2014. április 17., csütörtök

Egyszerű, mobil itatós leshely

Már megint nem férünk a bőrünkbe, és kitaláltuk, hogy építünk egy egyszerűbb itatós lest, igazán bent, az erdő mélyén, mert a mostani les nem erdőbe épült. Itt nem lesz földmunka, egyszerű itatót rakunk ki, amely teljes mértékben szétszedhető, mobil, oda visszük, ahová csak akarjuk, az esetlegesen megépülő egyszerű ponyvás lessel együtt. Szóval a lényege az egésznek, hogy egy 55x55x8 cm-es virágcserép alátétet használunk "medencének", mely egy bárszékhez hasonló állványra lesz felhelyezve, egy 70x70 cm-es OSB lapra fektetve. Az itatótálcát a felénk eső oldalán 2 cm mélységben perforáljuk, hogy a háttéret is láthassuk nagyon lapos szögből, a peremét pedig mohával, és faháncs segítségével dekoráljuk. Mind ezt bezúzzuk az erdőbe, feltöltjük vízzel, és várunk. Az itatót 4-5 méterre, és szemmagasságban helyezzük el, és egy lessátorból fogjuk figyelni. Ha a rendszer működik, akkor építünk hozzá egy fa-szerkezetet, mely oldalnézetből egy focikapura emlékeztet, és az fixen ott lesz. Ha tényleg jó a les, és a madárfaj felhozatal, akkor a front oldalra még egy reflex-üveg is kerül majd. Ha a hely nem válik be, akkor arrébb költözünk. Az itatónak 7-8 liter víz kell, ennek pótlása egyszerűen megoldható.



Rejtett, igazi erdei helyszín

Igen, valahol ott bent, a fatörzs mögött ...

 Lessátor, 2 személyre tökéletes

 A leendő tálca, és a dekorációs kellékek

 Vázlat az itató állványról, és a tálcáról. A lábakat, 10 cm mélyen süllyesztjük a földbe



Ezt az itatót hamarosan kihelyezzük, és meglátjuk, milyen fajok jönnek majd inni az erdőben. Minimális befektetést igényel, és nagy reményt fűzünk hozzá. A másik les, amely nem erdőben van, jelenleg áll, csak alap madárfajokat vonz. Ez alól kivétel a Fácán, a Barátposzáta, és a Fitiszfüzike. Nincs még elég nagy szárazság, az a les a kánikulában és a téli etetőzéskor, ragadozók zsigeres etetése során fog sokat nyújtani ...

Mi most kicsit beljebb megyünk az erdőbe, egy kísérlet erejéig. ha beválik, építünk egy 170x140x120-as, oldalról focikapúra emlékeztető, egyszerű vázszerkezetes-ponyvás lest, fixre. Addig pedig madár-beszoktatás, és lessátras megfigyelés.

Nagyon izgalmas hangokat hallunk ott, az erdőben ...


2014. április 12., szombat

Deres reggelen, őzek nyomában

Szerettünk volna Steve barátommal kicsit máshol kezdeni ezen a szombaton, mert szép és jó a les, de nem ülhetünk mindig abban, és vágytunk egy kis kalandra ... Sok év tapasztalata az, hogy Budakeszin az őzek nagyon kora hajnalban megteszik a maguk köreit, lejönnek a mezőgazdasági terület felől, az ösvényeiken a megszokott tisztáson át, az erdőbe. Ha az ember idejében kiér, és tényleg nincs még szinte fény, elfoglalhatja a jó helyet a két vonuló útvonal valamelyike mellett. Az időpont stimmelt, már sötétben megérkeztük, dér borított mindent, mérsékelt köd a völgyben, s könnyed kockára fagyás. Nem kellett sokáig várnunk, el is kezdődött a műsor ...


