2016. július 4., hétfő

Tihany kincsei

Gondoltunk egy merészet, és elhatároztuk, hogy elmegyünk Tihanyba, a levendula földekre, és nagyon hajnalban lefotózzuk a szépséget. Péntek éjjel indultunk, éjfélkor. Az volt a tervünk, hogy leérünk kényelmesen másfél óra alatt, csapunk egy éjszakai fürdőzést, és ott kezdünk a levendula földeken, melyek mellett elhaladtunk (bár sötétben nem láttuk azokat) odafelé, a Külső és belső tó melletti utakon. Az éjszakai fürdés sikerült is, a kőfallal és kulturált rozsdamentes bejáró lépcsővel ellátott parton. Nagyon rég - talán soha - nem éltem meg olyat, hogy korom sötétben fürdök, és a majdnem telihold világít közben. A víz melegebb volt picit mint a levegő, és nagyon kellemes. Fürdés után érkeztek lassan a reggeli fények. Jégmadár füttyentett és húzott el a távoli nádas felé, egy-egy dolmányos varjú kurjongatott, de láttunk elszállni szürke gémet, sirályokat is. Azokhoz kevés volt még a fény, de a parton elkezdhettük a fotózást.


Ezek a kékeslila, narancsba forduló színek, a hullámmal csodásak voltak

Engem elbűvölt ez a látvány

Arra szállt el a Jégmadár, s mutatott egy szép tájkép témát nekünk

Elsétáltunk a nádas felé, de a horgászokat nem akartuk zavarni



Igen sokáig vártuk a reggeli arany-napfelkeltét, de az csak egy vékony kondenzcsíkot rajzolt narancsra. Mérlegelni kezdtünk, hogy ha lesz szép napfelkelte, akkor a belső tónál, vagy itt a parton használjuk ki annak színpompáját. Úgy döntöttünk, hogy a belső tóhoz megyünk, de ez - mint kiderült - több szempontból is rossz döntés volt. Rossz volt, mert a hegy mögött kelt fel így a nap, és azokat az igazi reggeli színeket elbuktuk. Szerencsétlen volt azért is, mert a belső tónál beindult a nyerészkedés, és mindenféle sátrakat, meg Lacikonyhákat állítottak fel a mezőn, ahol ürgézni szerettünk volna. Nem baj, mert a kocsival leparkolva, nagy meglepetés várt ránk, annál a nevetségesen rövid, recsegő deszkákból álló 50 méteres tanösvényen, ami ott van. Felnéztünk a fára, és őt pillantottuk meg:



Türelmesen méregetett minket a Bakcsó, de az f5.6 300-on kevés volt

Magas ISO mellett éppen hogy, de már fotózható volt a Nádirigó

 A Kis kócsag felismerhető fehér tollruhájáról, fekete csőréről

 A Nádirigó végig velünk volt, s mikor közel engedett, én lefotóztam

Érkeztek a fények is lassan, ébredeztek a Szürke marhák az ürgeföld mellett

Az ürgék földje, de ekkor még ki sem dugták az orrukat

 A belső tó nagyon érdekes élőhely, érdemes volna itt madárvédelmet indítani

 A Bütykös hattyú is megérkezett

 Több nagy csapatra oszlott a helyi Seregély kolónia

 Búzavirág nádas háttérrel

 A tó déli csücske, jótékony titokzatosságban

 Ellenfényben a termés

a szitakötő sem kapott sokat a napból

 Ekkor már 25 illetve 23 órája talpon. Padról fotóztuk a tó végében az Örvös galambot

 A tó másik oldalán a háztáji terület. 

 Itt-ott még találtunk margarétát

 Magánterület felé tévedtünk. Lovakat csodálhattunk

 A legszebb, szemérmesen elfordította fejét

 Igen hosszú gyaloglás után értünk vissza a művésztelepre

 Házi rozsdafarkú tojó

Búcsúzóul egy látkép a tóra ismét, már erős fényekben


Joggal kérdezheti bárki, hogy elmentünk nyár közepén Tihanyba, a levendula fesztivál idején, s miért nem szerepel egyetlen levendula fotó sem a blogomban ? Azért, mert mire elértünk a levendulaföldekre, derékig állt benne a sok ember, és mindenki vadul szüretelte azt. lehetetlen volt olyan fényképet készíteni, amin emberi végtag nem szerepelt volna. Persze bele lehet fotózni nagyon közelről egy-egy virágba, de ekkor már erős fények voltak, elidőztünk a tónál, ahol a hatalmas tér, a víz, és a gyönyörű zöld világ önmagában is elbűvölt. Igen hosszan, teljesen megkerültük a tavat, ezzel sok-sok időt "vesztettünk". Megtehettem volna, hogy az utunk során, a magánházak mellett elhaladva befotózok a kertbe, egy-egy kisebb bukszus levenduláért, de az nekem nem megfelelő hátterű, és a levendulát ahogy csak lehet, már százszorosan elcsépelte mindenki, ahogy lassan az összes fotós témát is.

Tihany ezen arcát eddig nem ismertem, bejött fotóstársam ötlete, s még hulla fáradtan is megérte ide elutazni, és körbejárni ezt a gyönyörű vidéket, megcsodálva a tájat. Fotózás során én szegényebb még sosem lettem. Most is gazdag ajándékokkal térhettünk haza.