2017. január 29., vasárnap

Januári madárvendégek

A les - évek alatt - többszöri költözése miatt, indokolttá vált egy kis javítás. Kapott egy új zárat, és megerősítettük az ajtónál lévő jobboldali sarkot, az ajtó felfüggesztési oldalát. Feltöltöttük ismét az etetőt, tettünk ki cinkegolyót, diót. Mivel az itató medence vize csont kemény jéggé fagyott, így vittünk egy műanyag virágalátét tálat, és abba meleg vizet öntöttünk. Így legalább 2-3 órára vízhez juthattak a látogatók. A képeken majd látható, hogy ebben az erős mínuszban, még fürödtek is. Most nem az volt a cél, hogy beülőn, korrektül pózoló madarakat fotózzunk, hanem maga az evés, ivás és fürdés mutatkozzon meg a képeken. Mielőtt beültünk volna a lesbe, kívül belül alapos üvegtisztítást végeztünk. Míg mindent megjavítottunk el is repült majd egy óra. Szerencsére pont akkor végeztünk, amikor a téli lapos fények nagyjából az optimális helyre érkeztek. Összegyűjtöttem pár képet, és közzé is teszem őket, mint utolsó januári blogbejegyzést. Egy hónapunk van, és ébred majd a természet ...



Kékcinege. A legszebb képpel nyitjuk a sort :-)

Széncinege szép fényekben

 A Csuszka is kémlelte a vizet

 Kékcinege örült a kirakott víznek 

 A szeme ugyan nem látszik, de ez a tollazat ...

 Mindig ő viszi el a legnagyobb falatokat

 Nagy örömünkre az őszapó is újra meglátogatott minket

 Az erdei pinty mindig a földön csipeget

Az erdei pinty tojója is követte

A földön keresgélők között volt most a Zöldike tojó

 Még a kis nyelve is látszik ...

Megérkezett a Szajkó is, szinte benézett az ablakon

 Megérkezett a Barátcinege. Csodálkozik, mi az a tál ott a jégen ?!

 Egy falatnyi dió után a tál szélére röppent

 Örült neki, ivott a vízből ...

Na jó ! A végére még egy beülő ágasat is, hogy örüljön a fotós :-)

 Újabb Szajkó érkezett méltósággal

 Nem hezitált, rá is ugrott a tálra ...

ivott belőle

majd hatalmas fürdést rendezett

Enni érkezett a Széncinege

de szomjúsága őt is a vizes tálhoz hajtotta

A Meggyvágó hím vagy a beülőn, vagy az etető közepén ül

 Azért a tojó is odamehet a távolabbi ágra ...

 Végignézte ezt a Szarka, a jobboldali fán, az erdő felől érkezve  

 Sem a Fekete rigó hím

sem a tojó, nem jöttek fel az etetőre

Színpad, díszlettel ...


Jó visszagondolni erre a szombatra. Szépen jönnek a madarak, rendben van az etető. Kellemes három óra volt ez, tele élménnyel. Bízom benne, hogy ha enyhül az idő, a folyton közelben lévő Süvöltő is betéved végre. A tojó már járt nálunk, de a piros hasú hímet, aki fekete sapkát visel, még nem tudtam lefotózni, ezért várjuk őt nagyon. gazdag volt a hideg és havas január ...








2017. január 22., vasárnap

Téli táj

Végre tisztességes mennyiségű hó esett, nem bírtam magammal. Tanakodtunk, hol kellene megcsinálni az idei téli tájképeket, és mivel a Vácrátóti arborétumban van minden, patak, hegynek látszó domb, tó, erdő, mező, bokrok, fák, így oda vezetett utunk. Szeretjük ezt a helyet tavasszal, a sok-sok különleges védett növény virágzásakor, ősszel is a sok-sok szín miatt, a lombhullás hangulata végett, télen pedig azért, ami itt ebben a blogban látható. Egyetlen csalódás volt, hogy a sok-sok dúc-etető üres volt, pedig régebben ott, búbos cinegét is fotózhattunk. Ennek ellenére egy csodás délelőttöt töltöttünk ott, a bakancs száráig érő 15 cm-es friss hóban járva, átbújva a hótól roskadozó lombok között. Az ott töltött idő második felében megjött a napsütés, kitisztult az ég, és a szürke fellegek helyett kék boltozat alatt fotózhattuk a fehér havat. Össze is válogattam itt egy pár képet arról a csodás szombatról ...


A félszigetre bevezető hídnál ...

 Hóba burkolózva

 Mesefilm ...

 Ropogott a hó

 Szokatlan szemszögből

 Ősszel is gyönyörű

 A vízimalom emblematikus épülete

 Roskadozik a hótól ...

 Vadregényes tájakon 

 Az etető utáni kanyar a dombtetőn

 Kék éggel ... Csodálatos !

 Szép fényeink voltak

 A tó felé ...

 Ki gondolná, hogy ez egy arborétum ...