 Olyan sötét volt, hogy szinte nem lehetett normális fotót készíteni

 Jobbról jöttek le a dombon, a mező közepére (Távolság: 100m )

 Persze, hogy még távolabb ment ... Megnézte a baglyot a fán


Most már tudom, hogy hová érdemes letáborozni lessátorral, állvánnyal, tudom, merről várhatóak az őzek, és hol töltenek hosszú perceket. Még ilyen közelről figyelve is, misztikus, és felpörgető élmény az igazi vadat, igazi élőhelyén meglátni, megfigyelni. Remélem, össze jön ez majd lessátorból is !



Elindultunk a másik irányba, mert arra is szokott történni ez-az ...

 Ember és állat egy közös ösvényen jár. Pont arról érkeztek, és meg is lepődtek nagyon ...

 Átrohanták az egész mezőt, és messziről hátranéztek, majd eltűntek a bejáraton

Felért a nap a dombok fölé. Ekkor kezd narancsvörösben úszni a völgy



Terveink vannak ezzel a hellyel kapcsolatosan, visszajövünk még közelibb, jobb fotókért. Ma cél volt a Búbos Banka is, de annak hangját sem hallottuk, nem úgy, mint tavaly ilyenkor. Hiába telik el tavaszra-tavasz, őszre-tél, ez a hely minden alkalommal megajándékoz. Évek óta járok vissza ide, és ezen semmi esetre sem szeretnék változtatni. A vízpart után ez a hely adja a legnagyobb nyugalmat nekem.

2014. április 9., szerda

Tavaszi makrók

Szeretem a makrófotózást. Közel menni, megmutatni olyan dolgokat, melyek felett az emberek szeme könnyen elsiklik. Egy-egy virág részletét, egy kisebb rovar szemeit, rügyeket, részleteket ... Ebben a blogban, egy szabad válogatást szeretnék megmutatni, ünnepelve a tavaszt. Remélem, hogy egy-egy kép segít sokunkat megdöbbenteni, elgondolkodtatni azon, hogy milyen csodásak az apró dolgok, vagy egy-egy növény részlete, erezete, a rajta átsütő fény ... Gyűjtögettem hát az elmúlt 6-8 hétben ezeket a fotókat, s bízom abban, hogy ezekkel esztétikai élményt nyújthatok !


Nagyon kis mélységélesség, szép háttérmosás. Ezt adja egy nagy fényerejű makró objektív

 Idén igyekeztem lila virágzatot is fotózni

 Tulipánfa virága a Dunakanyarból

 Tanulmányfotó ?

 Élni akarás a Fundoklia-völgyben. Háttérben az autópálya

 Ez talán az egyik legkedvesebb virágzat számomra. Színkavalkád

 Ennél jobban nem lehet csalogatóbb

 Megtalálta a napfényt, lent a völgyben

 Gomba a fatörzsön. Kedvenc téma, mint a moha

 Rügyfakadás

 Fehéret fotózni nem könnyű, mert hajlamos a beégésre

 Az élet maga

 Szín és fonák

 Ellenfény a morózus háttéren

 Moha

 Utódlás

Vallatólámpa



Állatok a Dunakanyarból

Szeretném itt különválogatva bemutatni azt a néhány állatfajt, amelyiket lencsevégre kaptam, a semmiképp nem fotós kirándulás alkalmával. Különválogattam, mert lett annyi kép, amiért érdemes ezt megtenni. Az előző blogbejegyzésben meséltem a Zebegény - Nagymaros - Visegrád háromszögről, főleg tájképek segítségével, s most az ottani állatokat mutatnám be. Sok fotón látható, hogy azok nem szabadon élő állatokat ábrázolnak, s itt ragadom meg az alkalmat, hogy felhívjam egy helyre a Nagymaros környékén járók figyelmét. A hely neve Camelot panzió. Étterem, szállás, kalandpark, és egy mini-állatkert működik ott, sok érdekes, kézhez odaszálló papagájjal, rágcsálókkal, malacokkal, háztáji állatokkal. Mind ez a Duna partján, egy kiserdő kellős közepén. Érdemes arra járni ... 


