2015. augusztus 30., vasárnap

Nyaralásunk emlékére

Idén augusztusban sikerült kiválasztanunk azt az 5/4 napot, nyaralás időpontjaiként, melyeken szinte egész nap esett az eső. Bár az első nap jó időnk volt, a többin küzdöttünk az esővel. Ott a vízi világban csak hajóval lehet közlekedni, ez valódi, édes elzártságot jelent a világtól a szigeten. A feltűnően nagy vízhozam következtében a hajóba ülés előtt, ki kellett merni a vizet a hajóból, amit a gyerekek nagy odaadással el is végeztek. Négyen nyaraltunk. Feleségem, Kincső, Karolina és én. Élveztük a kertet, a csendet, a jó szomszédokat, és azt a kis mikró-univerzumot, amiben lehettünk. Meg nem mondom, melyik reggelen, de azt tudom, hogy igen korán, 05:30-kor elindultam fotózni. Az ágakon, és mindenen csöpögött a víz, de én azt mondtam, most van a reggel, amikor menni kell. Nagyon gyakran látom, s még gyakrabban hallom, a Jégmadarat, ezért arra különösen figyeltem. Indulásom pillanatában láttam berepülni a lagúnába, s arra is vettem az irányt szándékom szerint, gyalogosan, a vízparti ösvényen, a lagúna mellett. A blogban látható képek, ezen séta során készültek, illetve egy másik alkalommal elkövetett nagyobb szigetkör alkalmával.


Szürke gém röpte


 Kisétáltam a stégre, megnézni, ott van-e most is, a már látott Törpe gém

 Az ösvény melletti kis bokron készülődik az ősz

 Harmatcseppek a trombitavirágon

 A Jégmadár itt üldögélt. A szemközti fűzfa volt a másik beülő.
Megfigyelhettem, hogyan csap a vízbe, és repül vissza, csőrében a kis hallal ...
 
 Visszatértem a kikötőbe. Itt Zöld küllő, és Énekes rigó szokott keresgélni,
de találkoztam már Tőkés réce, és Bütykös hattyú családdal is

 Hangulata van

Vissza érve, a rigókat figyeltem hosszan, ahogy eszegettek a körtefa alatt

 Ilyen érdeklődő volt, ez a medencéből mentett szitakötő. Itt éppen feleségem ujján ül.



Amint adódott egy másik alkalom, hosszabb evezős túrára mentünk a lagúnában, mely a szigetet, a jobb oldali harmadánál szeli ketté. Végighaladtunk itt, majd a sziget, kisebb (levált) harmadát megkerülve értünk vissza újra a csodás bejárathoz, mely a kikötőbe torkollik. Utunk során sikerült a következő fotókat elkészíteni, melyek nagy örömet jelentenek nekem, hangulatuk miatt ...



 Síri csendben csorogtunk a lagúnában

 Mivel függtünk az esőtől, nem választhattuk meg a fényt, a napszakot ...

 Végtelen türelmes volt a Szürke gém.


Miután megkerültük a kisebbik sziget-töredéket, újra találkoztunk a gyönyörű és nagy madárral a túloldalon. Az a fotó az első, ebben a blogban. A nyáron egyéb elfoglaltságaim miatt, nem készült sok fénykép, de nem baj, mert kicsit elegem is volt már azok válogatásából, és digitális előhívásából. Sok dolog történt velünk, ez a bejegyzés kis szelete azoknak. A nyaralás más időszaka is jó volt, összességében semmi panasz !

Ez a hely pedig továbbra is, a szívünk csücske marad ...



2015. augusztus 9., vasárnap

Beljebb és beljebb

Nem ez volt, és nem is ez lesz az első és utolsó látogatás a szigeten. Bokros teendőim, és a rövid pihenők közepette jutott némi idő arra, hogy kedves barátommal újra végigcsorogjunk a szigetet kettévágó lagúnán. Nem volt a legideálisabb időszaka ez a napnak, mert a nagy meleg miatt a madarak, és minden élőlény igyekezett elbújni, elrejtőzni a forróság s az ember elől egyaránt. Nekünk viszont ekkor, késő délután volt időnk, és lehetőségünk kicsit fotózni. A hosszú csónakban, ami igazából hajó, de leginkább ladik, mert az eleje-vége egyenes, kétféle módon evezhetünk. Mindkét módszer egyevezős, de az egyik esetben kiemeljük a lapátot a vízből (hasonlóan a kenuhoz), míg a másikban bent marad a vízben a lap. A két módszerben közös viszont az, hogy az evezővel kormányzunk. A csendes módszerrel lassan, és észrevétlenebbül haladhatunk előre, mert az evező a vízben marad. Ezt nagyon sokat kell még gyakorolnom. Ez nem gördeszka, nem bmx, nem görkori, ez víz, és itt minden nagyon máshogy van. Izgalmas, és gyönyörű volt most is, ez a világ.


Hogy ez nem egy "nagy faj" ?! De az. El is mesélem, hogy miért ...


Béke van itt a lagúnában 

 A változatos fényekben, azonos helyen minden más és más

 A II. fészekalj ...

 A hajó végében vettem észre, hogy követnek minket

 Az anya tudatosan vigyázta kicsinyeit, ugyanakkor nagyon érdeklődő is volt

 Örültek annak a szétszaggatott zsömlének, amin hárman osztoztak

 A Tőkés réce valamit jól csinál. Szaporodik, sikeres, és egyszerűen-szép

 Szürke gém is szokott itt pihenni

 Lassan mozgó csónakból nehéz levadászni, ezt a Piros hátú  szitakötőt

 A lagúna végén a magas fák körül repült a Barna rétihéja család.
A szülők, és a két fióka. Messze voltak, mozgó hajóból nehéz fotózni. Ez vállalhat kép

 Visszafelé végleg kiürült a lagúna, de tájfotózásra mindig van lehetőség ...

 Ilyen látványt kapunk, nincs hozzá szükség LSD-re

 Sejtelmesebb szakaszon utaztunk, de a fény betört néhol ...

 Megzavartunk egy Örvös galambot

 Csónakos csendélet

Nagy meglepetésünkre a kijáratnál kicsiny Vízityúk fióka fogadott



Szürke gémet, Nádirigót, Harkályfajokat, Hattyút, Vízityúkot, Szárcsát, mocsár teknőst, Barna rétihéját, s ki tudja mennyi mindent rejt még ezeken túl ez a hely. Zöld küllőt gyakran hallok, Énekes rigó is él arrafelé, Zöldike, énekesek, egyéb pintyek sokasága ... 

A Jégmadarat sokszor láttuk. Hol a kikötőben, hol a stégeken, hol a Fűzfán, hol a hajókon üldögél. Hallottuk már vízbecsobbanását, éles füttyentő hangját, láttam elhúzni a nádas mellett, Egyszer meglesz. Talán a szabadság alatt sikerül, mert pár napra ide megyünk nyaralni. Majd kiderül.

Csillagos eget a stégről, naplementét, napfelkeltét, ködös hajnalt fotózhatunk. Lesz lehetőségem ezt a területen mélységében megismerni. Kíváncsi vagyok minden titkára.