2014. február 4., kedd

Váci tanösvény - ártéri élővilág


Megérkezvén a Váci tanösvényre, mindig egy sajátságos hangulat kerít hatalmába. Az ártéri erdő nagyon széles spektrumú élővilágot rejt, s mindig felvillanyoz. Látványra sem utolsó a bedőlt fákkal, a pallókból kialakított tanösvénnyel, amin "végiglebeghetünk" a belviz felett. Rengeteg munka van ebben. Bebocsájtást nyerünk a táj intim belsejébe. Ha nem volna ez a tanösvény, vajon hogyan vághatnánk át a rengetegben, a fák között, a nádasban, hogyan juthatnánk ennyire mélyre e nélkül ? Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen lehetőséget teremtettek sokaknak, a tanösvény megalkotói.

Olvad a hó, maradék jégpáncél lebeg a belvizen, melyen a napfény oly szépen csillan, hogy átkapcsolok manual focus-ba, és mehet a bokeh gyártás, éles kép fotózása helyett. Csodáltam a vizet, az Ökörszemet és a Vöröbegyet ahogy a gyökerek, megdölt fatörzsek között ugráltak. Lépésről lépésre haladtunk a pallókon, és csak szívtam magamba a látványt, a sajátságos illatot, friss levegőt. Örültem a fényeknek, az olvadó jég csipkéinek, s a minket kísérő, fákon ugráló madarakat. Mind ezt tovább fokozta a távolban látszódó nagy víz, s az egész nap végére a legcsodásabb élmény, a Jégmadár beszállása.



 Olvadás és csillogás

 Út a csoda felé

 Rejtvény

 Bokeh

Az első pihenőhely. Hosszú percekig nézelődhetünk

 Türelmes volt a Vörösbegy. Sokáig időzött a sásban

 Szabad tér. Mozivászon, színek és levegő

 Mennyi életet rejthet ...

 Ezt még egyszer ! Igazi nagylátószög kellene (10-20mm)

 Úton a meglepetés felé !

 Honnan is érkeztünk ?

 Tükröződés

 A nagy víz felé ...

Egy blogban azt írták, hogy ide száll be a Jégmadár. Miközben erről beszélgettünk egy idős házaspárral,
megtörtént a csoda ! Beszállt. Alig 6-8 méterre. Amatőr örömünk, hirtelen hangunk és mozdulataink miatt, beszállás után 

azonnal tovaszállt, mert ostobán megijesztettük őt.

 Szerencsénkre csak 18-20 méterre menekült, így még lefotózhattuk.
(Nagyot hibáztunk, "hülyeségért nem jár csoki")

Őszapó kíváncsiskodott a visszaúton

 A Vörösbegy -lehet, hogy ugyanaz- nagyon közel jött

 Megint a gomba és moha duó. Nem tudom megmagyarázni, hogy mit szeretek benne ennyire

S végül, amit még visszafelé érdemes volt lefotózni




Az ártéri erdők, területek gazdagsága megkérdőjelezhetetlen, minden évszakban rengeteg megfigyelésre ad nak lehetőséget. Az állatvilág igen érdekes, a növényvilág gazdag, s látványnak sem utolsó, főleg ez a terület. Nagyon jó megpihenni a tanösvény végén a padon, és csak nézni a vizet, lelátva annak aljáig, vagy messze révedni, szemünket a víztükrön pihentetve. Kikapcsolódás, feltöltődés, és ami a legfontosabb nekem, megannyi jó fotó készítésének reménye ...







Vácrátóti Arborétum

El sem hiszem, de múlt héten szerdán lehullott egy kis hó. Alkalmat kerestem a lehető legközelebbi napon, hogy idén készülhessen havas kép, melyre november óta várok. Én még úgy tanultam, hogy novemberben kezdődik a tél, s ha nem, hát decemberben már biztosan esik hó, de még januárban sem esett, csak a legvégén. Fura világ ez. De majd márciusban lesz :-)

A választás ez úttal a Vácrátóti arborétumra esett. Szép hely, hatalmas park, tavak, kicsi vízesés, különleges fák, sziklák, romok, vizimalom. Hangulata van, és minden évszakban sajátos képet fest. Állatvilágát jónak mondják a bemutató írások, én csak átlagosnak tudom értékelni, de ez úttal inkább a tájfotózás, és az idei "hó" megörökítése volt a cél. Előbb a nagy kört, később a kiskört jártuk végig, s a következő szép dolgokat láthattuk ...


 A vízimalomnál

 Télszerűség ...

 Csuszka mindenütt (megtanulta a Süvöltő hangját)

 A jellegzetes korlátok

 Hó és jég fogságában

 Idén nem láttunk még telet

 Lehetne szebb is ez s kis vízesés

 Piros födémgerendára épített híd

 Hangulat

 Ácsmunka - híd a szigetre

 Malom a másik oldalról

 Ez a kép, akár más országban is készülhetett volna

 Nem kell messzire utazni hogy különlegeset lássunk

 Az Énekesrigók nagy csapatban követtek minket

 Barátcinege az etető mellett. (Szén és kékcinegék társaságában)

 Fenyvescinege (számomra új faj)

 Elférne még több hó, de legalább ennyi jutott

 Ívek

Varázslatos


Bő három óra barangolás és fényképezés után a napnak még koránt sem volt vége. Fejünkben a másik közeli helyszínnel, s az oda vonatkozó terveinkkel indultunk tovább. Érdemes megnézni az arvorétumot télen a hó miatt, tavasszal a pompás virágzás, ragyogó színek miatt, ősszel pedig a sok különleges növény és fa leveleinek változas színvilága fogja meg az embert. Gondozott, kellemes, megnyugtató hely. Igazán hétköznapokon békés, egy szabadság keretén belül látogatva. Igazán örülök, hogy jég és hó kerülhetett a fotókra ...