2016. február 21., vasárnap

Nyitnikék - nyitnikék

Feltartóztathatatlanul robog felénk a tavasz. Részemről tárt karokkal várom, mert a tél jobb ha elsunnyog, a szemem elé se kerüljön ! A tavasznak még van esélye, szépen kezdett, és erősebb a télnél. Megnyitja a szirmokat, dalra fakasztja az énekeseket, elhozza a fényt, az ezerszínű újrakezdést, jó kedvet a cselekvésre. Meleget, zsongást, újjászületést, szerelmet. A fotós ilyenkor szinte beteges késztetést érez kimenni, és az első rügyek fakadásától, egészen nyárba hajlóan fotóz, fotóz, ja és fotóz is. Tavaszi reggeleket, apró élőlényeket makrófotókon, virágszirmokat, madarakat, fészeképítést, vízimadarak táncát, tavasz végén megszülető kis rókákat, fák odvába táplálékot hordó szorgos madárszülőket. Elkezdődött. Hóvirágok, Tavaszi tőzikék, szirmok, szuper-zöld mohák, mind-mind erről a csodás évszakról mesélnek. Utánaeredtünk mi is, egy egészen közeli helyszínen, egy botanikus kertben ...


Ennyire tavaszodik !

 Belépve a kapun

 Hát nem tudom, minden faj itt van-e ?

 Kis tó, egyetlen pár réce

 Tőlük nem messze virágzik a Tavaszi tőzike

Hússzínű Erika a becsületes neve ...

 Sok faj énekel már, köztük a Zöldike

 És még csak február vége van !

 Némely növény leragadt az ősznél

 A Fekete rigók revir-harcot vívtak

 Egy-két cm-es parányokról beszélünk ...

 Pálmafa levél fonákja. Geometria

 Gyöngyökben az intimitás

Barkavirágzat
 Különös tobozok

 Zöld fű a háttér ( 300mm rekesz:F6.3)

 Kicsinyek a napon

 Széncinege keresgélt a fűben

 Mezei veréb

 Dolmányos varjú - egész toleráns volt

 Termések, arcok

Itt maradt az ősz, te tavasz szorongatja

 Csirkeláb - kaparó, irány a levesbe

Poszméh dolgozik (2016 február 20



Irány a szabadba, itt a tavasz !



2016. február 14., vasárnap

Hóvirág és téltemető parkja

A közismert angol-parkba nyitásra érkeztünk. Igazi fényeket korábban találtunk volna, de sajnos télen 10:00-kor nyitnak. Azért mindig bevallom magamnak mikor megérkezünk, hogy bár sokszor jártunk itt, mégis nagyon szép a hely. Elegendő időt eltöltve a fák között, megnyílik az erdő, megmutatják magukat a patakok, és ahogy idén is, a tavaszba fordulás első pillanatában, a hóvirágok, és egyéb meglepetés virágok ... A bejárattól jobbra fordulva, már kívülről tudjuk az utat. Rövid séta után szemünk elé tárul a sokféle hóvirág végtelen mezeje, ahol kedvünkre hasalhatunk a remélhetőleg szép fotókért. Jót mosolyogtam a többi fotós kollégán, ahogy oldalt fekve, hason fűbe érő állal fényképeznek, majd szépen térdre rogytam én is, végül hasra, felvenni az ilyen esetben kötelező harci pozíciót. Vittem a szeretett körlámpámat, de nem volt rá szükség. Kellett variálni a beállításokkal, hogy ne égjenek el a képek, de igyekeztem ezt megtámogatni árnyékosabb helyen való fotózással. Nem érdekelt, hogy a hátam mögött vadidegenek lépdelnek csodálkozva fetrengésemen, csak elmerültem a fehér hóvirágok végtelen tengerén ...


Első hasalás ...






 Tamron 90 f2.8 Di macro

 Tágabb világ

 Hóvirág szőnyegen ábrándoztam

Családban marad ...