 Télvíz idején

 Jelenleg ez a háttérképem

 Hó, hó és hó ! Nagyon örültem neki

 Lassan körbe is jártuk. Nem tudtam megunni a havat. Bent meglepetés várt

 Énekes rigó. Míg fel nem ült a csúcsra, csak hallani lehetett ...

Ezen a fenyőn ugrált, a bal szélen, középmagasságban

S az utolsó kép, nem messze a kijárattól



Több éve voltunk itt télen, ideje volt ennek a látogatásnak. Csodálatos képeket adott, a délelőtt második felében már kék éggel. Jó volt hóban járni, olyan hóban, mely gyermekkoromban még természetes volt, és már a november végén élvezhettük. Mostanság magamban imádkozom, hogy a tél, tél legyen. Erre a napra sokáig fogok emlékezni. Annyi sok szép rejtett zuga van e kertnek, hogy órákon át lehet azokban bujkálni, vadászni az apró szépségeket. Tavasszal és ősszel gyakran látogatjuk, de megunni nem lehet.

Hogyan is mondják a telefon teszteknél ?!
" Erősen ajánlott. "



2017. január 15., vasárnap

Balatoni fagyhalál

Január eleje az igazán durva hidegekről szól. Nem volt ritka az országban akár a -20 fokos rekord hideg, a - hogy is mondták ? - fagyzugos területeken. Érkezett innen-onnan egy két fotó, a különlegesen szép balatoni jegesedésről. Mi is szeretjük a szépet, s mert feleségemnek friss jogsival vezetni kell minél többet, már vettük is az irányt, egy kis tájfotózásra a Balatonhoz. Tihanyt céloztuk meg, oda is értünk igen jó tempóban. Egy ebéddel kezdtünk a Kakas csárdában, bár ne tettük volna ! Problémát jelentett nekik ehetőre elkészíteni egy húslevest, de az sem jött össze, hogy a halk, és tiszteletteljes reklamációt kulturáltan fogadják ! A rántott hús jól sikerült, izgultam is értük ... lementünk a Balaton partra hogy meglőhessük a telet magát. Sajnos egy szerencsétlen padkára felállás miatt tettünk egy kicsípést a jobb első kerékbe, mely lassan ereszteni kezdett. Emiatt a gyönyörű belső tó körüli fotós séta elmaradt. Irány a Balatonfüredi Mol benzinkút, ahol kellemes vendéglátás keretében egy mobilgumis sietett segítségünkre. Elveszítettünk két órát, de a naplementét a mólóról így is megcsodálhattuk. Nagyon-nagyon hideg volt. -13 fokban és metsző szélben zártuk a napot, estére részemről már komoly lázzal, melynek folyománya egy erős, egy hetes betegség lett. Feleségem oly hűséges, hogy Ő is követett engem. Kincső nagyon jól bírta ! Mégsem tudom teljes mértékben a Balatonra fogni a történteket, mert már a szombatot megelőzően is alakult a jó kis hörgőgyulladás. Egy biztos, csodás a jeges Balaton, s az ott született képeket szeretném most megosztani az olvasóval.


 Pont itt sikerült fürdeni nyáron hajnali 03:00-kor júliusban

 Akkor 38 fokos nappal, most -10 fok és metsző szél

 Csodálatos jégpagoda

 Hideg volt ...


A fentebb leírt kis kaland és kitérő után a Balatonfüredi mólóhoz és hajókikötőhöz siettünk. Csodálatos táj ez. Érzékelhető a tél nyugodt csendje, a pezsgő nyári kavalkád utáni megpihenés. Gyönyörű színek és formák fogadtak minket, és a sirályok, récék éhes kunyerálása, még kedvesebbé tették a zord, szeles hideget.



 Jégbe fagyott minden

 Geometria

 A Tőkés récék egykedvűen sétálgattak a jégen

 Viharsirály

 És az ő csodálatos röpte

 Danka sirályból rengeteget láthattunk

 Fékszárnyak kiengedve

Összefagyott jégtáblák

A lemenő nap fényei kelet felé világítanak
Partszakasz

Kezdődik !!!

Surló-fények hasaltak a jégre

Fogynak a fények
Állóban érvényesül a látvány !

Ki bír megállni az exponálással ?

 Végjáték



A hideg, a szél, és a kisebb szerencsétlenség ellenére is azt kell mondanom, hogy szép látványban nem volt hiány. Nagy örömömre szolgál, hogy ezeket a fényképekbe zárt gyönyörű pillanatokat jó volt hazahozni, s megosztani itt is. Eltesszük, és szeretettel őrizzük. Fejet hajtunk a természet előtt, ahogy a nyári meleghez képest, közel 50 fokkal képes lejjebb hűteni a levegőt, és a kavalkád, nyüzsgését, ilyen erővel tudja csendbe, hidegbe, jégbe fojtani. Becsüljük meg ezeket a pillanatokat, minden évszak gyönyörűségét, és óvjuk, védjük meg ezt a csodát !