Szóval, ahogy Tótfalunál átmentünk a hídon, már tudtuk merre folytatjuk utunkat. Még bent a szigeten rácsodálkoztunk a Visegrádi deres csúcsokra, s tudván szép helyek vannak odafent, útra is keltünk. Alig autóztunk húsz percet, fel is értünk az első pihenőhöz, ahol a Dunakanyar szépségét csodálhatja az arra utazó. Minden ködben állt, mégis szép volt, amit ilyen körülmények között láthattunk. Körbejártuk a bob-pálya környékét, a Nagy villám környékét, a Sibrik dombot, és ez úttal tájfotózás formájában hódoltunk a képkészítés csodálatos szenvedélyének. Pont olyan magasságban jártunk, ahol a dérhatár húzódott. Lentebb még borongós késő őszi hangulat, fent, már a tél, de még hó nélkül.
Ez a fa minden nap nézheti a Dunakanyart
Ködbe burkolózva ...
Te merre indulnál ?
Zord világ
Dér-határ. Ha hó esett volna, itt maradna meg, és feljebb
Leragadt a nyárnál !
Minimál
Hideg magányban
"Menj közel, keress szokatlan nézőpontot !"
Úgy örültünk a dérnek, mint ha hó volna. Ha már hideg van, meg olyan csúnya szürkeség, essen már le a hó. Ez a dér olyan volt hónak, mint a szilikon a nőknél. De legalább fehér volt, és csodálhattuk a fagyott deret a fák ágain, a dérrel körülvett még mindig zöld faleveleket, melyek nyári emléke belefagyott a télbe. Ezeket fotóztuk extázisban. Továbbmentünk a bob-pálya irányába, és a Sibrik-domb felé vettük az irányt ...
Amíg nem lesz nagylátószögű objektív, elő-elő kerül a telefon ...
Kinézve a Sibrik romok oldalán ...
Ehhez a helyhez magánjellegű érzelmek és emlékek is kötődnek
Hosszan időztünk a romok között
Szerintem szép kompozíció
Mikro-világ (kedvencem a moha)
Mint ha tavasz volna. Él és virul, a kietlen kő-vidéken
Itt bizony befagyott a pocsolya !
A szemközti kavics-szigetnél, még szárnyait szárítgató Kormorán is látható
Egy hangya számára, hatalmas erdőség, dombos vidék ...
Havas hegycsúcsot vízionáltam
Ez a két fa köszönt el a dombon, a romok mögül búcsút intve
Aki olvasta az előző blogbejegyzést, tudja, hogy ez ugyanazon a szombati napon történt, mint a Szentendrei-sziget fotózása. Tartalmas nap volt ez éppen emiatt, rengeteg élménnyel gazdagodva, nagy utat megtéve, és sok szépségben gyönyörködve. Várjuk most már azokat a napokat, amikor hó fedi a tájat, de süt a nap, van fényünk. Külön hálás vagyok a Süvöltő megfigyelési lehetőségért, az elröppenő ragadózóért a lovak mellett, a Nagy fakopáncsok pimasz bujkálásért, s a jó levegőért. Mindezt a végén bezárva deres tájon, egész magasan. Alig találkoztunk az nap emberekkel, s ez jó volt nekünk. Kisorosziban senki nem zavart minket sem az ártéri erdőben, sem a Duna-parton. Fotózni, és túrázni jó !