2015. február 22., vasárnap

Tatai Fényes tanösvény

Az internetről értesültem arról, még február elején, hogy a tatai források árterében építettek egy gyönyörű szép, hosszú tanösvényt, melynek jelentős része, az eddig mindenkitől elzárt, szigorúan védett területen húzódik. Remélem, hogy akik majd ellátogatnak ide, komolyan veszik ennek a szép ártérnek, és meleg vizű forrás által táplált tónak a természeti értékét. Két hete, mikor ellátogattunk oda, az első vendégek között voltunk. Tata a vizek városa, s ennek következtében ez a létesítmény is a strand mellett található, a Fasor úton. Még kialakulóban a táj, még kissé néptelen az erdő. Az égen köröző madarakból ítélve, vélhetően a tanösvény megépítése, alaposan felkavarta az ottani élővilágot, de várhatóan az vissza fogja hódítani magának az elveszett birodalmat. Mikor kitavaszodik, az átalakított táj "dzsungellé" fog változni, s az itt bemutatott fotók, csak gyenge tervrajznak hatnak majd. A tanösvény bizonyos területeinek környéke még nem került rendezésre, de ez ki fog alakulni. Igen erős természetvédelmi tartalom áll rendelkezésre a táblákon, de a kisebbek is jót mulathatnak a vízi játszótéren. Érdemes ellátogatni ide, meglepetés volt a hely, színvonala, alapossága.


 Az út első hatodánál már el is jutunk a kilátóba. Reggel ellenfényes ez a terület

 Kerekes székbe kényszerülve sem jelent gondot a látogatás

 Keleti tó, az út 5 perc séta után. (Jelszó: mindig balra)

 Micsoda intim zúg lesz ez, ha kizöldül

 Ők legyőzték a telet, fürdenek a nap fényében ...

Kilátás a toronyból

 A torony utáni "Y" bal szárnya

 Messzebbről visszatekintve

 Nem bírtam magammal ... Kék ég tükröződik a vízen, a moha társaságában

 Nyugat felé haladtunk, a vízi játszótér felé ...

 Ekkor készült ez a kép, mely sokak tetszését elnyerte az elmúlt két hétben

 Az erdőben kiabálni nem illik, de a gyerekek itt bátran játszhatnak

 Függőhídon tehetik próbára bátorságukat

Minibolygóvá alakítva a függőhíd és környezete

 Az északi oldalon a hallal teli vizeké a főszerep. Függőcinege, Jégmadár gyakori errefelé

 És az út elfogyott lassan ...


Végigsétálva a tanösvényen arra jutottam, hogy a tavasz és a nyár meghozza majd, és kialakítja a hely valódi szépségét. Ebben az élettérben rengeteg formája megfér majd az életnek, ahogy az előtt is volt minden bizonnyal, amikor elkezdték ezt építeni. Ritka szép helyen van ez a tansövény, rengeteg munka áll benne. Biztos vagyok abban, hogy ebben az évben tavasz végén, és ősszel is meg fogom látogatni a helyet, mégpedig a magam részéről úgy, hogy a Tatai öreg-tó környékét délelőtt, míg a tanösvényt délután látogatom majd, mert FOTÓS SZEMPONTBÓL  a legszebb, kilátós rész, a délelőtti órákban ellenfényt kap. Akik nem ilyen szempontból látogatják ezt a csodás rejtett kincset, azoknak teljesen mindegy, mikor érkeznek. Jártam már sok tanösvényen, de eddig ez a legígéretesebb, leghosszabb és legigényesebb. Fényes jövőt jósolok neki !


Egy igen bőséges hamburgeres ebéd elfogyasztása után, tovább indultunk az Öreg-tó felé, hogy megnézzük a tatai várat. Köszönhetően a szép időnek, jó fényünk volt délután is, habár a szél kicsit feltámadt a tóparton. A kislányok nagyot játszottak a vár falainál, a nagy platánon, az emberek felett mászva, mi pedig megcsodáltuk azt a végtelen nagy tavat, ahol november tájékán a vadlúd sokadalom is zajlik. 



 Itt aztán lehet nézelődni, szaladgálni

 A vár védőfala óvja azt, a hatalmas vizektől ...

 Hangulatkép. Elmereng az ember egy-két dolgon itt, megállva

 Kedvenc témáim egyike a sirály röpte

 Szeretem rikácsolásukat, egy hegyben lebegésüket, éles tekintetüket, halászatukat

 Mohák nőnek, a megmaradt várfal-romokon, pont szemmagasságban

 Többfélét is fotózhattam belőlük

 Sztyeppi sirály, búcsúzóban a vártól ...

Nem messze tőle Nagy kócsag ült púposan

Majd egykedvűen elröppent a súrló fényekben ...



