2015. július 20., hétfő

Verőfény és forróság

Pár hetet pihentem mostanában, így láttam jónak. Utolértem magam a képekkel, jó érzés volt úgy fotózni menni, hogy nincsen elmaradásom, az egyre terhesebb képkidolgozási teendők terén. Mozgatnak bizonyos fotótémák, és lelassít a meleg, és az uborkaszezon. Most viszont úgy döntöttünk, hogy nekivágunk egy szombati fotózásnak. Mostanában nem vagyunk hajlandóak korán kelni, este meg már a napi kánikulában szenvedés után kinek van ereje elmenni fotózni ? Ezek miatt ez úttal is "looser szombat" volt. Nem örülök ennek, de most más, fontos dolgok miatt is, ennyire telik. Persze nagyon hálás vagyok, mert még ennyire nulla energia befektetés mellett is, csodás látnivalókban volt részem, részünk. Ebben a pokoli melegben is jutott fotótéma, azon a helyen, amit csak Tündérvölgynek emlegetünk feleségemmel. Nagyon köszönöm az ottani élőlényeknek és növényeknek, hogy amikor a legnagyobb meleggel küzdenek, még akkor is tartogatnak nekünk meglepetéseket, szép számmal ! Szeretném megosztani ezen legutóbbi kalandomat, szokásosan az ott készített fotók segítségével. 


Gazdagság a forróságban. Idilli látomás

 Az odafelé vezető út mentén várakozik a kalász

   Ugyanitt dolgoznak a poszméhek is

 Búzavirág

 Annyira nagyon szép

Aratás előtti utolsó percek

 Beleszerettem a lepkékbe

 Még mindig csak odafelé

 Mindenütt a munka

 Remélem jól tudom, hogy ő a trombitavirág

 Végre leértünk a völgybe ... Annyira szeretem ...

 Szemben a taréjos hegy (de csak én hívom így)

 Közelebb érve a bokrokhoz, Kis gyöngyházlepke bujkált 


A völgy ezen szakaszán lehet találkozni hollókkal, melyet ez úttal elszalasztottam, mert mire svenkelve megvolt a fókusz, belekerült a látómezőbe egy faág. Erről lemaradtam, de a holló jellegzetes hangját összetéveszteni nem lehet. Fenséges, erős röptük, misztikus hangjuk, számomra tényleg varázslatos. Ahogy bóklásztunk a mezőn - akkorra már nagyon nagy melegben - hallgatva a patak még nyárközépen is bőséges vízhozamának hangját, hatalmas meglepetésben volt részünk. Tudni illik, a völgy felé bevezető út jobboldalán szoktak legelészni a tehenek a lankákon. Most viszont totál őrizetlenül, átkelve a meredeken, lent voltak a völgyben. Mindenki alaposan szemügyre vette a másikat :-) Azon gondolkodtam, hogy mi volna, ha megindulnának felénk ?! Nem tették, sokkal inkább legelésztek, a maguk egykedvűségével. Nagy zajjal, sebbel-lobbal jött a tehénpásztor, aki éktelenül szitkozódva terelte vissza elkóborolt állatait. Segítségére volt Kántor, a terelőkutya, aki nagyot döbbent ottlétünkön


 Mi voltunk a nem várt fordulat. Nekik.

 Kis béke, és szemlélődés következett

 És lefotóztam 1.3 Dx mode-ban, 510 mm-en az elérhetetlen Sárgarigót

 Itt nem sikerült fékeznem magam, és elkattintottam ...

 Visszafelé a réten, szöcskéztünk

 Kolléga jó szemének köszönhetően makrózhattunk is

Elnézelődtem itt a falaknál ...
(FaceBookomról leszedett, mobilos fotóm)

 Lent haladtunk tovább, a bejárat irányába. A Gyurgyalag pedig fent ült a vezetéken

 Visszaérve a murvás úton, Egerész ölyv szállt le a mezőre

Az utolsó egy km-en ez a Tövisszúró gébics búcsúztatott



Megérdemeltük volna, hogy ez a csodás hely, ennyivel napfelkelte után, tekintettel a hőségre ne adjon semmit. Mondhatta volna, hogy későn jöttél, forró napmelegben állok, elrejtem minden mozgó és lélegző gyönyörűségemet előled, mert nem hozol áldozatot, hogy aztán elvihesd innen a fotóidat. Nem tette. Engedett, megengedett és adott. Ezért hajlok meg ezen hely minden évszakos szépsége előtt, és ezért adok hálát az égnek, hogy akárhányszor eljövök ide, és lerakom a nyomoromat, kapok, kapok és kapok.

