2013-12-20

Deres Visegrád

Szóval, ahogy Tótfalunál átmentünk a hídon, már tudtuk merre folytatjuk utunkat. Még bent a szigeten rácsodálkoztunk a Visegrádi deres csúcsokra, s tudván szép helyek vannak odafent, útra is keltünk. Alig autóztunk húsz percet, fel is értünk az első pihenőhöz, ahol a Dunakanyar szépségét csodálhatja az arra utazó. Minden ködben állt, mégis szép volt, amit ilyen körülmények között láthattunk. Körbejártuk a bob-pálya környékét, a Nagy villám környékét, a Sibrik dombot, és ez úttal tájfotózás formájában hódoltunk a képkészítés csodálatos szenvedélyének. Pont olyan magasságban jártunk, ahol a dérhatár húzódott. Lentebb még borongós késő őszi hangulat, fent, már a tél, de még hó nélkül.



 Ez a fa minden nap nézheti a Dunakanyart

 Ködbe burkolózva ...

 Te merre indulnál ?

 Zord világ

 Dér-határ. Ha hó esett volna, itt maradna meg, és feljebb

 Leragadt a nyárnál !

 Minimál

Hideg  magányban

 "Menj közel, keress szokatlan nézőpontot !"


Úgy örültünk a dérnek, mint ha hó volna. Ha már hideg van, meg olyan csúnya szürkeség, essen már le a hó. Ez a dér olyan volt hónak, mint a szilikon a nőknél. De legalább fehér volt, és csodálhattuk a fagyott deret a fák ágain, a dérrel körülvett még mindig zöld faleveleket, melyek nyári emléke belefagyott a télbe. Ezeket fotóztuk extázisban. Továbbmentünk a bob-pálya irányába, és a Sibrik-domb felé vettük az irányt ...


 Amíg nem lesz nagylátószögű objektív, elő-elő kerül a telefon ...

 Kinézve a Sibrik romok oldalán ...

Ehhez a helyhez magánjellegű érzelmek és emlékek is kötődnek

 Hosszan időztünk a romok között

 Szerintem szép kompozíció

 Mikro-világ (kedvencem a moha)

 Mint ha tavasz volna. Él és virul, a kietlen kő-vidéken

 Itt bizony befagyott a pocsolya !

 A szemközti kavics-szigetnél, még szárnyait szárítgató Kormorán is látható

 Egy hangya számára, hatalmas erdőség, dombos vidék ...

 Havas hegycsúcsot vízionáltam

Ez a két fa köszönt el a dombon, a romok mögül búcsút intve


Aki olvasta az előző blogbejegyzést, tudja, hogy ez ugyanazon a szombati napon történt, mint a Szentendrei-sziget fotózása. Tartalmas nap volt ez éppen emiatt, rengeteg élménnyel gazdagodva, nagy utat megtéve, és sok szépségben gyönyörködve. Várjuk most már azokat a napokat, amikor hó fedi a tájat, de süt a nap, van fényünk. Külön hálás vagyok a Süvöltő megfigyelési lehetőségért, az elröppenő ragadózóért a lovak mellett, a Nagy fakopáncsok pimasz bujkálásért, s a jó levegőért. Mindezt a végén bezárva deres tájon, egész magasan. Alig találkoztunk az nap emberekkel, s ez jó volt nekünk. Kisorosziban senki nem zavart minket sem az ártéri erdőben, sem a Duna-parton. Fotózni, és túrázni jó !