felpattant a platóra, a fizikát meghazudtoló sebességgel, én pedig adrenalin sokkot kaptam. Arra gondoltam, "Jájj meghalunk !", és azon filóztam, hogy ha tényleg ide jön, és megtámad, akkor majd kergetőzöm vele a kocsi körül. Felkészültem mindenre. Ügetésben közeledett az úton, de nem tért le felénk, hanem az erdősáv felé távozott. Percekig remegett a lábam. Ezt követően tájfotóztunk, felforgattuk a rönköket, és végighasaltuk a mező egy részét. Érdekes hangra lettem figyelmes, olyan fújtató, turukkolóan süvítőre. Egy hattyú szállt át a mező felett, megpihenni a kis tónál, mely a rét közepén állt. Körbe véve ízlésesen kerítéssel, egy tavaly még üzemelő Jégmadár les mellett. Sajnos lefotózni nem tudtam, mert a makró objektív volt a vázon.

 A parányok világa

 Lágyság

 Vattába csomagolva

 Nagyon makró

 Kinyíllott

 Egyedül

 A patak kettészelte a rétet

 Nyugodt a táj

 Sakktábla lepke

 Úton visszafelé ...

Hogy is mondta István ? Műalkotás


A délutáni-koraesti napszakra tolódott a Búbos banka fotózása. Mikor megérkeztünk, szomorúan értesültem arról, hogy a jól bejáratott Búbos banka les működése leállt, mert a bankát megette a nyest az éjjel. Szerencsére Kálmánék találtak egy másik odut, amiben javában zajlik a fióka nevelés. Az odú mellé odakerült reggel a sátor, s azt a banka család el is fogadta. Szükség volt egy kis környezet optimalizációra, hogy jól fotózhassunk, mert az odú előtti farönköt nem kedvelték. Esőben mentünk ki. A banka lakása egy fa törzsénél, a gyökerek közötti üregben volt, tehát nem repülve érkezett annak bejáratához, hanem a bokrok között futva. Persze mindez háromnegyed óra feszült várakozás után, mert a lessátron kopogó eső, és a nagy mennyiségű csapadék miatt, a hím felfüggesztette az etetést. Azért a 3 sorozat, és az egy video meglett 2.5 óra után. Hűvös volt ott ülni, de megérte, mert egy régi óhajom teljesedett be, ezekkel a fotókkal. Még akkor is, ha ISO 1600 - 2000-on tudtunk csak fotózni, F5.6-on (mely nem a legszebb rajzot adja), és alig kaptunk -1.7 EV mellett 1/125-öt. Balázzsal jót beszélgettünk a lesben. Utána, azt elhagyva, mielőtt begyűjtöttek minket, még sikerült súrlófényes, naplementés tájfotót készíteni. Magányos fákkal, jó szögből, hangulattal, felhőkkel.

Búbos banka
( Exif: 240mm ISO 1600, F5.6, 1/60, -1.7 EV - rossz fények voltak )

Bankafotózás utáni tájkép

Estére visszaérve a vacsora következett (gyilkos káposzta-bab kombó az emésztésre), majd összejött a csapat egy kis sztorizgatásra, fotókiértékelésre. Nagyon látványos képek készültek. Én nem tudtam még feldolgozni a RAW-okat, és nem is akartam indulni a versenyen. Voltak ott profi cuccal rendelkező, nagyobb tudású fotósok. (Nikon D4 + Nikon 400 f4.0). Erre nincs mit mondani :-)
Korábban ment a csapat aludni, mint péntek este, mert mindenki megérezte a szombat hajnali kelést. Csak Kálmán tüsténkedett még mindig, mert neki, ahogy mondta: "Nekem egy óra alvás elég 500 km levezetéséhez."