Ebben a tikkasztó pokoli melegben, és ezekben a "fotóst-verő" fényekben is, számomra kedves fotókat készíthettem. Nekem ez most elég.

Bőségesen elég.





2015. július 6., hétfő

A ráckevei kis-Dunán

Egyszer volt hol nem volt, élt egy fiatalember, aki gyermekkorától kezdve élt-halt a vízért. Nagyon szerette a természetet, fiatal felnőtt korában pedig mint madarász, és hobbifotós tevékenykedett. Kedvencei a hegyek, és még jobban a vizes élőhelyek, a vizek élővilága. Eljött az életében, hogy eljutott a soroksári kis-Duna, ráckevei ágához, azon belül is az Angyali-szigetre. Egy barátjának köszönhette a meghívást, és azon a napon, mikor megpillantotta azt a vidéket, valami végleg megváltozott benne, és szívébe zárta azt a világot. Így lett azon a napon, meséből valóság ...


Eddig a történet gyermeki, mese jellege, de ez után beszéljenek a képek ! Erre a szigetre csak csónakkal lehet bemenni. A sziget kisebbik harmadát, egy lagúna szeli ketté átlósan. Annak belsejében rejtezik egy másik univerzum. Hajnali kékes ködben, párás ellenfényeivel, rejtett zegzugaival, meghitt varázsával. Nádasai védettek, gazdag élővilága lebilincselő. Két alkalommal kaphattam bepillantás - mint mesebéli fiú - ebbe a sajátságos közegbe, s bár meg nem ismerhettem, azért szemérmesen csak felfedett magából egy keveset. Szeretném megmutatni !


Mocsári teknős a lagúna bejáratánál

 Nem messze a Bütykös hattyútól

 A csónakkikötőben a Tőkés réce (elbújt kicsinyeivel)

 Parti sétányon ...

 A fűzfa rejtekében ...

 Parton álló házak "parkolója"

 Útvesztő ... Jégmadár, Nádirigó birodalma

 Vízparti házak


 Búbos vöcsök


 és kicsinye

 Fiatal tőkésréce

 Kotlós-napozó (mögötte a kicsik a sásban)


 A lagúna "pacsirtája", az Énekes rigó

 Lassan, nagyon lassan eveztünk végig ...

 Csak óvatosan közelíts ! Nagyon harcias ha fiókái vannak

 A Jégmadár útvonala

 Csónak-kikötő ... A fűzfa alatt Énekes rigó, és Zöld küllő is kerülhet egy fotóra !
Jégmadárra lehet itt vadászni, mert innen repül át a túloldalra

 A nagy vízen pedig a Szürke gém halászik


 S ha elege van belőlünk, elröppen

 A fiatal hattyú is jobb szereti a békességet 

 testvérei várják a parton

 Ahol a csónakot kötöttük ki ...

Hol motorral ... hol evezve ...


Bejártuk a lagúnát, körbejártuk a szigetet, felmentünk Ráckevéig. A nádassal borított területek java része védett, annak szélét 3 méternél közelebb nem látogathatjuk, még a horgászat is tilos. Békés víz, nincs sodrás - lévén, hogy holtág - emiatt nyugodtan lehet hajózni, csónakázni rajta. A közeli vizeken szabad strand is található. A következő időkben úgy néz ki, többször lesz alkalmam meglátogatni ezt a csodás helyet. Hajnali sötét-homályban, napfelkeltében, és napnyugtakor.

Várni a Jégmadarat, kifigyelni pihenő, és táplálkozási pontjait. Eddig is láttam többször szabad szemmel, hallottam, miközben nullával csordogáltunk a lagúnában, úgyhogy lessátorral, vagy csónakban álcázva, minden bizonnyal nagyon közelről fotózhatom majd.

Nem tudok, és nem is akarok szabadulni innen.






