2013. június 26., szerda

Vizes élőhelyek

Barátommal Andrással, egy szabadnap keretében elhatároztuk, hogy megfotózzuk az Apaji halásztavak élővilágát, különös figyelemmel a parti madarakra. Hétfőn indultunk, viszonylag korán, ebből következően hamar ott is voltunk a helyszínen. Mielőtt belecsaptunk a lecsóba, gondoltam azért megmutatom az Apaj területét, végigmegyünk a műúton, megnézzük a marhákat, bivalyokat, a tanösvényt, melyről már két blogbejegyzés is született.

Bementünk a magasleshez, itt találkoztunk a Fekete gólyákkal is többek közt. Most volt alkalmam először látni ezt a madarat. Készült is róla pontosan egy tucat kép, melyből mondjuk 7-8 db értékelhető. A magasles mellett van egy asztal, padokkal, ott elbíbelődtünk a szöcskékkel, sáskákkal, pókokkal, elmakrózgattunk a fűben. 


 Sakktábla lepke

 A Nagy kócsag gyakran repül el a magasles felett

 Legnagyobb meglepetésemre Fekete gólyát is láthattunk !

Olyan 30 méterre lehetett felettünk

Ez a sáska pedig hosszú percekig engedte fotózni magát




Az autó ott várt ránk a bejáratnál. A szikesre kiszáradt utat, foltokban igen mély pocsolyák lepték el, melyek között talpalatnyi agyagos szigetek alakultak ki. Egy óvatlan pillanatban megcsúsztam az egyiken, és olyat zuhantam, melyre már régen volt példa az életemben. Félig a tócsában ülve azon tűnődtem, hogyan lehetek ilyen figyelmetlen ?! Miután össze szedtem magam, és a cuccot, elindultunk az autó felé, keresni valami alkalmasságot, hogy az ülést lefedjük. Erre egy törölköző és egy nagy bevásárló szatyor jelentette a megoldást.

Indultunk az autóval tovább, de onnan kifelé, egy mély tócsás szakasz jött. Azon gondolkodtunk merre tudnánk kimenni anélkül, hogy az autó felülne, vagy elsüllyednénk ?! Naná, hogy a  jobb első kerék tengelyig elásta magát, a bal pedig 1/3-ig, és a köténylemez alja szépen felült a gödör szélére. Se előre, se hátra ... Hintáztatva sem jött ki, és úgysem, hogy kiszálltam mezítláb, és megpróbáltam hátrafelé megtolni az autót. Megvártuk míg jött egy traktor, és három srác segített nekünk. Köszönjük ! Feltettem magamban a kérdést, hogy akkor mi most egy Dakar rally-n vagyunk, vagy fotózni jöttünk ? Visszavergődve a műútra folytattuk a kalandozást.

Lassan haladva az autóval, az út menti villanypásztor-vezetéken üldögélő madarakat fotóztuk, mindenki amit ért ... Sikerült is ott Barna rétihéja, Cigány csaláncsuk, Sárga billegető, Bíbic stb ... Hajkurásztuk a fecskéket, a pusztaságot átszelő patakok környékén. Szárítottam a cipőt, nagyon jó volt mezítláb lenni a szabadban ...



 Cigány csuk

 Sárga billegető a szokott helyén :-)

 A Barna rétihéja az út baloldalán vadászott

 Elsőéves Bíbic

 Az utat kettészeli a kis patak, szép tükrökkel

 Hangulata van

 Olyan szép fényt kapott a nád, a kékes-fekete vízen ...

 Atlanta lepke

Ez a kép pedig Biatorbágyon készült.
A Nagy kócsag méltósággal vitorlázik a táj felett.


Sajnos nem találtuk meg az igazi partfutó madarakat, gondolok itt a Gólyatöcsre, Lilére, Csigaforgatóra, Pólingra, Gulipánra, Cankókra ... Nem találtunk olyan tópartot, ahol ne lett volna a víz szélén minimum egyméteres nád, mély vízzel. Senki, még a horgászok sem tudták, hogy merre lehetnek a sekélyes vizek ...
Persze más blogokban meg ott vannak a szép képek a partfutó madarakról, Apajon fotózva.

Ennek fogunk utána járni, és én magam IV. alkalommal is elmegyek Apajra, már csak azért is, mert csodás.




