2016. március 25., péntek

Kibomlott a tavasz

Nekiiramodott. Korábban is, mint kellene, teljes erővel és pompájával mutatkozik a tavasz. Az elmúlt tíz nap alatt, elrobogott mellettem a mandulafa-virágzás is többek között. Erőforrásaimat más jellegű feladataim és a fotózás között meg kell osztanom. Ebben az évben a fotózás sajnos kissé háttérbe fog szorulni, más, természetközeli dolgok miatt. Ezek a tennivalók szintén kedvesek nekem, és köteleznek is, hogy azokkal foglalkozzak. Mindenképpen megmarad a fényképezés, csak kevesebb lesz a feldolgozási idő, a szelektálás és járulékos munkamenet, így időt takaríthatok meg. Na most nem tudom, hogy ez kit érdekelt, de jól megírtam :-) Ezeken túl, jöjjön a lényeg, hogy elmentünk fotózni Budakeszire, az egyik kedvenc helyemre. Megtaláltunk ott sok mindent, amit elhozhat a tavasz, és most - két héttel a fotózás után - kidolgozva a képeket közzé teszem azokat itt. Remélem, hogy valamelyest át tudom adni azt az örömöt, amit abban a szép völgyben találtam. Kezdeném is az egyik legjobb fotóval, s aztán mutatom a kora reggeli megérkezés első fotóit ...


Leánykökörcsin a sziklaperem szélén ...

 Menjünk csak fel, hátha lesz ott valami érdekesség ...

 Félúton

 Rossz fényekben a Citromsármány

 Itt már nagyon érdemes volt leguggolni

 Egészen fent a tetőn, a dél-keleti oldalon megpillantottam

 a csodás Leánykökörcsint, melyért kifeküdtem tériszonyommal együtt a szírt szélére

 Teljesen odavagyok ezekért a kövi mohás zuzmós izékért, amikhez nem értek

 Ez sem volt nagyobb az öklömnél

Miután fotóstársammal végigjártuk a fennsíkot, elindultunk a déli (napos) lejtőhöz, hogy további szépségek után kutassunk. Mindkettőnknek voltak nagy meglátásai, ki ezt, ki azt vett észre az enyhén lejtős ösvényen. A makró objektív ismét nagyon jó barátunk volt, ki tudja hányadszorra !


 Nem vagyok jó botanikus, nem tudom milyen bokor virága ez

 Ezer és ezer szín

 Balra tekintve, megkapó volt ez a fa, és a hegyek. Makró obival durr bele !

 Hasra magyar ! Kedves apró virág ... Volt vagy 3 cm, szárral együtt

 Fekete leánykökörcsin

 Kicsivel arrébb a nektár-kehely

 A domb alján ismét a leánykökörcsin

 Tavaszi hérics tengerben jártunk. Inkább kikerültük, aztán mellé hasaltunk

 Mezei mályvának azonosítottam


Örömfotózás volt ez a javából ! Nem ért még véget koránt sem az a nap, mert volt még egy állomás. Van ott a völgyben az a betonos, törmelékes, tégladarabos, burjánzó bokros hely, ott ahol a patak elkanyarodik a déli lejtővel szemben. Ott vannak az én mindig üde-zöld, kicsiny moháim, azok a mohák, melyek évek óta a kedvenceim. Állvány nélkül kézből fotóztam, ezeket az alig pár centis, zsenge szálakat ...



 Ilyenkor hangyának képzelem magam ...

 A másik mániám, a sárga gomba a fákon

 Vajon nevezhetjük ezt mohavirágzásnak ?

Tanú, még az előző évről, mely dacolt a ködös téli hajnalokkal



Elfáradtunk, indultunk is a kocsi felé, szívünkben nyoma nem volt egy morzsányi elégedetlenségnek sem. Útközben még találkoztunk egy falkányi kutyával, melyek közül kettő messziről - gazdáját ott hagyva a rét közepén - odarohant hozzánk. Egy kis nyughatatlan puli keverék, és egy Airedale terrier. Ez utóbbi nagy csókot nyomott arcomra. Örültem ennek, még akkor is, ha a kutya olyan büdös volt, mint amilyen jószívű, és bizodalmas az ember felé. Gazdájuk is messziről köszönt.

Be is fejeztük az napra, nem is akarhattunk ennél többet.
Így volt jó, gyönyörű, és elég.






