2016-10-18

Sony 55-210 OSS teszt



Sony 55-210 f4.5-6.3 OSS


A Sony Alpha 6000 vázhoz, KIT-ben tartozott egy (egész jó) 16-50-es Sony alapobjektív. Nekem a kis KIT verzió van, tehát ehhez külön kell megvásárolni a Sony 55-210 f4.5-6.3 OSS objektívet. Nem véletlenül vásároltam így. Még a legolcsóbb helyen is igen drágának tartom a Sony A6000 double KIT-et. Véleményem szerint ár / érték arányban messze nem ér annyit. A 16-50-es objektív még csak-csak a vázzal, de majdnem 75.000 ft-tal kerül többe a dupla KIT. Külön megvásárolva az 55-210-es objektív, Magyarországon 90.000 ft körül mozog. Ítéletet kell mondanom, ez az objektív nem ér annyit. Tekintve, hogy mondjuk egy Nikon 50-300-as KIT objektív is ad f5.6 fényerőt 300 mm-en, és plusz 100 mm-t, a Sony 55-210, pedig már 200 mm előtt beesik az igen alacsony, f6.3-as fényerő tartományba. Nem beszélve arról, hogy 100.000 ft körül, egy nagyon jó Tamron 70-300 f4.5-5.6 Di USD Vc objektívet lehet venni Nikon vagy Canon DSLR vázra, ami még a Nikon 55-300-ra is vastagon ráver, képminőség, de főleg stabilizálás terén. Emiatt, hogy legyen 16-210 mm között objektívem, beszereztem használtan, jó áron egy Sony 55-210 OSS lencsét. Így a Sony táskában ott van a gép, ami (fókusztáv szempontjából) egyszerűbb feladatokra alkalmas. Hangsúlyozom, ami nagyon szomorú, hogy f6.3 fényerő az objektív vége. Nagy csodát tehát nem szabad várni ettől, az egyébként korrekt kivitelű, jó stabilizátorral rendelkező objektívtől, mely gyors reagálást igénylő helyzetben AF sebesség szempontjából, főleg közepes környezeti fényerőnél, nem mindig remekel.

Amikor múlt hétvégén megcsináltuk az itatós madárlest, direkt a Sony Alpha 6000-el vonultam ki, hogyha nagy hirtelen megjelennek a madarak, akkor ezzel lőhessek pár tesztfotót. Jöttek is igen hamar, ezért sikerült képekkel hazatérnem. A korrektség jegyében meg kell említenem, hogy az itatós lesben a reflex üveg, mintegy 1.3 Fé értékben levesz a kültéri fényből. Mikor a lesből kimegyünk, mindig elcsodálkozunk, hogy kint szinte vakító fény van, pedig bentről csak "jó fénynek" tűnik, a látható fénymennyiség. Ehhez hozzáadódik a kevés, f6.3-as fényerő, és már izzad is az egyébként korrekt kivitelű,  kis tele-objektív, még F7.1-es, de 6.3-as rekeszen is, ahol már lágy a kép. 

Az objektívhez tartozék az első objektív sapka, a hátsó kupak, a napellenző. Összeszerelése kiváló, minden jó fogású, finom és szépen megmunkált alkatrészek, lötyögés sehol nincs, az zoom vajpuha, kivitele szerintem szép, súlya barátságos, bár ami nem vas és üveg, az nem lencse igazán. Nem szabad hinni annak, hogy könnyű és kompakt. A legendás képminőséget és fényerőt adó régi objektívek nem véletlenül súlyosabbak. Például a Pentacon 50/1.8-as objektív kifejezetten nehéz ehhez képest, és csak negyede a fókusztáv, de üvegből van, fényerős, és csodálatos a képe. Tehát tekintsünk erre az objektívre úgy, hogy ez egy szép, kompakt KIT alapobjektív. Gyárt a Sony igen sok Sony E-mount-os jó fényerejű objektívet, de azt halandó, szerintem meg nem fizet(het)i.

Elfoglaltuk helyünket tehát a lesben, és be is állítottam a gépet a számomra szokásos módon. Mivel jó fények voltak, ISO 400-on indultam (az üveg miatt, mert egyébként kültéren ilyenkor DSLR vázon, fényerősebb üveggel ISO 200 lenne), A MODE, mert nekem háttérmosás kell, és ezért a majdnem legnagyobb rekeszt választottam F7.1 (azért nem 6.3, mert a legnagyobb rekesznél az átlag objektívek képe még lágy), egy fókuszpont (mert nem szeretem, ha mindenhová élességet állít, de a tárgyra pont nem esik igazán élesség), levettem az EV-t -0.3-ra, aztán -0.7-re, és vártam a madarakat. A vázon az White Balance (tapasztalatok miatt) nem AUTO WB, hanem USER 5500 Kelvin. Így kapok a Sony Alpha 6000-en kellemes színeket, főleg nagy fényekben, ahol hajlamos hidegre állítani a színeket (KIT objektívekkel)

