2016. december 31., szombat

Évzáró, eltévedt a tél

Véletlenül láttam meg, hogy ez a blogbejegyzés pontosan a 200. Számolgattam nézegettem, és azt is látom, hogy idén pedig pont az 50. Most már biztos vagyok benne, hogy méltó módon zárom ezt az évet itt a blogon. Bízom ebben annak okán is, hogy sikerült egy hamis téli reggelt megörökíteni, és mint ha tél volna, elé tárni azon közönség elé, akit ez érdekel. Rengeteg a képi anyag az Interneten. Miért pont erre volna bárki is kíváncsi ? Én mégis nagyon örültem annak, hogy december 24-én, szent karácsony napján, feleségemmel vághattam neki ennek a kis túrának. Úgy örültünk ennek a kevés dérnek a fákon, és a mindössze 1 cm-es hónak, hogy elmondani nem tudom. Nagyot fordult a világ, akár csak ha az elmúlt 20 évet nézzük. Szánkót venni nem érdemes, az már biztos. Olyan a hóesés, mintha konkrét számra tennénk a ruletten. Ritkán jön be. Jelezték az időjárással foglalkozók, hogy karácsony első napjától emelkedni fog a hőmérséklet, így annak ellenére, hogy a szent estére készültünk, muszáj volt menni. Ez a bejegyzés nem csak erről szól, hanem zárja is az egész évet. Sokfelé jártam, ezerféle dolgot fotóztunk. Lehetetlen felsorolni, " Tessenek visszanézni az archívumot ! " Köszönöm szépen mindenki figyelmét, örömömre szolgált a sok szép és bíztató, pozitív visszajelzés. Továbbra is ezen az úton tovább ... Megmutatni azt, ami látható !


!!! BOLDOG, ELŐRE MUTATÓ, ÚJ ÉVET KÍVÁNOK !!!



 Alig hittük el ... Olyan, mint ha tél volna

 Ezúttal, őzekkel nem találkoztunk

 Nagyanyám mondta: " Megcsípte a dér ... "

 Ritkán teszek ki álló képet, de ez olyan kedves nekem ...

 Az egyik fáról megettem a havat.

 Gyermekkoromat idézi e látvány

 Titokzatos erdő mélye :-)

 Nézz fel !

 Itt már lefelé. Csúsztunk a jégen

 Az a távoli fa ott középen, sokkal szebb volt szemmel

 A homogén háttértől csak úgy elemelkedett, de a gép nem adja vissza

 Számomra képeslap

 Meglepődhetett a moha is ...

 Négyzetháló

 Jégkorona

 Szürke ég, hófehér zúzmara. Nem bírtam leállítani magam

Az ott már 2017 ... Majd kiderül, mit hoz a holnap



Tisztelettel megköszönöm mindenki bizalmát, érdeklődését, és figyelmét !

2016. december 4., vasárnap

Erdővel ébredni

Igen nagy örömömre szolgál az itatós madárles, melyben nagyon sok szép fotót készíthettünk már. Jó kimenni oda, és szélesvásznon nézni, ahogy isznak, táplálkoznak a környéken élő madarak. Véget ért az ősz, így mostanság elég sokat üldögéltünk a leskunyhóban. Vágytam már nagyon egy kis cserkelésre, kimenni a szabadba. Fotóstársam jó ötletet hozott, s az alapján egy csodálatos erdőben találtuk magunkat, Budakeszin túl, nem messze. Együtt ébredtünk az erdővel, valósággal megbabonázott, minden fellengző szószerkezetet mellőzve. Az avar, melyet dér fagyasztott törékennyé, az elbarnult levelek hófehér cirádás szegélye, a télre berendezkedett serényen keresgélő madarak, a tölgyerdő fáinak végtelen sorjázása, az erdő ízű levegő, mind-mind elragadott magával. Nem akartam kijönni az erdőből. Rádöbbentem, hogy még mindig a cserkelés adja a legnagyobb izgalmat. Narancsfényben ébredt a dér, csípős hideg-csendbe burkolózott az erdő. Úgy érzem, nem tudom elmondani, mennyire csodás nap volt ez az szombat. Az erdő bejáratánál, természetesen nulla fényben vártak ránk az Őszapók, a Királykák, s az erdőbe vezető út mentén, mint ha nekünk nyíltak volna szét a bokrok ... Magába fogadott az erdő.


 Nem is reméltük, de ők ott voltak. Hamar észrevettek, ennyire tudtunk közel kerülni

 Teljesen felkavart ...

 Közép fakopáncs, narancsfényekkel

 A tél szürkesége, és az ősz emléke

 Fotózz bele a napfelkeltébe !

 Súrlófények szőnyege

 Egyik kedvenc témám, a moha

 Minden kanyar tele kíváncsisággal

 Néma hírnökök

 Tér, csend, levegő

 Minden fán madár. Ugyan nem közel, de szárnyaik suhogása: hangulat

 Fényzug

 El ne tévedj ! (avagy lélekgyógyász)

 Ellenfény, távolság (mint a retró fotókon)

 Az én lámpásom

 Hideg volt az éjjel

 Kapaszkodj fel ! 

 Megint a hideg és meleg színek ellentétje ...

 Tölgyerdő

 Vízbe fagyott az ősz

 Napfürdő

 Fonákok

Szürke a tél



Most ismerkedünk még csak ezzel a területtel, de igen bíztató volt az első látogatás. Rögtön az erdő szélén, az első métereken 6 fős őz csapatba botlottunk. Nem voltunk elég halkan, így hamar megriadtak. Olyan szépen olvadtak bele az avarba, a fák sűrűjébe, hogy alig fogta fel szemünk, csodás jelenlétüket. Én a fenekükön lévő fehér foltra lettem figyelmes, mert az valahogy nagyon kiviláglott a szürke-barna tájból. Gazdag madárvilága, nagy terei, ezt az erdőt is kedvessé tették számomra, és azért is örülök, mert lakóhelyemtől nem túl messze, akár komoly vadakat rejtő hely is lehet. Többször szeretnék ellátogatni ide még a télen, amíg a tavaszi dús és buja lombozat el nem takarja előlem a sok érdekességet.

Nagyon izgalmas, új felfedezés ez .... Pláne, hogy nagy valószínűséggel, a párzásra kész vaddisznók hangját hallhattuk. Elég félelmetes volt, még 200 méter távolságból is. Persze lehetett rekedt kutya is, de még az őrült beagle vadászkutyák sem ugatnak, kiabálnak ilyen hangon. Az is a vaddisznó mellett szól, hogy hosszabb és mélyebb hang volt ez, mint sem , hogy kutyaugatás legyen. Ezt persze soha nem fogjuk megtudni már, de ezen erdő további titkaira még fény derülhet ...