III. nap - Alvás, elégedettség, mókusos les
Én megfotóztam amiért jöttem, még akkor is, ha lehetett volna mozgalmasabb Gyurgyalag fotókat készíteni. Tehát reggel az alvást választottam. András és Péter kimentek fotózni, én eltinglitangliztam az időt, összepakoltam a cuccaimat. Együtt reggeliztünk. Délután, a nagyon finom szarvaspörköltös ebédet követően, beültünk Andrással a mókusos lesben, melyhez nevéhez hűen mókus jár, de felbukkan harkály, Csuszka, Seregély, és Széncinege is. Peti beszórta a farönkbe a marék diót, és 5 perc múlva mehettek a sorozatok :-) A seregély kivételével megjelent minden faj, még videó is készült. Nagyon szép fotó sikerült a Fakopáncsról. Volt olyan pillanat, amikor három Csuszka mozgolódott a jól mosható zöld hátteres farönkön.

 Nagy fakopáncs

 Csuszka a nagy túlélő
Fakopáncs portré

Megküzdöttek a falatokért ...



Zárszó gyanánt annyit mondhatok, hogy kiváló társaságban, nagyon szép helyen, izgalmakban bővölködő hétvégét töltöttünk el Somogyban. Jó fotókkal és élményekkel gazdagodtunk, jókat ettünk, kikapcsolódva fáradtunk el, nem kicsit. Mindezért köszönet feleségemnek, mert ez volt a születésnapi ajándékom ...
Köszönet a Cinto Túraklubnak, és a Kastély házigazdájának, Tibornak is.
Tardos a vizsla pedig jó magaviseletért megkapta a szeletelt vastagkolbász adagom felét :-)








2013. május 14., kedd

A Kiskunság szélén

A közelmúltban látóterembe került az Ócsai Madárvárta, ahol egyeztetés után lehetőség van madárgyűrűzésben részt venni, persze csak megfigyelőként, hiszen ezt a tevékenységet, csak kiképzett, vizsgázott gyűrűző végezheti. Figyelve a FaceBook-os csoport-híreket, s tudván, hogy 20-30 látogató is érkezhet ezen a napon, mi is csatlakoztunk. Hogy hosszabb lehessen a nap, igen "korán", már 07:00-kor ott voltunk Ócsán. Kiderült, hogy a mintegy 120 méternyi függönyhálóból nincs kihúzva egyetlen méternyi sem. Nem sok esélyt láttunk Steve-vel arra, hogy itt bármi is lesz. Végigsétáltunk a gát elején, megfotóztuk az ottani régi madárvártát, a nádfedeles kunyhót is. Halomban jöttek a szúnyogok velünk. Beni kutyát mindenképp megemlítem, aki menhelyről került ide, és nagyon okos, barátságos volt. Mikor a közeli szántón körbejártunk, és a gyönyörű fákat fotóztuk, a reggeli ellenfényben, még akkor is utánunk jött kisvártatva. Egyszerűen csak felszedett egy botot, megkerült minket, aztán visszament a madárvártára. Nagyon megkedveltük. Megtudtuk, mit jelent a turjános, és azt is, hogy az ős-Duna után mocsár maradt itt, majd később láp, s hogy ezek között mi a különbség.





Ősmagyar nádkunyhó

Még reggeli fények

Úgy döntöttünk, hogy keresünk a közelben halastavat, vizeket, és majd csak lesz valami a Kiskunság szélénél, amiről jó kis fotók készülhetnek. Rengeteg pipacs volt az utak szélén, körül néztünk a Duna-Tisza csatornán, békákat és fészkelő Füsti fecskéket láttunk, akiket egyszerűen AF-C mode-ban sem lehetett lefotózni, annyira gyorsan tűntek el a híd lábainál, s fordultak meg a víz felett, kergetve a rovarokat. Észbontóan gyorsak. Egy helyi horgász azt javasolta, hogy induljunk el Bugyi felé, és a Paprika csárdánál balra fordulva találunk majd vizeket, szikes tavakat, ahová sokan járnak fotózni. Így is tettünk.



 Rövid eső után


Úttalan utakon haladva tovább, a puszta faunáját és flóráját csodálhattuk, kapkodva fejünket percenként. Találkoztunk juhokkal, marhákkal, kecskékkel, szürke marhákkal, olyan haszonállatokkal, melyek fajtáját - őszintén szólva - nem is tudom. Elkapott minket az eső, de nem volt hosszabb negyed óránál. Kár lett volna nem elindulni ezen a napon, még ha az előrejelzések egész napos esőzést mondtak is. A réten egy gyönyörű Fehér gólya keresgélt, magát nem nagyon zavartatva, pedig szétfotóztuk szerencsétlent. Így haladtunk tovább az úton, megállhattunk volna gyakorlatilag három percenként, annyi volt a téma. Messzire elkeveredtünk, míg nem egy pásztor páros útba nem igazított minket, hogy merre is találjuk amit keresünk. Felmerült bennünk, hogy vajon merre lehet a Kiskunsági Nemzeti park ?! Tudtuk, hogy igen közel van ...