Az első képeknél igen nagy csalódás ért, bemozdultak a fotók. 1/30, 1/50 záridőket kaptam, így nem csoda a bemozdulás, mert az izgága madaraknak kell az 1/250, vagy az 1/500. Azért is, mert (ugyan van stabilizátor), mégis a reciprok-szabály kimondja, hogy ha pld. 210 mm a fókusztáv, akkor a legközelebbi eggyel nagyobb záridő kell, tehát az 1/250 a minimum. A váz viszont igen lassú záridőket kalkulált. Mi az oka ennek ? Az, hogy átveri a gépet a reflex üveg, és a 6.3-as fényerő 210 mm-en kevés. Fel kellett húznom tehát az ISO-t 640-re, és akkor már nem mozdultak be a képek.

Mivel RAW-ban fotózom, így a zaj LightRoom-ban lehúzható, azt mondom, hogy ISO 1600-ig jók vagyunk. Sokak szerint ISO 3200-on is szép a Sony Alpha 6000 képe, én ezzel vitatkoznék. Ki szereti a zajt ?! Ha utólagosan adunk képeinkhez kis élesség többletet, a zaj csúnyán kijön. Maradtam a kompromisszumos ISO 640-nél. Azt gondolom, hogy további EV lehúzással, akár -1, -1.3 további záridő rövidülést (tehát gyorsabb expót) kaptam volna, de a sötét lesben sem tűnt világosnak a készített fotó, viszont otthon láttam, hogy - az alapértelmezett fényerő értéken álló - kijelzőn normálisnak látszó kép, monitoron, TV-n is igen-igen világos, néhol beégett. Ennek fényében a következő nagy tapasztalás, hogy a Sony A6000 kijelzője kicsit csal, (hogy elmondhassa a Sony, hogy nagy környezeti fényben is látható a kijelző) és nyugodtan le lehet húzni az EV-t, ahogyan a Nikon D7100-es vázon is alapból -0.3, -0.7 az EV kompenzáció, ha jó fényeink vannak.

Azt hiszem, eleget meséltem erről az objektívről, és annak vázzal való viszonyáról ahhoz, hogy megmutassam az erősen megdolgozott fotókat, melyek ott, a lesben készültek. Meg kell barátkozni a vázzal, és meg kellett tapasztalnom, milyen az 55-210 a reflex üveg mögött, ami - ismét mondom - 1.3 Fé értéket levesz a kültéri fény erejéből. Nem fogom az 55-210-re bízni a madárfotózást, de mindennapos eseményeken, szabadban, nagyon szépen használható. Átlagos sebességű az AF, főleg gyors témákhoz, némely estben akár rá is kell segíteni kicsit manuál fókusszal, ha téma mögött sok az apró faág, összességében viszont kényelmes utazó "kistele" objektív ez, a 16-50-es nagylátószögű és általános objektívvel, a vázzal, egy kis táskában, ahol szükséges, hogy lapuljon plusz 1-2 db akksi a géphez.

A Sony Alpha 6000 (KIT OBJEKTÍVEKKEL PÁROSÍTVA) tanulógépnek, videózásra nagyon jó, és MANUÁLIS OBJEKTÍVEK használatára pedig, átlagon felüli, kiváló. Nincs az a régi manuális objektív, mely ne menne rá fel adapterrel, gond nélkül. Az APS-C méretű érzékelő, a maga 6000 x 4000 pixelével zseniális. Nálam az M42-es és egyéb végű objektívekhez társított váz szerepét fogja betölteni, végeláthatatlan lehetőségeket adva 10-500 mm között, valamint makrózáshoz közgyűrűvel, hangulatos gyönyörű mosású képek készítéséhez, és videózáshoz, nagy fényerejű, szép képet adó 30-40 éves objektívekkel.




Elég a duma, jöhetnek a fotók ...


 Dekoráció a les végében

 Széncinege a beülőn, 2.5 méterre, 20 méter távolságban a háttér

 Kékcinege

 Szűk lett a tükörkép

 Talán ez a kép sikerült a legszebbre

 "Művészkedjünk"

 Kicsit kevesebb fényben ... Elbújt a nap

 Bocs a ferdeségért ! A háttérmosás 7.1-en nem elégséges

A Nagy fakopáncs 3.5 méterre, a fatörzsön volt



Remélem, hogy a teszt segített elhelyezni ezt az objektívet a palettán, és elegendő információt nyújtott egy leendő döntéshez. Köszönöm, hogy végig olvastad ezt a posztot, s bízom abban, hogy ha szakmai oldalról érkezel, nem volt túlzottan száraz :-)








