2015. január 6., kedd

Kék, fehér, narancs

Vártuk már a telet, az igazi havas-jeges képek lehetőségét, s kapva kaptunk az alkalmon, amikor esélyét láttuk az ilyen jellegű fotók elkészítésének. Kirándulást, fotózást, társasági életet kötöttünk össze egy programban, mikor úgy döntöttünk, elindulunk. Steve mondogatta, hogy menjünk, menjünk, mert érdemes. Így pénteken, január 2-án útra keltünk négyesben, feleségek-férjek. Meglátogattuk Balatonfűzfőt is, de ott nem találtunk semmi olyan fotótémát, mely túlmutatna az "igen, befagyott, és hó esett" képleten. Többre vágytunk. Azt az infót kaptuk, hogy az északi oldalról indul a szél, és minden szélsőség a déli part irányába, ezért az esőt, havat, s a vizet is azon partszakasz felé mozgatják az erők. Eképpen kalkulálva vettük célba Siófokon az aranypartot. Kellemes utazás, kis nézelődés után, le is parkoltunk a kocsival. Onnan már látszott a Balaton, mely most - valjuk be - nagyon nem a szokásos arcát mutatta.



Egy ilyen látvány elgondolkodtatja az embert

 Totál lefagyott partszakasz

  Teniszlabda méretű jégbucorok a víztől távolodón 

 Fáról fára röppenő Fekete harkályt fotóztunk

 Elbotorkáltunk a mólóig

 Nem kevés türelem és képszerkesztés kell, az ember nélküli képekhez

 Szembe fordulva a fénnyel, már naplemente szerű képeket készíthettünk

 Hihetetlen, de sok-sok ember volt ott

 Ahonnan jöttünk ...

 Esteledvén

 Felfedezők

 Nagyon megfogott a nézőpont

 Csendélet

A Dankasirály sziluettje, légies szépsége elbűvölt

 Nyáron itt napoznak a plédeken

Az utolsó gombnyomás ... Vissza az autóhoz


Feleségem tanácsa ellenére megszaladt a kezem. Videóztam is, és nagyon sok kép készült. Nem bírtam önmérsékletet gyakorolni, ezért itthon a képek válogatásakor vért izzadtam, mert a szerintem szép, és nekem tetsző képek közül nem tudtam melyiket töröljem ki. Csodával határos, hogy itt, ebben az országban olyan tájat láthatunk, mint ha a skandináv országokig mentünk volna, s talán mint ha a Bering tenger partjainál sétálnánk. Persze, bizonyára én vagyok csak ennyire elragadtatva, mert nem láttam még ilyennek a Balaton partját. Jeget, befagyott tavat már igen, de teniszlabda mérető jéggömböket, narancs naplementében még soha. Feledhetetlen élmény volt.



2015. január 3., szombat

Visegrádi hangulat

Még a tavalyi év utolsó előtti napján reggel, támadt egy ötletem. Kicsiny családomat megmotiválva elindultunk egy Visegrádi kirándulásra. Több dolgot is összekötöttünk ebben a történésben, így a kirándulást, a szánkózást, és a fotózást is, mert ez így mindenkinek jó. Nem kellett senkit sokáig győzködni, indultunk is. 11-re megérkeztünk Visegrádra. Első célunk  a patak és környéke volt, felfelé a vár irányába (Rév utca) kapaszkodó szerpentin kezdeténél jobbra, a leágazásnál ... Viszonylag könnyen oda is értünk. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, máris nagy-nagy meglepetés fogadott minket a pataknál.


Hegyi billegető keresgélt a patakban

 Nem sokkal ezt megelőzően Vörösbegy énekelt a bokrokon (18-105 VR)

Itt éreztem először azt, hogy tél van (végre). Bár ehhez messzire kell menni Budapestről

 Csodáltuk, hogyan tör utat a víz, a jeges akadályok között

 Jégkorona a tóban
 
 Csipkék mögé bújt a hideg

 Csendélet

 A tó kifolyásánál átugrottuk a vizet, és körbe jártuk a tavat


Elidőztünk a tó körül, megcsodáltuk, bejártuk, majd folytattuk utunkat feljebb oda, ahol a víz sziklák között bujdokol a völgyben. Tavasszal jártunk itt, akkor egészen másképp festett a táj. A sziklák belső oldalán jégcsapok lógtak, azokat próbáltuk fotózni, de nagyon nehéz a jeges sziklákon megközelíteni azokat ...



 Feleségem hős volt, lemászott a jégcsapokért

Itt kanyarog a víz, a pisztrángos tó felé ...



Új úti célunk nem más volt, mint a Visegrádi bobpálya és környéke. A városi gyereknek nincs szánkója, mert évek telnek el, míg leesik a hó, és meg is marad. Mi is csak egy nejlonszatyorral készültünk, de a parkolóban valaki felajánlotta a szánkóját, s mondta, tegyük vissza a kocsihoz ha végeztünk, ők elmennek ebédelni az étterembe. Nagyon megköszöntük, és megszánkóztattuk kicsiny leányunkat a nagy dombon. Élvezte, hamar belejött. Még én is lecsúsztam egyszer, jót mulattunk. Mindeközben fotózgattam, ami szembe jött, és persze feleségemet, kislányomat is. Idén megfogadtuk, hogy több fénykép kerül a családi albumba.



 Még ha csak 5 cm-es a hóvastagság, mégis örültünk neki ... Ez jut.

 A hegyről leereszkedve, megcsodáltuk a naplementét. Ezt Kincső fotózta !

 Szeretem a Dunát

Az aranyhíd után megvártuk az utolsó sugarakat ...


Nagyon jó szívvel ajánlom figyelmébe mindenkinek a pisztrángos tavat, az erdőben a patakot, melyből a vizet duzzasztják ... Minden évszakban sok szépen tartogat a környék, ha letérünk kissé az utakról, és beljebb megyünk az erdő rejtekébe. Felfelé a vár irányába, a szerpentinen félúton van egy pihenő. Ott ráláthatunk a csodás Dunakanyarra. (Erről most a rossz légköri viszonyok miatt nem készülhetett szép kép). Reggel jobbról (keletről) a napfelkeltét, délután balról (nyugatról) a naplementét csodálhatjuk. Kifejezhetetlen vonzása van annak a látképnek, minden kirándulónak ajánlom, s a fotósoknak a szebb fényekben szintén ! Szép, és hideg napunk volt, de otthon várt minket a csodálatos, meleg húsleves ...