 Sárga billegető





 Nádiposzáta

 Vörös gém

Szürke marha





Igen sok esetben láttunk bíbicet, Szürke gémet, Légykapókat, Gébicseket az út menti kopasz karókon, villanyvezetékeken. Állandóan lefékeztünk, és már a kocsiból fotóztunk, vagy szerettünk volna fotózni, mert ahogy bármi kimozdult a kocsiból (objektív, emberi kéz, vagy ajtónyitás), azonnal elröppentek a kis bitangok ! Nem haragudhatunk, ez az életösztön, a megmaradás záloga. Egy kertjét kapáló embertől kértünk segítséget, aki pontosan útbaigazított minket, merre találunk vizeket. Megkérdeztük ugyanezt egy kerékpározó hölgytől, aki csak annyit mondott, hogy arra, jobbra. De a pontos leírás így hangzott volna: A kék háznál jobbra. Nem mindegy, mert a pontos meghatározás vezetett el minket Apaj pusztára, a természetvédelmi területre. Befelé, a belvizes területekre egy - minden túlzás nélkül - 5-6 km hosszú mű út vezetett. Ennek szegélye végig villanypásztor, két oldalán belvizes élővilág, legelésző, szabadon tartott állatok. Egy helyi lakos elmondása szerint, egy-két héttel ez előtt nagyobb vizek voltak, ezért nem látunk most annyi madarat. Megkérdeztem, hogy ha költésbe kezdenek, és eltűnik a víz, mi lesz a madarakkal ? Erre nem tudott választ adni. Így is, ennek ellenére igen sok vízi madarat láttunk, ezen kívül Sárga billegetőt, Pacsirtákat, Nádi poszátát, Tövisszúró gébicseket, ragadozókat.

 Madárvárta és tanösvény Apajon



Igényes tájékoztatás

 Nyári ludak



 Madarász kolléga



Igen mélyen, Apaj belsejében van egy közel egy kilométeres tanösvény, magaslessel, tájékoztató táblával, kis tónak talán mondható belvízzel, legelésző Szürke marhákkal. Itt időztünk egy húsz percet, ahol Nyári ludakat láttunk elvonulni. Visszafelé haladva az úton nagyon sok gébics, légykapó, pacsirta, bíbic mutatta meg magát. Izgalmas utunk volt, gazdag fotótémával.

 Búbos pacsirta

 Gólya




Eddig az volt a fejemben, hogy a puszta unalmas hely. Végeláthatatlan kietlen síkság, tikkasztó meleggel, és ennyi. Mostanra ez a vélekedés teljesen megváltozott bennem, mert a pusztának hangulata, vonzása van. A tér, a távolságok a kietlenség izgalma(!) magával ragadó. Megbabonáz, elgondolkodtat, érezhetően súlyos, és tekintélyes. Mindenkinek ajánlom megtekintését, már csak az eredeti magyar élővilág megismeréséért is. Vannak még olyan helyek, ahol megállt az idő, ahol őrzik a hagyományokat. Nem árt megismerkedni ezzel, amíg van rá lehetőség. Amíg meg nem építik az első TESCO-t a Kiskunsági Nemzeti Parkban ... Nem túlzás ez, azt hiszem !








A fotózás során nem készülhetett minden fajról kép, de azokat felsorolom itt:

Bíbic, Vörös kánya, Sárga billegető, Fehér gólya, Tövisszúró gébics, Nádi poszáta, Szürke gém, Nyári lúd, Búbos pacsirta, Réti pityer, Cigány csaláncsúcs, Szürke marha, Nagy kócsag, Sárga rigó, Örvös galamb, Kis légykapó. (és szerintem biztos van amit elfelejtettem)