Ebbe a fotós kirándulásba sok minden belefér. Foglalkozás a gyerekekkel, természetfotózás, tájképfotózás, egy jó ebéd, a friss levegő, egy nagy séta. Mindenkinek jutott a jóból. A Tatai Fényes tanösvény kiváló úti cél, sokaknak nyújthat érdekességet, örömöt, kikapcsolódást. A tatai Öreg-tó a várral pedig klasszikus séta célpont, az egyszer végre véglegessé alakított parttal, ahol most egy kisebb mólót építenek, ami szép rálátást nyújt majd a tavasszal feltöltendő terebélyes tóra. Víz melett kirándulni számomra mindig az egyik legnagyobb élményt jelenti.




2015. február 13., péntek

Marakazi víztározó

Tovább haladtunk lefelé a Mátrából, s rövid autózás után elértünk Marakazra. Ez egy, a Visontai erőműtől nem messze kialakított csodálatos és nagy mesterséges (horgász) tó. Háttérben a Mátrával, vártuk a naplementét, s e közben a tágas világot fényképeztük. Engem mindig megnyugtat a víz közelsége, és az azon tükröződő végtelen kék ég látványa. Gyönyörű helyre érkeztünk ...


 Mátra felé nézve

 11 mm F10

 Learatták a nádat

 Élveztem a végtelenséget

 Tavas fotók, csendéletek elengedhetetlen kellékei

 Három testvér egy vonalban

 S ha elfordulunk, azok őrzője

 Meleg fények, jeges part

 Átmenet

 Balatonon is gyönyörködhettünk bennük.

 Az utolsó fények. Fázni kezdtünk

Az autóúton álltunk félre, hogy elcsípjük a horizont mögé bújó napot.


Hazafelé menet, ezzel a képpel búcsúzott tőlünk a táj. Sok szép fotóval, tartalmas kirándulással gazdagodva igyekeztünk az M3-as felé. Én eddig egyszer sem csalódtam még a Mátrában. Amikor sikerül eljutnunk, messze a fővárostól, minden alkalommal hálát és köszönetet érzek. Nincs más a panelrengetegben, csak a szürke ötven árnyalata ....





Mátrai havasok

Így február derekán kezdek megelégedni. Azért csak sikerült elkészíteni egy-egy téli fotót, még ha messzebbre is kellett menni értük. Nem voltam elragadtatva az ősz teljesítményétől, nem hozta azokat a színeket, amelyekre vágytam. Az elmúlt években szebbet adott az az évszak a fotós társadalomnak, míg ezzel szemben idén komolyan harcolni kellett a színekért. Nem volt ez másképp a téllel sem. Nem igazán jött a hó (sajnálom a gyerekeket), vagy magasra kellett menni érte, és valahogy a havas képek miatt, rövid időre ugyan, de kisfokú érdektelenségbe fulladt nálam, a hideg évszak. Mostanra azért összeszedte magát, és csak találkoztunk 800 méter hóhatár felett a Mátrában. Ezeket az élményeket és képek szeretném ez úttal megosztani azokkal, akik figyelmükkel megtisztelnek.

 " Mátrai havasok "

 Ragyogó időben ...

 Csodálatos gép, a síelőkért

 Országunk tetején

 Ennél már csak az adótorony magasabb

 Rálátás a faházra. Igen jó ételt ettünk ott régebben

 Munkára várva

 Nappal olvad, éjjel fagy

 Tedd a szívedre a kezed

 Na jó, még egyet, de már nagyon unom

 Az etetőnél Szajkó

 Fenyvescinege, (Széncinege és Nagy fakopáncs) keresgélt

 (c) Bodó-Kiss Dorottya Nóra

 A tüdőgondozó kertjében, ahová nem volt szabad lemenni

 Farakások mellett

 Alig 200-300 méterrel lejjebb már erősen olvadt

 Sástó ösvényein ...

 Képre kívánkoztak a mohák

 Nekem ez a heppem

 Odavagyok a gombákért. Hálás nekik az erdő, lebontják a szemetet

 Nagyon tetszett a szép idő, a kék ég

Búcsút vettünk a kilátótól is


Nagyon örülök, hogy harmadik alkalommal sikerült idén majdnem igazi havas fotókat készíteni. Jó kirándulás volt, de koránt sem ért véget itt. Kora délután lévén, tovább indultunk a Mátra lejjebb eső területére, melyet Steve javasolt. Feleségével találták a melegedőben, egy prospektust lapozgatva. Tehát irány Marakaz, a Visontai erőmű közelében, s a Mátra lábánál fekvő hatalmas víztározó területe. Erről a következő blogbejegyzésben mesélek ...