2015. december 27., vasárnap

Visegrádi csavargás

December 18-án, fotóstársammal még elmentünk egy idei utolsó közös fotózásra. Ez évben úgy alakul, hogy már nem találkozunk. Kitaláltuk, hogy megcélozzuk a Visegrádi területet, és körbenézünk ott, hogy mit is találunk ... Kellemes autóutunk volt odafelé, s amikor annak eljött az ideje, fel is kanyarodtunk az Ördögmalom forrás felé. Igen, most jön az, hogy nem volt fényünk, ( de ha egyszer tényleg nem volt ?!), viszont nem akaszthatjuk szögre a gépet a téli hónapokra mindig ... Így azt fotózzuk, amit lehet, és próbálunk a kirándulás örömére is koncentrálni. Most eléggé reggel van még, vasárnap, karácsony után egy nappal. A kidolgozott fotók, bő egy hete várnak rám. Nem rázódtam még vissza az életbe, ezért nem is megy az írás most oly gördülékenyen. Belátva ezt, ebben az esetben nem szaporítom tovább a szót, inkább nézzük az elfogadhatóra sikeredett képeket !

Az Ördögmalom "vízesés"

 Felmentünk az autóval a forrás felé

 Érdemes mindig visszatekinteni ...

 Meleg színek a talajon, és hidegek a fák között

 A forrás közvetlen közelében áll, ez a kedves erdei pihenőház

 Arra gondoltam, menyire jó lehet ez nyáron, a nagy melegben

 Vittem is haza belőle egy keveset ...

 A forrás közvetlen környéke ...

 A víz az Ördögmalom vízesés felé tart ...

 Egy közeli, a kis faház mohás deszkáiról

 Kicsit lejjebb csorogva eljutottunk a fűvészkertig

 Ott is találtunk egy kis csobogót



Maga a fűvészkerti tanösvény, mintegy 19 állomásos, több km-es útvonal, amit bizonyosan körbe fogunk járni, talán tavasszal, de az is lehet, hogy jövő ősszel. Most csak az alsó, vendégeket fogadó részén jártunk.


Vissza autózva megkerestük az Ördögmalom vízesést, mely most szerényebb vízhozammal tündökölt. De a jellegzetes csobogást, és a kisebb, sziklákhoz verődő habokban így is gyönyörködhettünk. Alaposan körbejártuk, ki erre, ki arra, és mindenki elkészítette a maga fotóját. Persze a tartalomban vannak átfedések, de ment mindenki a maga feje után.


 Tetszettek a mohák, és fény-árnyék játékok a sziklaüregben

 Felmásztam, átmásztam, körbejártam

 Jó kis nedves csúszós sziklák

 Csúszásmentes Vibram talp ! Hát persze ...

 Itt lassul be a víz

 Az én örök témám, a mohák, mosott háttérrel


Elkövettünk egy hibát, de az idő szorítása miatt történt. Fel kellett volna menni a vár felé, a panoráma úton, hogy a Dunakanyart megfotózzuk, de Kisoroszi is váratott még magára. Szerettük volna hazafelé elkerülni a karácsony előtti dugót, és nagyon nagy volt a köd, úgyhogy e két tényező miatt, nem mentünk fel a visegrádi várhoz. Szóval Kisorosziba három dolog miatt mentünk. Tájfotózás, téli vízimadarak, Süvöltő. Táj volt, fény nem. Vízimadár, egy szem Kárókatona. Süvöltő, 2 példány egy 60-80 méterre lévő fa csúcsán. Mert hol máshol, mint a tetején, hogy csak alulról lehessen fotózni ?! Azért készült egy kép, de a 300 mm ISO 1250, 70% crop nem tett jót a fotónak :-) Meg sem mutatom. Viszont a szigetcsúcsot körbejárva készült három, szerintem akár hangulatosnak is mondható fotó.



 Visegrádi hegyek északi oldala ...

 Ez már a szigetcsúcs másik oldala

Vissza indulva, újra jobbra nézve, túloldalon Visegrád



Árgus szemekkel figyeltük környezetünket, de pár széncinegén kívül, az égvilágon semmi egyebet nem találtunk. Közeledvén az autóhoz, felfigyeltünk egy karvalyra, de csak a hangját hallhattuk, s messzi röptét láthattuk, ahogy morcosan tovább állt, hogy tisztes távolságba kerüljön tőlünk ismét.