2016-10-17

A madárles felújítása

Eljött az ősz, elérkezett a madarak etetésének ideje. Nyáron nagyon könnyen elpárolog az itatóból a víz, de ami a legnagyobb baj, hogy a madarak szinte semennyire nem érdeklődnek az itató iránt. Ezek miatt nálunk a szezon, október közepétől április közepéig tart. Majdnem végig találnak magot, és egyéb csemegét a madarak akkor, ha betérnek hozzánk, s az előbb említett időszakban végig fürödhetnek is. Fürödhetnek, ha nem csöpög el a lesből a víz. Történt ugyanis, hogy a tófólia alatt az OSB lapba behajtott facsavar feje, és a tófólia fölött elhelyezkedő lapos kő, szépen kidörzsölte a tófóliát, és sikerült összeszednünk így egy lyukat. Aprócska lyuk volt, de ahhoz éppen elég, hogy elcsöpögjön 80-100 liter víz a 200x150x5 cm térfogatú medencénkből. Gondolkodván a tavalyi etetési problémán (mely szerint hamar elfogy a mag), idén vettünk egy nagy levegőt, és kiraktunk egy akkora önetetőt, hogy az autóba is alig fért be. Ebben a blogbejegyzésben bemutatom, hogyan újítottuk fel, és fejlesztettük az itatós madárlest. Indult tehát a 2016-2017-es szezon, mi pedig kíváncsian várjuk, hogy ebben körben mi kerül lencsevégre a beülőágakon ...


Ebben a bejegyzésben majdnem minden fotó telefonnal készült

 Egy hétre való mag biztosan belefér ...

 Ez mégis csak jobb mint a kétliteres PET palack

 Az első lépés az összeszerelés volt

 Aztán jöhetett a hőn szeretett földmunka

 Ellenőrzés, méregetés, gondolkodás, föld-tömörítés

 "E öröm és bódottág ..."

 A baloldal felől lezárjuk, hogy oda ne menjenek enni


Második körben a lyukas tófólia javítása következett, mert a vizünk állandóan elcsurgott, és azért nagy meló odahordani a 4x20 liter vizet. Meg kellett várnunk míg kiszárad, kipucoltuk, hogy könnyebb legyen dolgozni vele. Kivonultunk a szerszámokkal kellékekkel, és el is kezdtük a munkát.



 Nem szeretnénk, ha erről az oldalról jönnének ...

 Ezért gondosan elzártuk az etető baloldalát, és bentre is került magterelő-lap

 A facsavart beljebb tekertük, a fóliát mindkét oldalon beragasztottuk

 Még jobb lett volna talán a biciklibelső-folt, de az nincs otthon

 Felkerült az alsó folt, alá egy plusz PVC védőbetét a csavarfej ellen

Fent is készen van a folt, két réteg, rétegenként ragasztva

Feltöltöttük 80 liter vízzel, és most így néz ki

 Megvan a háttér ...

 Eljött az ősz ...

Asszem erre nem lehet panasz



A következő bejegyzésben, a Sony Alpha 6000 és a Sony 55-210 f4.5-6.3 OSS objektív mutatkozik be, mert nem bírtuk ki, hogy ne üljünk be egy kicsit leselkedni a lesbe :-) Jöttek is az alap fajok, de ez már egy másik történet.


2016-10-14

Egy arborétum titkai

Legutóbb valami igazán impozáns környezetre vágytunk, s utána eredtünk az ősznek. Kedvenc helyünkre mentünk, ahol a tavasz és az ősz, minden évben ünnepel. A Vácrátóti arborétum igen változatos hely. Bizonyos részein komoly virág és növénykertészet nyújtózik, míg a másik oldalon tó, félsziget, egy régi vízimalom, romos kőépületek bújnak meg. Megint másik részén igazi vegyes-minierdő, dimbes-dombos, bokros-cserjés terület ad menedéket a madaraknak, rétekkel, tűlevelűekkel tarkítva. Minden élőlény és a látogatók is megtalálják a kedvükre való élőhelyeket, látnivalókat. Igen sokan azt gondolják, hogy ilyen helyekre csoportosan énekelni, vagy üvöltözni kell járni, s ez nem kicsit bosszantó. Sosem értettem azt, aki kimegy egy ilyen parkba, és énekel egy csordában, ahogy végigcaplat az utakon, elzavarva ezzel minden élőlényt, és a kicsit mélyebben odafigyelni vágyókat. Igyekeztünk elkerülni az ilyen népeket. Szokásunktól eltérően a virág és növénykertészet felé vettük az irányt, és utána haladtunk az erdős-parkos területek felé. A blogban mégis, a virágokat - mert hogy szép számmal voltak még - a bejegyzés végére tartogatom. Domináljon most az ősz, és a lassan-lassan megérkező színek örömteli kavalkádja ...



