2016. november 27., vasárnap

Novemberi vendégeink

Miután kicsit megjavítgattuk, és bővítettük az itatós lest, egy 10 kg magot befogadni képes óriás etetővel, nagy lelkesedéssel vártuk a 2016-2017 őszi-tavaszi szezon kezdetét. Beszereztünk fekete szotyit, cinkegolyót, vegyes apró magot, diákcsemegét, diót, készültünk almával, szalonnával, vajjal is. Megakadályoztuk a vízcsepegést, melynek oka egy sajnálatos tófólia-szakadás volt, s ezzel felkészültünk erre a szezonra. Pár alkalommal látogattunk ki novemberben a leshez, de ez is elég volt 14 faj megfigyelésére, és fényképezésére. Várjuk még a barát és kormosfejű cinegét, az őszapókat, a süvöltő hímet, és esetleg karvalyt is, mindazon fajok mellett, amelyek esetleges érkezésről semmit nem tudunk. Ha hozzá vesszük a tavaszi fajokat, szerintem 20 fajhoz közel járunk, ezen a Budapest határán álló, közintézményi, de mégis védett parkban. Nem érkezett még el az igazi tél, hóval, tartós faggyal, bár a víz már több alkalommal is befagyott. Szeretném megmutatni azokat a madarakat, melyek ez év október legvégétől, mostanáig, november végéig érkeztek.


Süvöltő tojó

 Vörösbegy

 Széncinege

 Csuszka

 Szajkó

 Szarka

 Meggyvágó

 Zöldküllő

 Nagy fakopáncs

 Mezei veréb

 Zöldike ( ... majd csak beül egyszer a helyére )

 Kékcinege

 Fekete rigó hím

 Erdei pinty tojó

Hétterezés (avagy amikor unatkozunk, mert nem jön semmi


Előttünk a tél, várjuk a havat és a tartós fagyokat, amikor is feltételezzük, hogy még több madrfaj fog meglátogatni minket. Az Ökörszem és az Őszapó ott mozog a les körül, de egyelőre nem jön be. A Süvöltők is rendszeresen ott vannak a fákon, de a három tojón kívül a hímek nem jöttek le még inni - fürdeni. Előttünk a december - január - február. Remélem, hogy sok-sok fajról hozhatok még képet, ebben a szezonban. Aztán március végeztével befejezzük majd az etetést, és kiderül, kik érkeznek majd a tavaszi vonulással ... Na de ne szaladjunk előre, előttünk az etetés szezon.




2016. november 13., vasárnap

Véget ért az ősz

Ezen alkalommal családi erdei sétálgatás közben csodálhattam az ősz gyönyörű színeit. Hűvösvölgy villamos végállomástól indultunk, fel az erdőben, majd a "sárkányrepülő térre" érkeztünk. Hivatalos neve ennek a Hármashatárhegy, de én mindig így emlegettem. Onnan elindultunk az ismeretlen katona sírja felé, és a szép erdei szerpentinen érkeztünk az Oroszlánsziklához. Ott elcsavarogva a végállomás az Árpád-kilátó lett, s onnan leereszkedve már a városhoz értünk. Feleségemmel és a lányokkal mentünk végig ezen a közel 10 km hosszú séta útvonalon. Már javarészt eldobálták a fák, szép őszi koronájukat, de az erdő így is csodálatos volt. Legyen ez egy tájképes, szép őszi blogbejegyzés, s búcsúztatása az idei ősznek, mely szép volt, színekben gazdag. Nagy örömömre, és megelégedésemre sokat fotózhattam e számomra - a tavasszal egyetemben - legszebb évszakot. Bízom benne, hogy sikerül kicsit átadnom a Budai hegyek szépségéből, a következő pár darab fénykép segítségével. Igen, sajnos elmúlt az ősz ...


Nyissunk utat a szépségnek ...

 Emelkedőn a nagy-rét felé

 Csodálatos az ősz

 "Sárgaláz"

 Színekben, fényekben

 Tündöklés

 Ámor nyila

 Csendbe burkolózott minden

 Még közelebb ...

 Alig bírtam magammal, annyira gyönyörű

Gombákkal is összehozott utunk

 "Sárgaláz 2"

 Szerves részei az erdőnek

 Fényárban úszott a rét

 Az oroszlán-szikla felé ...