Mindenen túl, egy jó kis mászkálós, kikapcsolódós nap alakult, pár emészthető fotóval.
Lehet, hogy nem is vártunk többet ennél ?




2015. december 17., csütörtök

Őszapók a kiserdőben

Miután elkészültünk a Hajnalmadaras fotókkal (lásd előző blogbejegyzés), és már nem figyelhettük tovább a madarat, úgy döntöttünk, ellátogatunk még a Káposztásmegyer határában található Farkas-erdőbe is. Évente általában kétszer, tavasszal és ősszel megyünk. Tavasszal az erdő csodás megújulását, ősszel pedig a lombhullást csodáljuk. Ősz végén, kora télen már etetnek az erdőben, így a cinkék szigete - ahogy mi nevezzük - állandóan etetőre járó madaraktól hangos. A Rex kutyaotthon felől szoktunk bemenni az erdőbe, és alaposan körül is járjuk minden alkalommal. Most kevés fényünk volt, madarak sem nagyon jártak az üres etetőkön, mókussal pedig még hírből sem találkoztunk. Ellenben egy nagyobb kör megtétele után (mert hogy nyulakat is lehet arra látni, és azokat kerestük), visszafelé egy elég népes Őszapó csapatra bukkantunk. Volt ott Széncinege, Kék cinege, láthatatlan, de hallható Vörösbegy, Szőlőrigó is, de én az Őszapókra kattantam rá. Feleségemnek megígértem, hogy kedvenc madaráról hozok most már jó képet. Az nap sem sikerült, de a próbálkozás eredményét azért megosztom itt a blogban.


A kíváncsi, és izgága Őszapó

 Fénytelen, kopár, de mégis megnyugtató

 Hangulatos farakások az utak mentén

 Az első pillanat ...

 Kerestem a legjobb látószöget

 Ő egy másik, az akrobaták csoportjából

 (jobbról is) balról is

És a rejtőzködő Szőlőrigó



Általában etetnek a cinkék-szigetén, de ez úttal minden szinte üres volt. Nem jött így a mókus sem, pedig tavaly itt sokat fotóztuk a kis szeleburdit ... Egy levezető sétának, erdő nézegetésnek tökéletes volt ez az alkalom. Őszapókat pedig szívesen fotózom. Elmászkáltunk az erdőben, megtettük a "nagy körutat", és elégedetten zártuk le a Hajnalmadaras - Őszapós napot. Nincs már több fotó, elfogyott. Kíváncsi vagyok, vajon mi fér még bele ebbe az évbe ?!



2015. december 15., kedd

A Hajnalmadár nyomában

Szombat reggel volt. Alaposan felkészültünk erre napra. Elég sok forrásból olvastuk, hallottuk, hogy Hajnalmadár jár Budapesten, mégpedig Csillaghegynél, a Rókahegyi bányában mozog. A http://www.birding.hu oldalán, és fotós-madarászok elbeszéléseire alapozva keltünk útra. Nem kapkodtuk el a reggelt, beöntöttük a reggeli kávét, és nyugodtan elautóztunk a helyszínre. Megtalálva a feljárót, felkaptattunk az első szintre, amelyet alsó-bányának hívnak. Meredek utakon haladtunk felfelé, kellemetlen, csúszós lépcsőfokokon, de azért hálás vagyok, hogy ennyit is kiépítettek, azon a nehezen megközelíthető helyen. Elindultunk feljebb, a középső szintre, ahová indokoltan vártuk a hajnalmadarat, legalábbis az elbeszélések, és az adatok tanúsága szerint. Izgalmas délelőtt volt, kivárás a végletekig, elkeserítően nulla fényekben (délelőtt, délutáni szürkület, néha szemerkélő eső). Szóval odaérve, nem győztük csodálni azt a helyet !


Ő volna tehát a Hajnalmadár (Tichodroma muraria)


A teljes történet elővezetését szeretném azzal kezdeni, hogy mesélek a madárról és az élőhelyről. A Hajnalmadár leírását, adatait Internetről, és a Collins-féle Európa madaraiból kölcsönzöm. További fotók a madárról, később a blogban !