Miután tényleg hülyére fotóztuk magunkat hóvirágból, elindultunk más témák után kutatva. Már a hóvirágok előtt is kiszúrtam több madáretetőt, melyek piszkálták fantáziámat, és persze azonnal meg is álltunk annál, amelyik a legközelebb esett hozzánk. Szén, kék és barátcinege látogatta ezt az etetőt. Jó érzés volt itt fotózni őket, ahol nem takar minket jótékonyan az itatós les reflex-üvege. Más érzés ez. Szabadabb, természetesebb. Hallani a madárszárnyak suhogását, mikor elröppenek, izgalmas élmény.



 Megnézett magának

 A barátcinege óvatosabb, de az éhes pocaknak parancsolni ő sem tud

 Bár nem szokás kis mélységélességgel ilyesmit fotózni, nekem tetszik.


Fotós barátom érdeme, hogy a sok meddő séta után, rátalált erre a téltemető mezőre. Hogy lenne meddő séta a kert más része ? Úgy, hogy kiírták az indexre a hóvirágok nyílását, és ideözönlik a sok fővárosi .... aki még itt is az iPhone-ját nyomkodja. Nagy köveket hajigálnak a tóba, és üvöltenek. Már majdnem megvolt a régen óhajtott Ökörszem-fotó, de elzavarták. Szóval szép volt a kert, meg minden, de a látogatók - akikből az intézmény él - tesznek róla, hogy minden élőlény elmeneküljön.



 A látogatók észre sem vették ezt a csodás virágot

 Nem láthatták közelről, hogyan bújik elő a hideg földből

 Miként örül az első napfényeknek

 Valahol ott ébred az idei év ...

 Remélem sokan értékelik, hogy a park megújult

 Megfogott a látvány. Persze lehet, hogy csak nekem testzik

Ezzel a látvánnyal búcsúzott a még jegét dédelgető tó-park



Csak közel hajolva, csak a földön csúszva láthatjuk meg az igazi részleteket. Bemocskolni a ruhát egyenlő a lehetőséggel, hogy beleláthassunk a talajlakó virágok életébe. Csodás illata volt a földnek. Orromban őrzöm, míg újra bele nem szagolhatok a zöldbe.



2016. február 13., szombat

Mikor véletlen hó esett

Ez év január 24-én (karácsony helyett) véletlenül esett hó. Annyi, hogy értékelhető volt. Minden eldobva kimentem fotózni azt a havat, ami mindössze két napig volt látható. Fotóztam amit találtam, s közben azon tűnődtem, hogy normális-e az, hogy így kelljen "remegni" a hóért ? Hogy ha esik a hegyekben, akkor kb. felállva a munkahelyünkről, még az nap el kell menni megcsinálni a képeket, mert másnapra elolvad ?! Ezek a jellegtelen fotók azért készülhettek el egy jellegtelen helyen, mert vasárnapra esett a havazás. Azért ezen a szimpla helyen, mert halandó ember nem tudja sajnos az életvitelét a téli képek elkészítésének alárendelni. Úgyhogy főzünk abból, ami van. Még ennek is tudtam örülni. Ma február 13-a van, szombat, és hétvége. Most jutottam oda, hogy "megcsináljam" a fotókat. Talán azért csak ilyen sokára, mert nem volt tél, és haragszom. Most is csak az eső esik. Mennyi csapadékunk volt, de plusz fokban nem lesz abból hó. Íme, ezek az én téli képeim. Mindössze egy alkalom volt ezen a télen, tisztességes hóval, a Mátrában, valamikor tél elején. oda nem jutottunk el. Talán a következő tél meghozza a tisztességes havas képeket ...


A budai vár felé ...

 hogy hó, és kék ég lenne ... csak a mesében ...

 Mert a makró objektív a mi barátunk

hósapkában
na, most már alakul valami

 lebegés

 Idei havas tájképem :-)

 előtér és háttér

 találtam azért kedvemre való témákat

 pár centi fehér öröm

 komplementer színek

idén szerettem volna hópehely makrókat fotózni 




Ez nem lett villogós blog ... Kimentem, fotóztam, mert fehér volt. Egyre jobban azt látom, hogy el kell menni majd Tátrába vagy magas hegyekbe, hogy kihasználhassam a Tokina 11-16-ot. Kék eget, fehér, szűz havat szeretnék majd fotózni. Sajnos az ember tönkretette a négy évszak csodálatos rendszerét itt, a Kárpát-medencében is, Csodálkozunk, hogy nincs telünk ?