2013. június 21., péntek

Merzse mocsár - nyáron

Még az elmúlt évben határoztuk el Steve barátommal, hogy a Merzse-mocsár területét legalább négyszer meglátogatjuk idén. Jellemzően a négy évszakot jelöltük meg, hogy teljes képet alkothassunk a terület egy teljes évéről. Ez úttal a nyári alkalmat szeretném itt leírni. Elkövettünk egy buta hibát, mely szerint rossz napszakban jöttünk, ugyanis a nap szemből sütött. Hiába mentünk kora reggel, a vízen az összes képünk szinte kivétel nélkül a sziluett kategóriába esett. Legközelebb a koraesti órákban megyünk majd, de ezt még mérlegeljük, ugyanis eléggé gyenge volt a vízimadár felhozatal. A mocsárban volt elég víz, mely "kacsaúsztatónak" pont megfelelt, de valahogy a Szárcsa és a Vízityúkon túl, nem találtunk ott semmit. Ez azért érdekes, mert két éve Pajzsos cankók fészkeltek ott. Így hát az ott található élővilággal kellett beérnünk. Mindezeken túl a táj szépsége, az ellenfény adta lehetőségek, a füvek és a talaj élővilága kárpótolt minket. Korán, már fél hétkor megérkeztünk a tanösvény felől a madárvártába. Itt indult hát a történet, mely a végére egész kerek nappá nőtte ki magát.

 A tanösvényen az első szépség volt ez a napvirág

 Tövisszúró gébics fogadott minket, fél úton a tanösvényen

 A madárvártán megszűnik minden, és csak az élővilágra figyelünk

 A Szárcsa szülők egyike. Amint ragadozó érkezett éles hangon tessékelte be a kicsiket a nádasba.
A vízen annyi a békalencse, hogy egy friss betonnal kiöntött tónak látszik a víz.

 Hangulatfotó a bejárat felé nézve

 Egerész ölyv kereste zsákmányát a nádas környékén

 A Vörös kánya sem tétlenkedett, a hamar felmelegedő idő ellenére sem

 Első éves Szárcsa hím

 Szülő és fiókája

 Ettől tanösvény az odafelé vezető út. Kérdezz-felelek tábla, sok információval

 Nagyon szeretem az ellenfényes tájképeket

 Szöcskéktől hemzsegett a fű. Meg is fogtunk egyet, hogy később kézből makrózhassuk 


Miután végeztünk a madárvártán, leültünk a két és fél órás álldogálás után egy padra. A fűben állva elrepült mellettünk egy hatalmas botsáska, s bár láttuk rezegni a fa lombjait ahová beszállt, egyszerűen képtelenek voltunk megtalálni őt, egy fotó erejéig. Ellenben fogtunk egy szöcskét, melyet minden irányban agyon-makróztunk, de nem teszek fel róla képet, mert bár egy-kettő éles lett, mégis más okból sok egyéb hibát, zavaró tényezőt le kellene retusálni a képről, melyhez nincs egyszerűen türelmem. Szóval nem is olyan könnyű kézben tartott rovart kézből fotózva, makrózni.


 Gyöngyházlepke

 Szivárvány légy

 Az erdőben. Nagyon jó utakon járhatjuk körbe a területet

 Sok gombafajt találtunk

 A napvirág egyszerűségével hódított meg újra, még egy kép erejéig

Ennek a cincér fajnak nem tudom a nevét 

 Fekete végű karcsú cincér



A Merzsés kalandot követően, totálisan kitikkadva elindultunk a Kerepesi út, Rákos-patak találkozásához, mert a http://www.birding.hu oldalon azt az információt találtuk, hogy elég sok előfordulása volt ott a Jégmadárnak. Nem láttam esélyét annak, hogy költési időszakban egy városi patakban keresse zsákmányát löszfalba vájható üreg nélkül, de megnéztük a helyet. Egy egészen kulturált, természetes medrű patakról van szó, mely körül virágzik az élet.

Megdöbbenve vettük észre, hogy valami emlős állat úszik abban, lebukva a víz alá, majd eltűnik a vízszint feletti üregében, pofájában egy hosszú nád darabbal. 

Nagy méretéről, bundájának színéről , könnyen beazonosítottuk,
ez bizony egy Vándorpatkány volt.



Így alakult a napunk, igazán nem panaszkodhatunk, de a Merzse mocsártól azért kicsit nagyobb vízimadár fajgazdagságot vártam. Azért tartalmas fotózás és kirándulás lett, ebből a szombatból is !





