2014. június 23., hétfő

Talpas itatós madárles építése

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a tél végén épített, földbe ásott les nem működik megfelelően. Sokat gondolkodva arra jutottam, hogy talán közel van a város, illetve baj az is, hogy ez nem erdő, hanem csak egy cserjés. Gond lehet az is, hogy sok a fent köröző ragadozó madár, vagy alacsonyan van az itató. Nem tudjuk. Vélhetően vonuláskor lehet nagyobb forgalom, amint tapasztaltuk ezt tavasszal, de május közepe felé nagyon megcsappant a látogatások száma, nem jöttek úgy a fajok. Nincs mit tenni, kerestünk hát egy másik helyet. Sokakat megkérdeztem, akinek pörög a les, hogy hová helyezték el a madárlest ? Mindenki hasonlóan válaszolt: "Erdő mellé, tisztásra". Ennek fényében kerestünk mi is vegyes erdőt, de sajnos túlnyomó többségben nem lombhullató, csak 1/3-ad arányban. Ellenben tisztás, és erdő mellett van. Itt megemeltük az itatót, lábakon áll. Meglátjuk mit hoz ez a hely. Télig, sőt tavaszig figyelünk. Lesz itt nyár, ősz, vonulással, téli etetés is. Remélem, működni fog.



Majdnem befejezve

És akkor pár szóban az építésről, műszaki adatokkal, lépésről lépésre ...


 Az itató medence alja, 125x200 cmes, 8 mm vastag OSB lap

 Keretezve a 22x50mm-es léccel, lábak, merevítések

 A kinéző oldal az ablak helyével, összefúrva a medencével. Sarkokban derékszög-vasalat

 Felterítettük a 0.5 mm-es UV álló tófóliát

 Feltöltöttük 110 liter vízzel, majdnem koppanásig. Levágtuk a fölösleges fóliát.
Hagytunk tartalékot, ha esetleg vízszintet akarnánk emelni ...

 Na ez nem volt egyszerű. 6x7 méteres ponyva. Ha működik a hely, OSB lesz minden oldal.

Kiigazítottuk a ponyvát, levágtuk a lebegő részeket

 Ez már DSLR fotó

 Kilátás a lesből

 Víztükör és az erdő

 Álcázva. Most még takar minket a gaz. De lefestjük

 Még nincs dekor, de lesz !

Háttér mosás. Egész jó !

 Állóban is :-)

 Kb. két méterre az itató végétől ... Itt lesz a beülő

 Hjajj de nagyon szép ...

 Újabb ablakunk lett a világra

És az utolsó kép. Zöld, a reménység színe !


Beszerzéssel, vágással, előkészítéssel 12 munkaóra volt 3 embernek. Még dekorálni kell, beülőágakra van szükségünk, és egy reflexiós üvegre, amely 140x45 cm-es. Ez is nagy mozivászon lesz. Az építés másnapján felfedeztünk egy cseresznyét a vízben. A lestől balra cseresznyefa áll. Ott pedig Szajkók randalíroznak. Ki-ki kösse össze magában mit is jelent ez ... Talán itt, jobb szerencsénk lesz. Meglátjuk, kiderül tavaszig. Eddig szabad szemmel, építés közben látott fajok: Egerész ölyv, Vörös vércse, Örvös Galamb, Szajkó, Szarka, Fácán. Hallottunk Barátposzátát, Őszapókat. Akik ismerik a környéket, mondták, hogy róka van a közelben, az egyik fa mellett egy nagytestű bagoly is él, Karvalyt zavartak el a fészkelő Szarkák ... 

Ígéretes !









2014. június 22., vasárnap

Dombvidéktől folyópartig

Ismét elérkezett a "fotós-szombat", melynek keretében Steve barátommal két helyet is meglátogattunk. Régen terveztük már Budakeszi Tündérvölgyet, gyönyörű dombjai fasorai, vegyes sokféleséget mutató látképe miatt, vadászva őzekre, és Búbos bankára is, majd a Hárosi-öbölbe vettük az irányt a vízes élőhely miatt. Reggel indultunk 05:00-kor, de nem elég korán. Nem csíptük el az igazi első, hajnali fényeket, de legközelebb összehozzuk. A reggeli rutin (kávé a benzinkútnál) után, meg is érkeztünk úgy 05.50 körül. 