Júniusi Apaj

Pontosan egy hónapja készültek ezek a fényképek, de a feldolgozásuk mind ez idáig váratott magára. Mostanában más dolgok is foglalkoztatnak, mint a fotózás. Azért elkészült az album, jó pár blogba való kép, és kerekítek is egy kis mesét ebből, ez úttal is. Úgy esett, hogy lemondtunk hajnal 04.30-as érkezésről, mert egyszerűen az nap, ezt teljesíthetetlennek éreztük. Meleg is van, nyár is van, korán kel a nap, mi is dolgozunk, bevállaltuk, hogy 07:00 körül érkezünk. Ennek a döntésnek nagyon meg is lett az eredménye, mert már az első pillanatokban is kemény fényeink voltak. Meg is állapítottam magamban, hogy a legjobb név, ennek az alkalomnak a looser-szombat lesz. Szeretjük ezt a vidéket, s a fények ellenére is nagy lelkesedéssel, és kíváncsisággal jártuk be, ez alkalommal is ! Nagy és érdekes élmény volt, kompromisszumos képekkel. Persze szeret az ember nagyot gurítani - már ha tud -, de ha nem sikerül, akkor is ott van a másik célnak való megfelelés, mégpedig hogy népszerűsítsük a fotózást, és a természet megfigyelését. Ennek égisze alatt teszem most közre ezeket a fotókat.


A tavakhoz befelé menet köszöntött minket a Csíkosfejű nádiposzáta

 Még mindig autóval befelé, 15 méterre a Szalakóta

 Alig másfél hónap alatt kiürült a tó

 De a madarakon kívül érdemes más témára is figyelni

 Én autóból terelgettem, Steve meg jobbról fotózta

 Megérkezett a Vörös gém is. Na jó ! Benézett :-)

 Trágyarakás a tó szélén, és a kékség. Nekem még ez is tetszik.

 A tavaktól távozóban elköszönt tőlünk a Barázdabillegető


Meg kellett sajnos állapítanunk, hogy a fő műsoridő itt, az április-május, akkor nevelik ugyanis a legtöbben a következő nemzedéket, s így, június elejére gyakorlatilag szétszéled minden faj, s elrejtőzik kicsinyével, ki tudja hol ... Eléggé üres vizeket találtunk, persze nem jártuk be a sok-sok kis, külön álló tavat, hogy vajon melyik van leeresztve ?! Így csak vízcsodálás jutott szemeinknek, s persze távolban úszkáló récefajok. Egy cseppet sem voltunk elkeseredve, Indultunk a tájvédelmi körzet másik végé felé, ahol is valójában van Apaj. Mindeközben felidéztem, hogy előző körben a Szalakótát pont ott fotóztam a házakhoz közeli, legutolsó nagy karón ...




 A Vörös vércse nagyon türelmesen engedett minket egyre közelebb, eddig

 Madárvédelmi program ... Jó ránézni, szeretem ezt a tájat

 Ötvonalas kotta, Sárga billegetővel

 Ez már nehezebb darab ... Gyurgyalag és Tövisszúró gébics a dallam

 Apajnál jobbra, a műúton elmentünk a csatornához, ahol mindig történik valami

 Például cigányréce húz el a szemünk előtt ...

 Vagy a csatorna partján lepkézhetünk

 Kedvünkre ...

 Még ezek a kisebb, fiatal állatok is durvák, ahogy levonulnak a csorda felé a vízpartról

 Alig pár perc múlva, fiatal Piroslábú cankó hasította az eget, villám gyorsan

 A káposztalepkét röptében sikerült elkapni

 Barna rétihéja keresgélt ...

 Sárga billegető, a nagy kedvenc

 Ez alkalommal kevesebb szürke marhát találtunk

 A ragadozók is lázas munkában voltak

 Bekéredzkedtünk egy tanyára, ami mellett Bíbicek költöttek

 Gazdasági épület, de nem ám a tájidegen, hanem az eredeti fajta

 Sikerült találkozni a Gólyatöccsel is

 Búbos pacsirta vette birtokba a hatalmas trágyakupacot

 Gyönyörű röpte van ennek a madárnak

 És kedves akkor is, ha élelmet keres komótos lépteiben ...

 A bíbic mindent megtett, hogy magára vonja a figyelmet

 Távozóban visszanéztünk a végtelen pipacsmezőre

 A hatalmas vadvirágos réten, kék boglárkalepke röpült

 És az elpusztíthatatlan pipacs is mutatta magát

Eddig bírtuk a meleget ...




Egy kávé, és egy "nullás" hideg citromos sör elfogyasztása után, hazaindultunk. Elfáradtunk, meleg és brutális, fotógyilkos fények voltak. Apaj hálás hely. Egy látogatásért mindenét nekünk adja. Gazdaggá tesz, élményeket, emlékeket nyújt. Sík vidék, nem is annyira attraktív, de sajátos hangulata van, és nagyon beleszerettem. Tágas, gazdag, nemes végtelenségébe ...