2015-10-29

Pilis Dera-szurdok

Idén is meglátogattuk a Dera-szurdok területét, mely Pilisszentkeresztnél található. Jobb időszakokban egész bőséges vízhozammal rendelkező szurdok-völgy. Jól járható, hidakkal teletűzdelt, könnyű sétaút ez, ahol szerintem a tavasz, és az ősz hozza a legszebb tájképeket, bár érdekelne télen is, igazán havas időszakban. Amikor távoztunk, akkor jöttek az emberek, az átlag kirándulók, de mi a ködöt, és a kora reggeli fényeket kerestük, s találtuk meg kisebb-nagyobb sikerrel. 07:00-kor már indultunk is be a sűrűbe ...

A szurdokra jellemző tájkép ...


 Rögtön a bejáratnál megkaptuk a hangulatot

 Jöhetett az első híd

 Érdemes volt letérni az útról
 ... és a részletek ...

 Hasznos dolog a polárszűrő

 mert mégis csak ősz van :-)

 A "V" betű nagy kedvencem

 világító október

 Itt rohannak le éjjel játékból az erdő szellemei

 Visszanézve ellenfényt kaptunk

 Kövek sorakoznak a vízállásban

 Hosszú az út

 Nem mentünk végig, visszaindultunk ...

 Felkerült a nagylátószögű objektív

 van húzása

 belefér a fél világ

 egészen új perspektívákat nyit

 Szépnek találtam az út ezen részét

 Földközeli nézőpontból ...

Hatalmas erők dolgoznak itt




A visszaúton megvártunk egy pár fős csapatot, akik jelet festettek a fára. Egyszerűen pont olyan helyen álltunk, ahol két ember nem fér el a keskeny úton, az árokba csúszás veszélye nélkül. Kivártuk sorunkat, és folytattuk utunkat, jó sok fotóval a memóriakártyán. Majd megint a szűk úton újabb csoportba botlottunk, akik viszont becslésem szerint közel 70-en voltak. Lassú menetben sorakoztak, vonultak, és nem nagyon igyekeztek, pedig látták, hogy megvárjuk őket. Mindössze két ember mondta, hogy köszi. Az anyukák nem szóltak gyermekeikre, hogy igyekezzenek, végül is jól elvoltunk mi ott egy lábon állva a peremen :-)

Mi 10:30-kor végeztünk, ők akkor jöttek. Egyedüli autó volt a miénk a parkolóban, s mire visszaértünk, nem volt hely. Vártak ránk, hogy kiálljunk, de nekünk járt a reggeli, avagy tízórai, amihez hozzá sem nyúltunk az erdőben, hiszen fotózni kellett a gyönyörűséget ....





2015-10-23

Medvék és farkasok otthona

Kamcsatka szigetére nem mehettünk ugyan, de Veresegyházig eljut a magyar, s jobb híján ott fotózza a medvéket, s ha a Zemplénben szórványosan újra előforduló farkasokat épp nem leli, akkor őket is ugyanott kapja lencsevégre. Így is nagy öröm, és csoda dolog, hogy megfigyelhetők ezek az állatok, s ha ügyes a fotográfus, akkor értékelhető képeket is készíthet a 8x8 cm-es drótkerítésen át. Nem kis vesződés úgy exponálni, hogy a sok egyéb paraméteren mellett, még a kerítésdrót okozta elmosódást is kiküszöböljük. Mégis szeretem ezt a helyet, bár ahogy egyre jobban fejlődik az infrastruktúra, úgy veszíti el természetességét. Nem volt szép idő, de menni akartunk. Így esett a választás a Medveotthonra, és a környéken megtalálható őszi színek keresésére. Odafelé menet bementünk egy csemege boltba, mely közvetlen a medvék felé vezető utca mellett áll kavicságyon. Nem javaslom azt a helyet, olyan kelletlen kiszolgálást régen tapasztaltam. El is szégyelltem magam, hogy pénzköltési szándékommal megzavartam az eladó kislányt. No de hamar túltettük magunkat ezen ...


 Rögtön kezdésnek nem volt ez olyan rossz

Ketten voltak, de ez a példány úgy bégetett rám ...

 Homályos távolság és a repedés

Egykedvűen rótta köreit 

 A farkasokat nem könnyű megközelíteni, 50 méterre vannak a kerítéstől

 Megkerestük azt a pontot, ahol nem zavaró a kerítés-rács (homályosság)

 A medvékkel közös kifutóban ...

 Miért nyalják a kutyafélék az orrukat ? Ezer teóriát hallottam már ...

 Az ásítás lehet a feszültség jele is.

 Emberszagot érzek !

 Gyönyörű. Az egyik nagy kedvencem

 Még így ősszel is megmártózunk

 Ő a gyilkos ! Oda rohanva a kerítéshez, hátulról megmarta

 ezt a medvét, aki a vízig vonszolta magát, majd megfulladt a szemünk láttára

 Ez alatt a szürke gém halászott, ügyet sem vetve rájuk

 További feszültség más medvék között ...

 Utána apátiába fordult az egyikük

 Egy öreg példány pedig hatalmasat fürdött.