2013. június 14., péntek

Madárgyűrűzés és Apaj puszta II.

Második nekifutásra sikerült részt venni egy madárgyűrűzésen az Ócsai madárvártán, ahol nagyon nagy tudású, és barátságos emberekkel találkozhattam. Feleségemet, és Kincsőt vittem magammal erre az útra. Videón is rögzíthettük a gyűrűzés menetét, s eközben igen értékes szakmai tapasztalatokkal gyarapodhattam. Nem is hittem volna, hogy ennyire sok paraméterét rögzítik egy befogott madárnak, mielőtt a gyűrű felkerül rá.
Pár óra elteltével tovább indultunk az Apaj tájvédelmi körzetre, melyet már bejártunk Steve-vel, és végigfotóztuk a területet ketté szelő műút menti bokrokat, és villanypásztor vezetékeket, melyeken minden esetben találni érdekességeket, például Barázda billegetőket, Sárga billegetőt, Tövisszúró gébicset. Ezekre és más élőlényekre vadászó ragadozókat, magyar őshonos haszonállatokat ...

Szóljon ez a blog (mint második felvonás) ismételten Ócsáról és Apaj pusztáról, a környéki Kiskunsághoz közel eső puszta-vidékről, annak varázslatos, koránt sem egyhangú világáról.


Csíkosfejű nádiposzáta

Kutyaszőrös szőnyegen napozó gyík ...

 A madárvárta környéki erdőben, igen sok odú található (Széncinege fiókák)

 A gyűrűző fogó, kinézete ellenére kíméletes szerszám, főleg az avatottak kezében

 Kezemben az idei első fészekalj egy példánya

 Evező tollak mérése. Még a lábujjak hosszúságát is megmérik ...

 Csőbe húzva ... Csak ilyen formában mérhető a madár súlya

 Gondos nyilvántartás

 A gyűrűzés kellékei


Miután a madárvártán végeztünk, és beszélgettünk mindenkivel, indultunk tovább Apaj pusztára, ahol vízimadarakat, és énekeseket egyaránt szerettünk volna lencsevégre kapni. Alig egy hónapja jártam itt ezt megelőzően, még is mint ha sohasem találkoztam volna még ezzel a vidékkel. Annyi új és új szépség, látnivaló fogadott, hogy egyetlen percben sem tudtam azt érezni: "Na ezt már láttam". Élettel teli, varázslatos táj, hatalmas terekkel, olyan érzéssel, mely alapján az ember kicsinek érezheti magát, nagyon helyesen ! Itt a távolság, a vizek, a szabadon tartott állatok a főszereplők, s az ember megérzi, meddig tart az ő hatóköre. Azt hiszem szükségünk van arra, hogy megállva, olykor-olykor rádöbbenjünk arra a világra, melyet a városokban élve csak televízióban láthatunk.


 Az Apaj pusztai területet kettészelő 

 Szürke gém (Az autó mellett repült, én meg ritka helyen: anyós-ülésen)

 Fehér gólya. Ha megérkeznek, kerek a világ !

 Bivaly. Na vele nem vitatkoznék. Nagyon megnézi magának az embert ...

 Olyan szépen tükröződik a fatörzsön a víz játéka. Nem messze innen az egyik tanösvényes kilátó.

 A vörös vércse zsákmányát lesi, ha észre veszi, szitálva lebeg felette egy helyben.

 Egerész ölyv. 80-100 méter magasban

 Szürke marhák delelnek a kilátóval szemben

 Jámbor módon, kérődzve figyelik az embert

 Tűzlepke (ha jól tudom)

 Nagyon közel mentem a villanypásztorhoz. Érezhető volt, hogy zavarom őket.
Nem is maradtam tovább, ahogy meg volt a kép. Hosszasan néztek még utánam ...

Hazafelé, még három (kutya méretű) mezei nyúl is megmutatta magát



Még mindig szeretnék visszamenni, kifejezetten a halastavakhoz.
Tudom, hogy ott még több vízimadárral találkozhatok. Június 24.-én talán sikerül.
Bízom abban, hogy a családnak is tetszett a hely, mert gyermek ilyet nem láthat gyakran, 
és a feleségem sem járt még ezen a vidéken.

Köszönöm Ócsa, Apaj puszta !