2015. szeptember 27., vasárnap

Hajnal hasad

Hajnali 05:05 volt. Még totális sötétség. A szigeten csendbe és ködös párába burkolózott a hajnal. Összeszedtem magam, és kitotyogtam öregesen kávét inni. Nem oly könnyű és vidám az ilyen kora-reggel 40 felett. Felébredni jó volt mégis, mert abban a faházban egészen más minden. Puritán egyszerűsége, és a csend megnyugtat. Kitámolyogtam, elkortyolgattam a kávémat, igyekeztem összeszedni mindent, mert az nap reggel szent elhatározásom volt, hogy hajnali fotókat készítek, és majd nagy lesz a boldogság az én szívemben. Pillanatok alatt elszaladt az a pár perc, amit a készülődésre szántam, felvettem a több réteg ruhát, a vízhatlan kabátot, és irány a kikötő. Mielőtt csónakba szálltam, igyekeztem egy-két képet lőni, az akkor már pirkadatba fordult tájról. Kézből 2-2.5 másodperc, még fához dőlve is szinte lehetetlen. Azért egy-két kép elfogadható lett, de ehhez bizony állvány kell. Hülye voltam, otthon hagytam az evezőt, de 40 méterre van mindössze a kikötő, úgyhogy gyorsan a hajóban találtam magam. Irány a lagúna, a narancs-fények, és a víz ...



 Köd volt, pára is viszonylag, narancs színű nap is. 

 De még egyelőre - bevallom - nem tudom olyan szépen visszaadni,

 Mint amilyen gyönyörű ...

 Repültek a percek a lagúnában, Tanulom a csendet, és az egyedüllétet ...

 Persze feloldják azt a réce nővérek, lágy siklásukkal

 Beálltam a fűz alá jégmadarat figyelni. Persze nem jött

 csak napközben később, amikor nem vittem a gépet.

 Talán a füle viszketett ...

 Rutinos asszonyság, gyanakvón, de közel engedett

 Megfordultam, és újra benéztem a ködös lagúnába

 Még itt, a kijáratnál is ékeskednek a virágok ...

 Ellenfényben, diszkrét beégős csillanással :-)

 A keleti - sziget oldal, értékelhető fényekben 07:00 körül

 Észak-kelet felé nézve, Budapest irányába ...

A kikötő felé, a stég alatt bujkáltak


Úgy elszaladt ez a bő két óra, hogy csak néztem. Csónakból hosszú-expózni kézből, na ez azért vad dolog kissé. Vagy partról valaminek támasztva, vagy állvány, és "hulla-merev" mozdulatlanság csónakból ... Feri barátom mondta, hogy a szép hajnali fotókhoz sok mindennek kell együttesen összeállnia, úgy mint narancs-fények, hideg levegő, pára-pamacsok ... Jahh, meg toronyóra lánccal :-) Nagyon ! Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Többször mentem végig a lagúnán, jöttem ki a nagy vízre, aztán vissza. Fotóztam ellenfényben, csodáltam a megvilágított keleti oldalt, és türelmesen szemeztem a sokszor kiszámíthatatlan hattyúkkal, akik ez úttal nyugodtan várták meg, míg kijövök a lagúnából. Cserébe és hálából lassan, finom evezőcsapásokkal haladtam el mellettük. Teljesen kész vagyok ettől a helytől, mert békés, csendes, lágy és titokzatos. Jövőre beülőág a jégmadárnak, és sok-sok - a fészekrakási időt végig lekövető - reggel, és madármegfigyeléssel eltöltött idő a terv, és ennek nincs már semmi akadálya. Idén aludni megy a sziget, a hajó is kifekszik majd a partra november 1-ével. Addig talán egyszer ellátogatunk még arrafelé. Aztán jön majd a tél.

Talán ha befagy, lemegyünk nádat vágni !