Ez az a látkép, amiért minden évszakban érdemes eljönni


Már érkeztünkkor átrohant előttünk egy nyúl a murvás úton, de be is szaladt egyből a bozótba. Ekkor a gépek szépen a táskákban figyeltek még. Bementünk, nagyon mélyen a területre, leparkoltunk, és csodáltuk a tájat, a még mindig nyíló pipacsokkal, búzakalásszal, a vélhetően (bár későn virágzó repcével), és elindultunk lefelé a völgybe. Gyönyörűek voltak a reggeli napsugarak, a percenként más és más fényeket adó ébredés, azt sem tudtuk merre fotózzunk ... A melegfényű fákat, és erdőrészeket, vagy ellenfényes tájképeket ? Tobzódtunk a témákban, széles és szűk vágásokkal fotóztuk a tájat. Az őszek nem érkeztek meg a szokott helyükre, szerintem lekéstük őket, de így is volt látni való a mezőn.


 A lombhullató erdő, és a kalász kontrasztja

 Ál-csüngőlepke

 Hová vezet az út ?

 Megérkeztek a reggeli fények ...

 Úton a mészkő-domb felé

 Szín-rétegek

Fényekben ...


A kőfejtő oldalában van egy lapos kis homokfal, pár üreggel. Kísértetiesen emlékeztetett a Gyurgyalagra. Nem is kellett sokat várni, hallottuk prüttyögésüket. Megbabonázza az embert a hangjuk, s ha még meg is mutatják magukat, trópusi madárra emlékeztető sokszínűségüket, hát nincs az a természetszerető ember, aki el ne ámulna ezen ... Igen sok madár mozog a meredek domboldalon, de jól is rejtőznek a sűrű lombok között, bokrok tövében.


 Gyurgyalagok élőhelye (Kis kolónia)

"V" mint völgy


Ezen a ponton külön váltunk. Steve a platán fa soron ment végig, közel kerülve a Gyurgyalagokhoz, és a tarka tehenekhez, én pedig mehallván a hívó szót ( Hupp Hupp Hupp), mentem is fel a meredek domboldalon kergetve a bankát. Meg is találtam a szakadékban megbújó kopasz tetejű akácfán üldögélve, sok, a látóterembe eső más fa lombjai között. Ember legyen a talpán, aki oda be tud fotózni. Volt vagy 30 méter közöttünk. Fotóztam amit tudtam, de ahogy a lehető legközelebb léptem, bepánikolt, és messze repült.
Szememmel követtem, füleket ráállítottam, és mentem utána a messzeségbe, ahová repült. Leszállt a kerítéses út mellé, arébb libbent, és távolodott, egyre messzebb. Nem adtam fel, igyekeztem utána, ügyelve, hogy ne zörögjek a murván ... Míg nem utól értem, és szintén lent a meredeken, újra egy akác fán találtam meg őt. Itt meg takarásban volt, és a lombok közti rés, ahová be tudtam fotózni nagyon szűk volt, ő pedig tapodtat nem mozdult semerre. ismét pár kép, majd elrepült. Elhatároztam, hogy egyszer még a nyáron rászánok egy fél napot, és kifigyelem, merre mozog, leszáll-e kicsit nyíltabb terepen ?! Nem keresett élelmet, így a fészkelésen már biztos túl van idén, ezért nehezebb lesz a cserkelés, mert nem tér vissza a területen fix pontra, de megpróbáljuk majd.


Nincs út közelebb menni

 Idén hamarabb aratunk ...

Messze volt. A 300mm + 1.3 DX mode ellenére is

 Búbos banka vadászat után, tehéncsorda

 Az élet, maga

 Erős fények, nyári táj

Fiatal  Meggyvágó az út menti kopár fa tetején

 És a Seregély, aki mindenütt ott van

Érdemes figyelni a villanyvezetéket ... Tövisszúró gébics


Tovább haladtam, Steve is megérkezett a nagy körútról, irány az autó. Kifelé, még lőttem egy képen három fajt (Seregély, Meggyvágó fiatal, és Citromsármány), elcsíptünk egy mezei verebet, és egy Tövisszúró gébicset is. Elköszöntünk e csodás helytől, és utunkat a Hárosi Duna irányába folytattuk


A Hárosi-öböl a másik hely, ahová nagyon szeretek járni

Megérkezvén a Hárosi-öbölbe, irány a part. Kedves hely, évszakonként ezer más arcot mutat. Jeges téli békés-csendet, őszi tejfehér ködöt csónakokkal, és minden témát megad. Nagyszerű élővilággal, megnyugtató vízzel, kellemes partszakasszal igazi kedvenc. Ragadozót, Szürkegémet vártunk, éneked madarakat fotózhattunk, de az igazi cél, a már többször előfordult Jégmadár. Találtam egy helyet a parton, ahol szuper vízfeletti belógó ág van a Jégmadárnak, vagy a Szürkegémnek. Ehhez közel letehető egy lessátor, melyet a jövő hét végén szombaton be is vetünk. Terveink szerint nagyon korán, 04:00-ra kimegyünk, csodálatos vöröslő napfelkeltét fotózni, és a belogó ág, csőrtől-karmoktól kikopott villájába várjuk a Jégmadarat. Nézzük most, mit sikerült Június 14.-én, legutóbb  fotózni itt, a Hárosi-öbölben ...