 Érdemes hátrafordulni

 1992-ben felmásztam a csúcsra, ott ültem anno

 Irány az Árpád-kilátó

A Körszálló, a Sashegy. Buda felé tekintettünk a kilátóból


Kellemes késő őszi kirándulás volt ez, mely mindenkinek jól esett. A lányoknak is tetszett, sok családi fotó is készült ezen a napon. Szerettem volna gyalog visszajutni Hűvösvölgybe az erdőben, de valahol nem fordultunk el időben jobbra, így maradt a nem tervezett Árpád kilátó végcélnak, ahonnan igen meredek úton ereszkedtünk le a 11-es busz végállomásáig. Kis kerülővel eljutottunk az autóhoz, mely Hűvösvölgyben várt ránk a Szipka utcánál, ahol e csodás erdő enged be minket kapuján ...



2016. november 1., kedd

Budakeszi arborétum

Nem is olyan régen nézelődtem a Facebook-on, és egy érdekes hirdetésre bukkantam. Budakeszi Arborétum megnyitottunk ... Pillanatra elgondolkodtam, hogy Budakeszi arborétum megnyitott ? Aztán hirtelen leesett a tantusz, hogy más a Budakeszi vadaspark, és más a Budakeszi arborétum. Ez utóbbi egy friss találmány, a Telki út mentén, ahol is egy közel 30 hektáros területet alakítottak át a széles közönség számára látogatható arborétummá. Kezdeti stádiumban van még a hely, részben hiányoznak a tájékoztató táblák, de a bejárat, és az egyik legszebb hely, már infrastruktúrát kapott. Kedves fogadtatásban volt részünk, mikor megváltottuk jegyünket, és már indultunk is útra az erdő sűrűjébe, ahol továbbra is az ősz volt a téma. Örömöm határtalan volt, mert az ősz és a tavasz a kedvenc évszakom, pláne fotós szempontból tekintve. Tényleg nem tudom másképp mondani, begőzölök, ha meglátom bontakozó színeit ... Figyelem az időjárást, várom a pillanatot, és irány fotózni. Az előző blogbejegyzés a Budakeszi német katonai temetőről szólt, s ezen bejegyzés képanyaga is szintén azon a napon készült, nem is oly messze az előző helyszíntől. Nem is szaporítom tovább a szavakat, jöjjenek a képek, úgy is az a lényeg ...


 Farönk és moha

 Csendbe fordult a nyár ...

 Kicsiny tó az erdőben

 Innen lehet mozizni

 Levél mozaik

 Ezer csoda ...

 Rá ne lépj a kicsinyre !

 Bordó füzér

 Gyönyörű nekem ...

 Átlóban, ékességben

 Avarban söprögetés után

"Fedezékből nézve "



Itt is előkerült a kis Sony, próbára tettem képességeit. Nem csalatkozom benne, ha minimálisan fényhez jut a kis KIT objektív. Videók is készültek, ha érkezésem lesz összevágom majd kisfilm formájában. Ebben az arborétumban, csak a kis tónál majd egy órát töltöttünk el, pedig alapterülete nem nagyobb 40 x 40 méternél. Tán még annyi sincs. Mégis oly varázslatos, annyi és annyi témát ad, hogy nem győztem megálljt parancsolni magamnak. Felülnézetből rácsos szerkezetű úthálózatában könnyen eltévedhetünk, de megéri addig menni, amíg csak lábunk bírja, mert a dús mohaszőnyeg, amin járhatunk, nem mindennapi látvány és érzés ...


Velem jött ő is, következzenek a vele készült képek

 A Sony sem panaszkodhat a színekre

 A 16 mm-be, még APS-C érzékelőn is elég sok minden belefér

 Ahogy az ég kékje is

 A kis híd

 és a nyugodt vízfelszín csodája

 Sokat látott hatalmas fa tövében üldögélhetünk

egy akkora réten, aminek az 1/8-a sem fér egy képre


Tavasszal és ősszel, de árnyékával a nyári napokon is csodás élmény lehet ez az arborétum. Örülök, hogy az első látogatók között lehettünk, és nagyon köszönöm azt a napot, a feldolgozhatatlanul szépséges őszi színekért, a friss levegőért, és minden ajándékáért ... Az ősz nem áll meg, lesznek még őszi fotók. Én nem tudom megunni.