2015. szeptember 3., csütörtök

Nyár végén

Olyan most a közelgő ősz, mint egy rossz kisgyerek, aki befut a fotográfus elé, pedig az beállította már a képet. Augusztus végi barangolásom során, feleségemmel megjegyeztük, hogy olykor-olykor megjelennek a finom őszbe hajló árnyalatok és fények. Késő délelőttre már meleg lett, még zöldek a fák, de ez bizony már a nyár vége ... Korán indultunk, hogy az emberek tolakodó jelenléte még ne zavarja a Margit-sziget viszonylagos nyugalmát, hogy esélyünk legyen meglátni titkait. A felkelő nap fényeivel szerettünk volna kísérletezni, de én nem éreztem olyan átütőnek azt a helyet. Ha nem késsük le a 26-os buszt egyetlen perccel, akkor talán több időnk jutott volna optimálisabb helyet keresni ott a zenélő kút környékén. Nem baj, mert a lelkem mélyén az állatvilágra figyeltem úgyis. A szép tájképekhez el kell utazni, kimenni a városból. Szóval egy környezetfelmérő könnyed sétába kezdtünk, nyitott szemmel járva vissza, a Margit-híg irányába, bent a sűrűjében ...




Milyen kis büszke ...

 A vadászatukból visszatérő macskák egyike

 Laposabbak már a fények, mások a színek

 A nyíltabb területeken varjúfélék keresgéltek. A csókát kedvelem

 Ellenfények, finom dolgok

És belefeledkeztünk a részletekbe

 Túlzottan nem szoktak érdekelni, de ezek szépek voltak

 Ezt pedig most is egészen különlegesnek látom

 Lombok alatt messze nézni ...

 Ez is fényfestés ... Ha eljön az ősz, ezeket a képeket sosem úszom meg

 Megtaláltuk a mókusok kedvenc helyét

Csúszkákkal együtt, már most rakosgatnak el télire

 A vörös mókus 

És a szürkésebb árnyalatú, akit jobban kedvelek


Igen sok madarat láttunk, és hallottunk, bár a pintyfélék meglepő módon nem túlzottan tettek ki magukért. Amint megjelentek az első futók, még a félreesőbb helyeken kezdtek eltűnni az állatok. Eddigi értesüléseim alapján a Margit-sziget igen fajgazdag, de a szombat kíméletlen. Mindenki igyekszik futni, biciklizni és kutyázni a szigetre, úgyhogy számunkra ott véget is ért a nap, már 08:30 körül. Kiérve a Margit hídra, szinte már tömegnyomor lett ekkorra. Nem gondoltam volna, de itt a szigeten, és a másik helyszínünkön is, végigkísértek a mókusok. Hm, igen. Amikor az ember nem gondolkodik az napra egy adott fajban, akkor jelenik meg tízesével. 


Egy könnyed reggeli után a Fiumei úti sírkertbe mentünk. Platánjai, változatos flórája és arculata miatt, és nem utolsó sorban nagy madár és emlős faunája reményében, igyekeztünk körbejárni a területet. Ebbe beleszólt mindkettőnk álmossága, és emiatt sok padon merengtünk, majdnem elaludva. A területen az élővilágon túl, igen sok művészeti érték is található, őszi részletei elragadóak. Annak ellenére is, hogy maga az intézmény, nem egy vidám témakör hírnöke. Nyár végi, vagy inkább, kora őszi sétánkon ismét elcsodálkoztunk az ilyen parkos, ligetes területek lenyűgöző szépségében.



Na majd ha tele lesz falevelekkel

 Megakadt a szemünk ezen a nagydarab Örvös galambon

A fák törzse mellett hosszan figyelhettük őket

 Ez a gyengém. Már megint a sötét hátteres világító falevelek ...

Keresgéltek és tömték magukba serényen. Hamar jön az ősz, a hideg ?

 Meglepett minket a már szinte téli színezetű Őszapó

 Ő pedig tele szájjal rohant fel, előlünk a fára



Eljönnek majd a gyönyörű őszi reggelek, a lágy fények, a pompás őszi színek. Nem szerettem a nyári erős fények és árnyékok keménységét. Júliusra - mind amellett, hogy más dolgom is volt - elfogyott belőlem a fényvadászat igénye. Most újra itt van. Most újra várom megint. Mert szerintem az ősz, a tavasz a két legszebb évszak.
Már jön, már kopogtat a lombhullás !