Körbejárva a parkot, megemésztve a drótkerítést, és a medvés affért, igen sok élménnyel gazdagodva indultunk tovább a környékbeli tavakhoz, hogy tájképet is készíthessünk, s végre találjunk őszi színeket, így október derekán. A hollók megfigyelése, és a rénszarvas megcsodálása után (akit nem tudtam szemből fotózni egyszer sem), távoztunk, mert amúgy is egyre több volt az ember. Persze megint olyanok jöttek, akik egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy egy ilyen helyen normálisan viselkedjenek ... Megérkeztünk a halastóhoz ...



 Hiába, a napsütés nem rendelhető ...

 Reméltük, hogy itt a víz körül gyönyörű színes

 tükörképeket kapunk, de aztán jól nem !

 Találtunk viszont kis-hidat

 és a töltés túloldalán totális szürkét

 Aztán megmentette az egészet ez a kis szín-sziget

 Haza akartam hozni a sárgát, pirosat, bordót
 Hazafelé indulva pedig ez a "végre ősz" - látvány

Végül sikerült



Megrázó volt az a medvetámadás. Ott álltam a kerítésnél bambulva azt a kicsi helyes leányt, aki az apukájával etette az egyik (250 kg-os) "kis mackót", akit aztán orvul hátba támadott egy a rácsok mögött szorongó fajtársa. A harapásra nem számító medve nagy zihálások közepette összeesett, és a kerítés porát fújtatva levegőért kapkodott. Nem bírt felállni. Ilyen magas fájdalomküszöb mellett is látszódott, hogy ez bizony fájt. Szerencsétlen többször felborulva eldülöngélt a vízig, majd beledőlt.
Szóltunk a gondozóknak, akik hallva a történteket, sietséget imitálva, elrohantak, hogy bemennek segíteni az állaton, de ennek jelét negyed óra múltán sem láttuk. Aggódtam a medvéért, mert elmerült, még az orra sem maradt a vízfelszín fölött. Mások csak annyit kérdeztek - miután mind ezt velem együtt végignézték - , hogy "naa, kis mackó, miért nem állsz fel végre ?"

Ilyenkor elgondolkodom, vajon többek vagyunk-e az állatoknál, ha nem kevesebbek ?!





2015-10-06

Őszbe hajlik

Nincs még ősz, de a nyárnak egyértelműen vége. Nincs ősz, ha a színeket veszem alapul, de az elmúlás évszakának hangulata, megállíthatatlanul közeleg. Ellátogattunk az Alcsúti arborétumba, mert azt ígérték, hogy idén már minden rendben van, feltöltötték a tavat, rendbe hozták a hidakat, tehát az angol kert immáron teljes terjedelmében bejárható. Párszor csalatkoztunk már a helyben, de ez úttal nem kellett. Régi vonzódás ez, mert maga a terület nagyon szép, és ezernyi titkot rejt. Tipikus őszi-fotós hely, ahol bízvást talál az ember témát, részleteket, meglepetéseket. Pár éve már, hogy áthelyezték a bejáratot a Sport Hotelhez, s erre még most is oda kell figyelnem, hogy addig menjek, egészen a murvás parkolóig. Nagyon szép rönkházat építettek a bejárathoz. Számomra ezzel, már érkezéskor megalapozzák a hangulatot. Vegyes, napos-felhős időnk volt, így nem járt arra sok ember, de mi esetleges esőt, és szürke fényeket is bevállalva indultunk útnak, s tettük meg az első lépéseket, a régi bejárat felé indulva, hogy aztán a tó felé forduljunk, a már jól ismert irányból ...

Széppé varázsolták

Már rögtön a bejáratnál fogadott minket az ősz 

 A tavaszi hóvirágos területen, ősszel egy odvas fa feküdt

 Utak, pihenők

 Ez most a nyár vége, vagy az ősz kezdete ?

 Mókusok csemegéje ... 

" Tükör által homályosan ... "

 Gombákért fetrengtünk 

 Többek közt ezért szeretem

 És működik a szökőkút

 ... és a hidak újra állnak ...

 Kápolna-sziget

 Lélegző-gyökerek a tavak partján

 És a sáros, lejtős domboldalra kifeszített pókháló, lakójával

Padon ülve esett a látóterembe

 Puha, selymes tűlevél ...

 Levegőt !

 Geometria a hídkorlátban

 Sejtelmes intimitás

 Apró lakó, tíz méterről

 Tiszafa termése

 Megágyazva ( nem berendezett fotó )

 Kései kitárulkozás

 Emberöltők ...

 A nagy fatörzs mögött ... Gyönyörű őszi virágok

 Sziklakert. Az egyik kedvenc fotóm, pedig nem tipikusan őszi

 Vízgyűjtő

 Pirosba fordul egyszer úgyis ...

Kifelé menet ...


Kifelé menet be kellett ismernünk, hogy az arborétum több éves átmeneti sivárságát, érdemes volt hosszasan, türelemmel tolerálni, mert mostanra sikerült szép állapotba hozniuk a kertet. Minden, amitől az ami, a helyére került. Október végén, november elején éri majd el, igazi őszi csúcspontját, ez a sokféle formájú lombot viselő, hatalmas élő erdő, és kert együttes. Csodás a tó, hangulatos a kápolnát rejtő sziget.

Csak kitalálni nem volt egyszerű, mert jeleznek ugyan mindent, de a kijárat felé nem segítenek ...
Pedig 3-4 óra gyaloglás, guggolás és kúszás-mászás után, bizony jól esik beülni az autóba, és nyugodt tempóban, elégedetten haza indulni ...