A Hajnalmadár Magashegységi faj, élőhelye egészen a hóhatárig tart. Kőbányákban, sziklafalakon keresi rovarokból, pókokból álló táplálékát. Telelni alacsonyabb területekre húzódik, hazánkban téli vendég. Kárminpiros szárnyfoltja feltűnő, háta és fejteteje hamuszürke, torka barna, télen kifehéredik. Röpte pillangószerű, a sziklákon gyors mozgású, hangja a Fakuszéhoz hasonló. Besorolása a verébalakúak rendjébe, és a csuszkafélék családjába helyezi e fajt, de besorolása vita tárgyát képezi. Dél-Európában, a Kárpátokban, Kis-Ázsiában, Kaukázusban, Kína nyugati részén, és Mongóliában találkozhatunk vele. Fészkét sziklahasadékokba teszi. Magyarországon ritka téli vendég, legtöbbször a Bükkben láthatjuk. Testhossza 16-17 cm, szárnyfesztávolsága, 27-32 cm.


A Rókahegyi mészkőbánya Csillaghegyi HÉV-megálló felett található. Többszintes bánya volt régen ez a hely, mészkövet fejtettek itt. Azóta természetvédelmi területté avatták, ellátták lépcsőkkel, és a veszélyesebb helyeken korláttal. Mint terület nagyon látványos, egyes részei, főleg különlegesebb fényekben "holdbéli tájnak" hatnak számomra. Meredek sziklafalakból, erkélyszerű párkányokból áll. A középső szinten nagy szabad terület található, ahonnan folytatódik a legmeredekebb szakasz felfelé. Fölérve a harmadik szintre, egy mélyföld tárul elénk, ahol bőven van mit szemlélni. Odafent Tengelicekkel, Zöldikékkel, Fenyőpinttyel, cinege fajokkal, Fekete rigóval találkoztam.


 A bánya alsó szintje. (Ekkor kezdett csöpögni az eső)

 Középső szint, kilátás a város, és az alsó szint fala felé

 Középső szinten a sziklahasadék felé

! Később itt láttuk a Hajnalmadarat. Fotók lejjebb a blogban, kronológiai sorrendben !


 Hosszas várakozás után, irány felfelé. Néha érdemes visszanézni !

 Az előbb még ott álltam lent

 A felső szint teteje

 Azért vannak itt madarak ! :-)

 Ez volna fent a mélyföld ...

 Szép nagy szabad terület

 Visszafelé a középső szinthez

Azon a lépcsőn nem mentem fel.


Igen alapos körültekintés, és " Hajnalmadár-nemtalálás " után, lefelé vettem az irányt. Ahogy leértem a középső szintre, láttam, hogy fotós kollégámmal egy madarász beszélget. Tudtam ezt abból, hogy csak távcsövet hozott magával. Elmondta, hogy nem Budapesti, de ha már a városban van, eljön ide, a nagyszerű hírek hallatán, hogy ő is keresse a madarat. Kis beszélgetés után ő is útra kelt felfelé. Figyeltük tovább a madarat, de két órán át nem történt semmi érdemleges, legalább is, ez ügyben.

Mi is távozóban voltunk, de megálltunk szemlélődni még a középső szint szélén, rálátással az alsóra is, hátha összejön valami, és megpillanthatjuk. Egyszer csak kiáltás zökkentett ki minket a bámészkódásból, és a madarász srác szólt: " Itt van a madár !" Rohamléptekkel indultunk vissza a szurdokhoz, és akkor ott volt ... 300mm, f6.3, -0.3 EV, ISO 1250, sorozat. Kattogtak a gépek ...






 A távolság 35-45 méter, és felfelé úgy 30-35 ...











  Röptében is csodás ...





Sokat köszönhetünk annak az önzetlen madarász kollégának, aki azonnal szólt, amint meglátta ! Nem fogom ezt elfelejteni neki, az biztos. Köszönet a Birding.hu adatbankjának, az ott önzetlenül adatot szolgáltatóknak, és személyesen Eduardo Baloghnak, aki pontosan adott infót, pedig nem is vagyunk még ismerősök sem.



Kiérve bánya felől jövet, ez a Vörösbegy köszönt el tőlünk.


Azt hiszem, ilyen szerencsénk nem lesz többé. Semmi biztosíték nem volt arra, hogy a decemberi többszöri előfordulás ellenére, akár csak egy pillanatra is lencsevégre kaphassuk. Nekem ez szuper-különleges faj, hálás vagyok ezért.