Meggyvágó - Nem volt közel, de elcsíptem a "sásban" :-)


 Ezen a fenyőn igen sok madár megfordult

 Lövöldöztem a teraszról

 Volt mire figyelni a környező fákon ...

 A zöldike gyakran járt énekelni erre a fára

 Megmondom őszintén, őt nem tudom meghatározni

 És megint visszatért ...

 Naplementekor a Szürke gém is megjelent, miközben telefonáltam

 Non-stop moziélmény

 A Camelot parkjában

 Feleségem kedvenc fotója

 Itt pedig az enyém

 Örültem ennek a barázdabillegetőnek

És végre egy Tengelic fotó egész közelről


Nem is merek belegondolni, mi lett volna ha kifejezetteen madarászni megyünk erre a helyre. Mind az erdők, mind pedig a vizes élőhelyek gazdagok madárvilágban, de ez köztudott a Dunakanyarról. Nagy élmény volt észrevenni ezeket az állatokat, még ha nem is rájuk koncentráltunk. Nagyon boldog vagyog, hogy ennyi, számomra kedves állatfotó készülhetett.



Zebegény és Visegrád tájképekben

Március utolsó hetében történt, hogy végre feleségemmel elutaztunk pár napra. Célunk Zebegény volt, s a környék bejárása. Rögtön az első fényképen látható, hogy milyen kilátásunk volt. Nem is nagyon szeretnék ehhez hozzá tenni, mert itt a képek tényleg önmagukban képesek a történteket elmesélni. Zavartalan pihenés, sok sétával, a környék felfedezésével, s az utolsó percig kihasználva mindent, amit ez a három nap, két éjszaka adhatott.



 Kilátás a szobánk teraszáról

 Ha messzebb nézünk 

 Hideg és meleg színek kontrasztjába bújt a messzeség

 Ezért a képért 05:00-kor keltem. Gyönyörű hullámok és fények

 Felsétáltunk Zebegény párkányára

 Ahol ilyen faház állt. Megbocsájtanám a "sorsnak" !

 Pláne ha ilyen a kilátás a verandámról


A második napon elmentünk Nagymarosra, és onnan Törökmezőre. Nagymaroson és környékén nagyon szép volt a part, az ártéri erdő, ahol Meggyvágót is sikerült fotózni. Elidőztünk itt, és csodáltuk a fényeket. Törökmezőn építettek egy hatalmas erdei kalandparkot, és megtaláltuk a tanösvényt is. Nem kis távolságot lehet bejárni, gyönyörű helyeken. Egyszer végigmegyünk rajta.



 Zöld és kék. Hegyek és víz. Szabad tér és madarak. Csoda.

 Szemben a Visegrádi hegyoldal

 És a bástya

 Felmentünk a Malomkő vízeséshez a pisztrángos pataknál

 Hát igen. Magyarországon ez nagynak számít

 Érdemes visszanézni néha !

 Miközben minden oldaláról megcsodáljuk a bujkáló vizet ...


 Gyógyulást hoz ez a hely a léleknek

 Nem győztem fotózni

 Csak kanyargott és méltósággal kereste útját a víz ...

 Megkerülve Visegrádot, ezen a téren ettük meg az ebédünket.

Elmagyarázhatatlanul hat az emberre, minden ami itt látható és érezhető


Három napunk és két éjszakánk volt arra, hogy minden ízét, illatát, minden szabadságát, zöldjét és kékjét magunkba szívjuk ennek a gyönyörű helynek. Igyekeztünk a lehető legspontánabban létezni, sodorni hagytuk magunkat pillanatnyi ötletektől, és rengeteget kaptunk.

Minden, a természet felé végzendő munkámmal azon vagyok és leszek, hogy ezt viszonozhassam !