Idén is meglátogattuk a Dera-szurdok területét, mely Pilisszentkeresztnél található. Jobb időszakokban egész bőséges vízhozammal rendelkező szurdok-völgy. Jól járható, hidakkal teletűzdelt, könnyű sétaút ez, ahol szerintem a tavasz, és az ősz hozza a legszebb tájképeket, bár érdekelne télen is, igazán havas időszakban. Amikor távoztunk, akkor jöttek az emberek, az átlag kirándulók, de mi a ködöt, és a kora reggeli fényeket kerestük, s találtuk meg kisebb-nagyobb sikerrel. 07:00-kor már indultunk is be a sűrűbe ...
A szurdokra jellemző tájkép ...
Rögtön a bejáratnál megkaptuk a hangulatot
Jöhetett az első híd
Érdemes volt letérni az útról
... és a részletek ...
Hasznos dolog a polárszűrő
mert mégis csak ősz van :-)
A "V" betű nagy kedvencem
világító október
Itt rohannak le éjjel játékból az erdő szellemei
Visszanézve ellenfényt kaptunk
Kövek sorakoznak a vízállásban
Hosszú az út
Nem mentünk végig, visszaindultunk ...
Felkerült a nagylátószögű objektív
van húzása
belefér a fél világ
egészen új perspektívákat nyit
Szépnek találtam az út ezen részét
Földközeli nézőpontból ...
Hatalmas erők dolgoznak itt
A visszaúton megvártunk egy pár fős csapatot, akik jelet festettek a fára. Egyszerűen pont olyan helyen álltunk, ahol két ember nem fér el a keskeny úton, az árokba csúszás veszélye nélkül. Kivártuk sorunkat, és folytattuk utunkat, jó sok fotóval a memóriakártyán. Majd megint a szűk úton újabb csoportba botlottunk, akik viszont becslésem szerint közel 70-en voltak. Lassú menetben sorakoztak, vonultak, és nem nagyon igyekeztek, pedig látták, hogy megvárjuk őket. Mindössze két ember mondta, hogy köszi. Az anyukák nem szóltak gyermekeikre, hogy igyekezzenek, végül is jól elvoltunk mi ott egy lábon állva a peremen :-)
Mi 10:30-kor végeztünk, ők akkor jöttek. Egyedüli autó volt a miénk a parkolóban, s mire visszaértünk, nem volt hely. Vártak ránk, hogy kiálljunk, de nekünk járt a reggeli, avagy tízórai, amihez hozzá sem nyúltunk az erdőben, hiszen fotózni kellett a gyönyörűséget ....
Mi 10:30-kor végeztünk, ők akkor jöttek. Egyedüli autó volt a miénk a parkolóban, s mire visszaértünk, nem volt hely. Vártak ránk, hogy kiálljunk, de nekünk járt a reggeli, avagy tízórai, amihez hozzá sem nyúltunk az erdőben, hiszen fotózni kellett a gyönyörűséget ....