 Ellenfényben az ősz

 Talán a legszebb évszak

Kis ország, kis vízesés

"Tölgylámpás"
  
 Finom téma

 Észrevettem, csodáltam

 Borostyán ágyon pihen

 Tépetten, elmúlón ...

 Napfürdőt vett a Vörös mókus

Ívbe hajlik a vörös

 Őszi "pepita"

 Tiszafa termése

Mohaágyat ölelnek az utolsó fények

 Kis szegletben ...

 Csendben, félhomályban

 Az egyetlen "gyöngyszem"

A régi vízimalom megőrizte méltóságát

Áttörés

Gyönyörű színek. Földön hever az ékesség

 Ősszel küzdő napfény

Két világ határán ...

 " Mindig a fénybe nézz ! "

 Különc


Ahogy az elején ígértem, a végére tartogatom a virágoskert szekciót, mert ennek az albumnak az ősz a fő témája. Szótlanul, és képek nélkül nem lehet azonban elmenni a későn virágzó növények képei nélkül. A kert azon részében az Őszi rózsa dominált, és láttam jó pár egyéb, megjegyezhetetlen nevű virágot is. Pár kép segítségével szeretném ezeket is megmutatni.


 Ki hinné, hogy október közepén ennyi szín van még ...

 Párától nehéz fejjel

 Megnyílva a napnak, és még mindig bimbót éltetve

 Meglepetés

Őt nem ismerem

 Szépen öltözött

 Puhaság, finomság ...

 Végeláthatatlan sorban húzódott ...

Nem sokkal messzebb, igazi vadvirág: Cifra sáfrány



Volt még két meglepetésünk, amikor már kifelé haladtunk, és még később, amikor szinte elcsomagoltuk már gépeinket. Visszatértünk kicsit pihenni, napozni a virágoskert dombján álló padhoz, a déli oldalra. Az őszi napnak volt bizony ereje, éreztem pórusaimon a mardosó UV sugárzást. Ez a meleg és fény előcsalta -talán szinte utoljára - a rovarokat, bogarakat, sőt a gyíkokat is.

Egyik kedvenc, és igen látványos darázs fajom a fürkészdarázs. Érzékeny tojócsövével felfogja a kéreg alatti rezgéseket, és petéjét az alatta megbújó gazdaállatba, vagy annak közvetlen közelébe fecskendezi. A fejlődő utód gubót sző, és a gazdaállat testnedveivel táplálkozva igen nagy darázzsá fejlődik, hogy aztán ő is tovább vigye ezt a körforgást. Egy pad léceire szállt le mellénk a darázs. Fotós szemmel nem szép a háttér, de maga az állat a következő képeken közelről megfigyelhető.



 Hatalmas szemek

 Erőteljes, és gyönyörű test



Egészen a bejáratnál, a fényképezőgépek elpakolása közben, fotóstársam észrevett egy nagyon fiatal - s emiatt az embertől még nem tartó - vörösbegyet, akit kedvünkre fotózhattunk 2-3 méter távolságból. Probléma csak annyi volt vele, hogy vagy a földön, vagy a 30 cm magas virágágyás-szegélyen ugrált, így eléggé alacsonyan volt, nem tudtunk szemmagasságból fotózni. Kitakarta az épület a napsugarakat, és szó nélkül sétáltak bele az emberek a madár és az objektív közötti térbe, illetve volt olyan, aki látta, hogy térdelve fotózok valamit, és mégis lassítás nélkül közeledett. Lehet, hogy elküldtem volna a retekbe, ha elzavarja a madarat. Cseszegette a telefonját. Minek jön ilyen helyre ez az ember ? Sosem értettem az ilyesfajta határtalan emberi bunkóságot ....



 Fiatal, barátságos Vörösbegy

 Érdeklődve figyelt minket

 Olyan közel, hogy a 70-300 szinte nem tudott fókuszálni

 Nem volt hová hátrálni az élességért, de nagy örömmel láttam őt.




Lezártuk a napot egy lángossal, és hazaindultunk az ebéd után érkező hangoskodó tömegek előtt. Ők egészen másért jönnek ide, a mi dolgunk reggel kezdődött. Hosszúra nyúlt ez a bejegyzés, így is rengeteg fotót kidobáltam, de nagyon jó volt itt nézelődni, fotózni. Várat magára még a tavaszi hasalás, nem szabad a dolgok elébe rohanni, de tudjuk, hogy március derekán újra jövünk. Igen koncentráltan látható itt temérdek tavaszi vadvirág. Addig, ezzel a csodás élménnyel gazdagon betöltekezve kutatjuk tovább az ősz adta színeket ...