Ilyen kékes-lilás változatot én még nem láttam

A parton várakoztunk, figyeltük a víz feletti utat, hátha elrepül hosszan, méltósággal a Szürkegém, mert már évek óta tudom, hogy bejáratott útvonalon közlekedik, hogy aztán újra leszálljon a figyelő helyére. Általában ragadozók is megjelennek a szemközti sziget felett körözve. Igen sok Tőkés récét látunk, de ez alap az ilyen helyeken. A bokrok között szorgos Fekete rigók gyűjtötték az élelmet várakozó és éhes fiókáiknak. Nagy meglepetésünkre egy Kormos Szerkő is tett pár gyors kört a víz felett. Hirtelen fordult, nem volt könnyű lefotózni. Horgászok hada ült a parton a székében. Nagyon szép volt a víz, megnyugtató mint mindig.

 Fekete rigó tojó

 Jellegzetes Hárosi

Hangulatfotó a récékről

 Fekete rigó hím

 Gyöngyházlepke

 Kormos szerkő (még sosem láttam itt)

Egerész ölyv

Az embereknek is otthona ez a csodás hely


Megegyeztünk abban, hogy hová tesszük majd a lessátrat. Izgalommal várjuk a jövő szombatot. Vagy a Jégmadár, vagy a Szürkegém érkeztét oda, a víz fölé belógó, vastag villás fatörzsre, melyen látszik, hogy erősen használják a madarak ...












2014. június 9., hétfő

Bedlington terrierek fotózása

Régóta lógott már a levegőben, hogy egyszer - főnököm révén - felkérést kapok kutyafotózásra. Nem az én műfajom igazán, s mindenki tudja milyen nehéz kenyér ez. Na de itt volt az ideje, hogy kipróbáljam magam ezen a téren is ... Elmentünk hát a kutyákhoz, a két felnőtt és a két kölyök Bedlingtonhoz, és átvonulva egy szomszédos gyönyörűséges kertbe, meg is kezdtük a fotózást.

Az Angliából származó Bedlington terrier már több száz éve létezik, kinézetre bárányformájú, tehát jelentősen eltér a többi terriertől. Feltehetően a dandie dinmont őse, de lehetséges, hogy a whippettel keresztezték, hogy növeljék vadászképességét. Magas és elegáns terrier, hosszú lábakkal, hosszú nyakkal és ív alakú ágyékkal. Kiállításon először 1869-ben jelent meg, de a múlt században csökkent a népszerűsége.

Szóval hasra fekvés, és jöhetnek a fotók. ISO-t magasra, mert gyors záridő kell, F 5.6 - F8 között fotóztam a háttér elmosása érdekében ... Elbűvölő kutyák, tele szeretettel, érdeklődéssel.


Nagyon szépek így együtt

A kis ártatlan bárány
 Nincs is jobb, mint a szülőt nyaggatni

Merengő szemekkel ...

 Itt nyugton hagyták a kölykök

Gyorsan fotózzál, mert nem bírunk magunkkal

 Fekete-fehér
 
 Antennák
 
 Gyengédség

 Teljes szabadságban

 Na akkor egy komoly pózolósat !

 Igen ! Kutya. Mondom, kutya vagyok ...

Áhh, szerintem bárány !


Három óra fekvés után, kellő mennyiségű talajtorna, leülés, lefekvés, és felállás után, meg is voltak végre a fotók, minden kutyáról, minden helyzetben. Megkedveltem ezt a fajtát, végtelen kedvessége, törékeny játékossága, és egyedi formái miatt. Az egyik kiskutya (Menta, a kislány) kiválasztott magának, és állandóan a vállam, a felkarom, és a fényképezőgép mellé feküdt. Össze-vissza rágta a fülemet, nagyon jó érzés volt velük lenni. Sok kép bemozdult, nagyon rá kell állni a kutyákra, ha az ember fotózza őket ! Gyorsak, kiszámíthatatlanok. Bemozogják az egész teret, és rohannak, nedves orral bele az objektívbe. Hová máshová ?!

:-)