2015. március 28., szombat

Nagyon tavasz

Nagyon érett bennem is az elhatározás, hogy idén elcsíphessem a tipikusan tavaszi virágokat, az első hajtásokat. Tudatosan készültünk arra, hogy utána megyünk a növényfajoknak, és amit csak lehet, lencse végre kapunk. Így hát volt nagy hasalás a Vácrátóti arborétumban. Alaposan körbe jártunk mindent, és az itt látható csodákra bukkantunk. A hajnalt a Váci tanösvényen kezdtük az első fényeknél, de komoly hibát vétettünk. Nem jó irányból jött fel a nap. Egyszer akar az ember megtervezett fotót készíteni, hogy majd az első sugaraknál a belvízről felszáll a pára, meg köd lesz narancsfényekkel, de nem sikerült. Totálisan az ős-dzsungel felől jött a narancsfény, nem ahonnan kell. Így ez most nem sikerült, de erre lesz még esély a következő hétvégeken ...


 Nem értek a növényekhez, itt volt a nagy hasalás


 Ez volt az első komolyabb virág, még a bejáratnál

Közeledtünk a kis tóhoz, szaporodtak a növényfajok

 Természetes vízcseppek !

 Nem szokás felülről fotózni, de olyan szép geometriailag

 Ő még szégyenlősködött

 Március közepe felé jártunk, de még mindig volt Hóvirág

 A kis tónál a hóvirágok mellett

 Tán jobban tetszik nekem, mint a hóvirág ...

 Egy hatalmas fa tövében 

 Azért csodálatos a tavasz ugye ?!

 Ellenfényben a vízesés

 A Fekete rigó kedvére járkált a tocsógóban

 A malomnál rejtező világ ...

 Én örülök a Fekete rigónak, mert kevés van belőlük

 Szeretem a pasztell és az élénk zöld találkozását

 Ugyanaz más szögből, egy mohás fatörzs mögül

 Ez már a hardcore makró :-)

 Bár csak tudnám, milyen növényfaj ez ...

 Lehasaltam, és csak fotóztam, fotóztam ... 

 És még a tulipánok ki sem nyíltak !

 Rügyek és virágok

 Nagyon szép háttérrel ugyanaz

 Párban, fényben

 Lágyság, gyöngédség

Visszanéztünk még, mielőtt távoztunk.


Beleszerettem ezekbe a különleges tavaszi virágokba. Nem tudom kifejezni, mennyire jó lehasalni értük, egész közel menni, úgy fotózni. Jövőre hajnalban, vagy egész este fogom kipróbálni. Csodás volt, csodás volt !




2015. március 13., péntek

Gombák, mohák, apróságok

Előző héten szombaton, a lányokkal vágtam neki a fotózásnak. Érdre mentünk a Fundoklia völgybe, ahol egy sajátos mikroklíma uralkodik a völgyben, s ezért egy egészen más világot mutat nekünk, mint a közvetlen környezete. A környező táj egy kopár fennsík, ahol különleges növényfajok, és nagyon változatos rovarvilág fogadnak. Itt él a ritka Pannon gyík is. Igen régi, több tízezer éves leletek kerültek elő innen, s a talajeróziónak köszönhetően bepillantást nyerhetünk a kőzetrétegek sokaságába. Ez az autópálya mellett meghúzódó jelentéktelennek látszó alig észrevehető terület, ezernyi meglepetést nyújt, a türelmes, és körültekintő szemlélőnek. A bejáratnál még csak egy fennsíkot látunk, s a száraz Árvalányhajak lengését, de érdemes elmerülni a fűben, a bokrok, cseréjék ágain, s lent a völgyben, a moha a csigák, és különleges rovarok, gombák és virágok rejtekhelyén ...


 A Piros tölcséres gombáért, igen sokszor hasra feküdtem

 A Dévai utcai bejáratnál az égvilágon semmi sem látszik a csodából

 Ahogy balra indulva közeledünk a bejárathoz, már sorjáznak az érdekességek

 Leereszkedve a lépcsőn a Gyurgyalagtelep felé, közedik a tanösvény bejárata

 És megjelenik az első "gyöngyszem"

 Ez egy mindössze párcentis taplógomba csemete

Elindult a nagy hasalás

 Majd belebotlottam ebbe a természetes kompozícióba a mohaágyon

 És csak fotóztam a kis tölcséreket, melyekben apró kezek

 gondosan elkenték a tulipán-piros festéket

És újfent egy taplógomba. Színeit, rétegeit nem győztem csodálni

 Sokig gyalogoltunk a völgyben, míg nem újra a gombába botlottunk

 Láttunk már kibújt virágokat, de színes szirmot nem bontott még semelyik

 Éppen a völgy napsütötte oldalfalán feküdtem, mikor ezt a rügyet láttam.
Én soha de soha nem találtam még ilyen kényelmes földi fekhelyet. Alig akartam felkelni.
Mikor a keresőbe néztem, megfogott ez a szép homogén háttér

 Próbáltam a végtelen mohaágyat, kis mélységélességgel fotózni

A még tavaly őszről maradt kopárság adja a hátteret ...

 A földön hevert a szemem előtt, ez a mindössze 10 cm-re lévő elhagyott csigaház

A növényekhez-virágokhoz én nem értek, nem tudom mi ez, de szép



Lent a völgyben sok ronda dolog is elém került, a magasan iskolázott, és jól nevelt, környezettudatos arra járók jóvoltából. Készítettem pár képet arról, hogy az ember mire képes a "Helyi érdekeltségű fokozottan védett terület" kellős közepén. Álljon itt a szégyen, és az elfogathatatlan kategórák mementójaként egy pár kép arról, amit azóta sem tudtam feldolgozni.


