2015-06-14

Első ürgés fotók

Nem tudtunk, vagy nem akartunk eléggé korán érkezni a rétre, ahová immáron harmadjára tettünk látogatást, ezeket a kis drágaságokat keresve. 07:40-kor kanyarodtunk az úton, ahol is, ez úttal tényleg rohangáltak végre az ürgék. Tettek-vettek, ki be szaladgáltak a kisebb és nagyobb ürgelyukakba. Kerestek mindent, mi ehető. Indult is a hasalás, megnéztük, honnan süt jó szögben a nap, mely akkorra már három órája tette a dolgát, s készen állt arra, hogy rommá szétverje az összes fotónkat, bármilyen okos beállítás, EV kompenzáció mellett is. Kitettük a pipacsot, mint amolyan áldozati ajándékot, lefeküdtünk a porba, és vártuk, megajándékoznak -e minket az ő orcájuk az látásával, ezek a hektikus, kiszámíthatatlan, mégis bájos rágcsálók. 300 mm, F5.6, -0,7 EV, ISO 200, mehet a buli. közös projektünk ez. A fényképezést ez úttal átengedtem feleségemnek, én a pipacsról gondoskodtam, meg a beállításokról, a sapkáról a nap ellen, és figyeltem, ki honnan érkezik. Azért, párat kattintottam én is. Egyet mondhatok, vagy korábban kell fotózni, vagy késő estefelé, mert a nyári nap fénye, esküdt ellenségünk, reggel 7 és este 7 között, így júniustól augusztusig. Most már a kicsinyek is szépen cseperednek, de őket még nem láttuk. Itt van a fülemben az ürgék sípoló hangja, s ha lehunyom a szemem, emlékszem bajszukra, mozgó orrukra, kíváncsi értelmes szemeikre.



Idilli kép
Na mid van ?

 Megnyalom

Harapom

 Kajakóma


Az első nagy zabálás után rendezték soraikat. Többen is eltűntek különböző bejáratoknál, majd felbukkantak máshol. Tudható volt melyik a hím, néha össze is szólalkoztak, de hamar lerendezték a nézeteltéréseket. Figyelmesek voltak, de nem félénkek. Inkább láttam megfontoltságot a viselkedésükben. A nagy kajálás után, következett az anyagcsere, legalább is én annak értékeltem.



 Kaksimanó (nagy átéléssel)

 Nocsak !

 Hát nem ráragadt ?

 Eljössz velem koncertre ? Hm ?!

 Naaaaa, lécci - lécci !

Dó-mi-szó

 Ezt csak a legjobbak érdemlik ...


Bő egyórás hasalással, szomjasan, kitikkadva, sikerrel zártuk az első ürgefotózást. Itt szeretném megköszönni mindenkinek (remélem olvassák), akik hozzásegítetek infókkal, tanáccsal, hogy merre, hogyan kell neki indulni egy ilyen témának ! Értelmes, fürge állatok ők, és nagyon csodás, mikor az emberhez szépen, lassan, egyre közelebb, és közelebb jönnek ... Remélem, hogy a kicsikkel is hamarosan találkozunk, mert hogy nem ez volt az utolsó meeting, az is biztos. Nagyon hálás vagyok jó sorsomnak, hogy ez létrejöhetett !



 Utolsó pillantás ...