2016. március 18., péntek

Tavaszi Merzse

Többhavi túlnyomóan esős, és fénytelen idő után, így kora tavasszal néha enged az idő. Amikor lehetőségünk van, megyünk, indulunk, keressük, kutatjuk a fotós témákat. Gondolkodtunk, mivel nyissuk a tavaszt abban az esetben, ha több okból sem mehetünk túlzottan messzire. Hatalmas ötlet villant a fejembe - még akkor is az, ha nincs nagy fotó-termés - nevezetesen, hogy nézzük meg a Merzsét, Budapest határában. Ez a terület nyújthat rengeteg élményt, látnivalót, csak az adott fajért, megfelelő évszakban és napszakban kell arra járni. Most nagy a belvíz, ami kedvez a sekélyest, és a partszakaszokat szívesen látogató vízimadaraknak, de mivel már nincs tél, de még a tavasz is csak most nyújtózkodik téli álmából, az énekesek, és a ragadozók, nem, vagy kevésbé mutatkoztak. Viszont ha megnézek egy éves témaválasztékot ott a Merzsén, bizony be kell látnom, hogy gazdag és hozzánk közel eső helyről beszélünk. Szántó, mező, akácos, belvizes, mezős, rétes, lápos, csalitos, nádassal szegélyezett, "minden ízű" világ ez. Gyakorta kell látogatni, már csak azért is, mert megújult a magasles, ahonnan egy csodás vízi világra tekinthetünk. (Már, amíg ilyen erős a belvíz). Elmesélem akkor, hogyan is volt ez a nap ...


Azt hiszem, igazi jellegzetessége lesz a tájnak, az új magasles



 De kezdjük az elején ! Itt őzeket fotóztam egy másik alkalommal

 Ezen a napon "csak" bujkáló ragadozó jutott

 Ez a gömb, jó támpont, a csavargáskor. Mindenhonnan látszik ...

 Háttérben az erdő, jól elmosva

 Ezeket az utakat - mint mindet a Merzsén - Javaslom bejárni ...

 Kíváncsi vagyok, idén ki költözik be ebbe az odúba ?!


Nem is oly rövid autózás után, (gyalog is mehetünk, de az másfél óra) megérkezünk a "vízes Merzse" bejáratához, ahonnan már látható a belvíz. Ugyanide jutunk akkor is, ha a Pásztorfalva utca eleje felől közeledünk, áthaladva a Rákosmente vasútállomás sínjein ... Igen tartalmas mozizás vár  ránk, kellő időt szánva a vízimadarakra, és tavasszal - nyáron, az ott, rájuk vadászó ragadozókra.  



 Jobbról és a kép nézőpontja irányából is érkezhetünk

 Hopp ! És itt van a csodálatos, új magasles ...

 A tocsogó felől, lopakodva közeledtem ...

Felmászva a meredek és kis lépcsőfokokon, ezt láthatjuk

 Több fajjal is találkoztunk

 Leszállt a les mellé, a kíváncsi Széncinege





 A Tőkés récék, már a fészkeiken ülnek ...

 Kis vöcsök kószált, bóklászott




 Bárcsak örökre elárasztanák, és mindig ilyen volna ...

 Hangulata van ...



A Mersze másik oldalán, ahol a repülők szállnak fel, nagyon jó kis dűlőutak vannak, ahol sok érdekes fajjal találkozhat az ember. Főleg tavasszal és nyáron, de a zordabb őszi és téli időszakokban is. A szántókon vadak kóborolnak, nyulat, őzet láttunk már errefelé, de én rókára vadásznék, mert azzal nincs túl nagy szerencsém.



 Innen belátható a szemközti szántóföld és mező

 Zsenge hajtások a földeken ...

 Sűrű erdőbe szállt be a hatalmas ragadozó madár. Szem elől vesztettem sajnos

 Az idei év első búbos pacsirtája

 Nagytestű ragadozó madarat követtünk

 Tette ő is ugyanezt. Valamit nagyon látott. Még a forgalom sem zavarta

 Több alkalommal lecsapott, de nem láttam nála zsákmányt

 Utolsó mozzanatként ezt a virágot fotóztam



Nem volt nagy fajgazdagság, mert a vonulás kellős közepén vagyunk. Nem érkeztek meg még (vagy csak részben) a tavaszi fajok, de már elvonultak (java részt) a téliek, így madárból nem voltunk nagyon eleresztve. Nyulakat kerestünk. Mikor megérkeztünk a területre, messze a szántón volt egy, de arról lecsúsztunk, illetve később vagy 30, de még messzebb. Nem tartottam érdemesnek a fotózásra. Mindezekkel együtt, csodás, és kalandos nap volt. Egy évben 4-5 alkalommal érdemes ellátogatni ide, változatos napszakokban. Elég könnyen akadhatunk ürgékre is, mert tele van velük a mező ... Ott játszanak a pipacsok között ...