 Ez a villás dugaszoló aljzat, legalább 50 éves, Nem bomlik le

Egy kisgyermek játékai ... Így volt, hozzá nem nyúltam.

Lent, a völgy mélyén, a gomba és a moha között félúton

 Ezt csak azért, hogy ne a negatívummal záródjon ez a bejegyzés

 Őt pedig azért, mert jelzi nekünk: Megújult a világ idén is !



Nem indult még el a virágzásos őrület. Érdemes március végén, április elején kilátogatni, mert minden virágzik majd, süt a nap, lehet gyíkokat látni, ha az ember óvatos, és kellően körültekintő. Ezernyi rovar, millió virágzó fa és bokor vár ránk. Még később, májusban a baloldali völgyvégnél pedig 20x30 méteresen területen, három méter magas Orgona bokor fal vár minket.




2015. március 2., hétfő

Télvégi makrók

Szombaton reggelre -mint általában- most is fotózást terveztünk. Kinézve az ablakon, a szemerkélő esőt látva, kicsit későbbre tettük az indulást. Bevállaltuk ezzel a dagonyázást, mert az elmúlt napokban eléggé gazdagon esett errefelé. Elintéztünk egy vásárlást, majd 10:30 körül kiérkeztünk a tett színhelyére, melyet én csak Tündérvölgynek nevezek. Egy gyönyörű tisztás ez tulajdonképpen, erdővel, kisebb dombbal szegélyezve, mely rétnek szélén patak fut. Megtalálható elég sokféle élőhely itt, ezen a nem is olyan nagyon nagy területen ... Most a tavasz első virágait, hajtásait kerestük, Hóvirágot, téltemetőt, vagy bármi, ami kifejezi a tavasz első szárnybontogatását. Ezeket ugyan nem találtuk meg (az erdőbe nem mentünk be), de találtunk tájkép és rengeteg makró témát, mely utóbbinak én kiváltképpen örültem ... Olyan laposkás, szürke fényeink voltak, eső előtti borongós idő, de mégis jól éreztünk magunkat abban a három órában, amit ott töltöttünk. Ahogy a rét felé haladtunk, már sorakoztak is a kedvenceim a fák ágain


 Nagyon szeretem hosszasan nézegetni a tölcsérek karimáját

 Erre mentünk be a rét felé

 A terület baloldalán, most bővizű patak csordogál

 Szemben elég magas domb, majdnem hegy húzódik, szép színátmenetekkel

 Ezt a dombot körbe lehet kerülni, megmászni nem nagy erőfeszítés

 Sorban és sorban jöttek egymás után ezek a gyönyörű faágak

 Majd hirtelen a mező kellős közepén az elszáradt élet fogadott

 Lepakoltuk a táskát, és közelebb hajoltunk a mohákhoz

 A részben kéreg nélküli faágon is ott voltak

 De a mohaágyon is elterpeszkedtek

 Ugyanott, ugyanekkor az első rügyek, melyek a tavaszt ígérik

 Bevallom, nem értek a mohákhoz, de ez is egy mohafaj lehet

 Pár méterrel arrébb, újra az elmúlás látható

Utunkat folytatva, a völgy és a tisztás hátsó része felé mentünk, amely talán a legrejtettebb mind közül ott. A patak elbújva kanyargott, de csobogása elárulta őt. Környezete vízpárás, nyirkos, ennek következtében, az 50 éve ott hagyott betontörmeléket is visszahódította magának a zöld. Egyszerűen beizgultam attól amit láttam. Elmondhatatlan, legalább egy 10x15 méteres területen, mint ha mohát öntöttek volna a felszínre. Ilyen szuper zöld csak a Gyűrűk urában van, és itt. Úgy hasaltam le a betontörmelék tövébe, mint egy kisgyerek, aki autót tologat a szőnyegen. 


 Ilyen és ehhez hasonló látvány tárult elém

 Ez a csiga egy mohával borított kövön feküdt. A követ kiemeltem kissé a fényre


Legalább 25 percet töltöttünk el, azon a 10x15 méteren, a legkülönfélébb szögekből fotózgattuk a mohát. Minden szemügyre vettünk, de nem szeretnék a közel azonos mohafajokból ide 3-4 egyformának ható képet betenni, így ez a csigás érdekesség a befutó ... 

Visszaindultunk a réten, már csak azért is, mert még jobban elmentek a fények, és mert időnk is véges volt az nap. Ez úttal már a tájra koncentráltunk a mohák helyett. hatalmas a tér, kipróbáltam ezt-azt, készítettem érdekes fotót, egy kietlen talajon, a domb oldalában küzdő fáról ...



 Még a fa előtt szeretném megmutatni ezeket kecses vonalakat ...

 És a rügyeket, melyek türelemre tanítanak a tavaszt várva

 Visszasétáltunk a patak mentén

 Közeledve ahhoz a fához

mely mint ha egy másik bolygón küzdene az életéért



Ez az a hely tehát, amelyik minden évszakban más-más arcot mutat, ahol Hollókat, Kakukkot, Őzeket láthatunk, ami tavasszal tele van virágokkal, ahol mindig remélhet az ember egy-egy meglepetés madárfajt ... Szeretek ide járni, a családomat is gyakran elhozom. Varázslatosak a gombák-mohák, és a pasztell-színben meghalt megannyi tavalyi mezei kóró, bogáncs és egyéb növény, melyekhez nem értek. Érdekes a szemnek szivacsszerű vízet megkötő moha-gomba, és a foszlásig száradt és fagyott látnivalók együttese, egy ilyen helyen, amelynek ezer arca van, minden évszakban, évről-évre.