2017-03-31

Márciusi madárles

A nem gyenge kora tavaszi madár aktivitás után, volt még hová fokozni az élményeket. Köszönhetően a szűnni nem akaró madárlátogatásoknak, márciusban is hatalmas forgalom volt az itatón. Várakozással és izgalommal teli perceket tölthettem el az üveg mögött, kíváncsian várva, hogy adott alkalommal milyen faj látogatja meg ezt a kis oázist. A hónap közepén már erősen dolgozott bennem az akarat, hogy a téli, de főként szegényes dekorációt felfrissítsem. Moha-ásásba kezdtem, és úgy gondolom, egészen szépre sikerült a díszlet. Ezt persze a fészek építési időszakban a madarak - főleg a fekete rigó tojó - szisztematikusan elhordták. Az itt következő fotók többségén azonban látszik, mit is jelent a képeken, ha az ember kicsit törődik az itató távolabbi végével. Az utolsó maradékokat etettük, most már inkább az ivási lehetőség dominál. Sikerült összefutni a Seregéllyel, Közel voltak, de nem ültek be az Erdei pintyek, fél napot hajkurásztam az Ökörszemet, de ő is csak 10 méter közelségig jött. Sokat látogatott minket a Vörösbegy, melynek végre sikerült egy térdízületi bántalmaktól nem szenvedő, kellemesen "begyes" példányát fotózni, rengeteg szajkó, harkály, és Meggyvágó érkezett. A legnagyobb meglepetés mégis a Csilcsalp füzike volt. Nagyon küzdöttem, hogy ne válogassak be sok képet, de nem sikerült egy tucat alá nyomni azok számát. Szeretettel osztom meg minden madárkedvelő látogatóval ezeket ...


Nyissuk meg a sort, egy a fotós csoportokban is népszerű Seregély fotómmal

Vörösbeggyel is igen gyakran találkozhattam

Végre lejött a Nagy fakopáncs is az itató végébe

Ahová a Szajkó is inni érkezett

A Meggyvágó inkább a jobb hátsó sarkot választotta

Benézett hozzánk a félénk Csilcsalp füzike is

Nagyobb madarak is érkeztek, mint a Szarka

vagy az Örvös galamb

A Kékcinege nyitotta a Parus nemzettség sorát

melyet a Barátcinege folytatott

és a Széncinege tojó zárt.

Mezei veréb is mutatkozott

A Csuszka kíváncsiskodása mellett

 Az Ökörszem nem jött ennél közelebb

 sem az Erdei pinty hím

és a csak a talajon szedegető tojó sem

A Zöld küllő februárban közelebb jött, most csak ennyit engedett

De, hogy lássuk közelebbről is (egy februári fotó)

Egész alakos Szajkó képre is futotta :-)

 Csak úgy, mint Meggyvágó hím

és Meggyvágó tojó közelire is

 Megmutatta magát a Fekete rigó hím

és, a már fészkét építő Fekete rigó tojó egyaránt

 A Csuszka azért kifejtette őszinte véleményét a dolgokról

 A Meggyvágó a tükörben csodálta magát

 A Mezei veréb igyekezett szépen pózolni ...

 A Léprigó messziről, óvatosan kémlelte a lest

 A füzikéről pedig sok fotó készült

 mert nagyon örültem neki.

Egyszerű és pont ezért gyönyörűséges


Remélem, hogy sikerült átadnom azt a hatalmas élményt, amit e pár fotós alkalmon megélhettem, és talán a blogbejegyzés eleget enged betekinteni abba a csodába, amit egy nem is túlzottan elzárt helyen láthatunk, ha a madarakat etetjük, itatjuk, és építünk nekik némi infrastruktúrát. Szerintem megérdemlik. Én hálás vagyok ezért, mert igen sok izgalmas, és boldog pillanatot nyújtanak ők. Jelenleg tavaszodik, zöldül minden, Nagyon bízom abban, hogy a tavaszi vonulás keretében pár újabb fajjal gazdagodik ez a nem is rövid lista, melyet mindösszesen egy hónap alatt állíthattam össze. Nem beszélve a lesben valaha megjelent Tengelicről, Barátposzátáról, Balkáni gerléről, Zöldikéről, Dolmányos varjúról, és ki tudja még mi az, ami nem jut szembe ...  Végül szeretnék egy két képet mutatni arról, ahol ezek a fotók készülnek ...



 Van egy nagy beülőnk, amit igazából Karvalynak építettünk

 de a Nagy fakopáncs a beásott fatörzset is igen-igen kedveli

 A környező fákra érkeznek a gyanakvóbb fajok, mint a Zöldike

 Frissen bemoházott háttér

 Tükörképes, vizes, ZÖLD

 Itt aztán lehet pózolni

és fürdeni is

 ... hogy ilyen őrült képek készülhessenek :-D

 Szép dekorációval, egy

ennyire egyszerű helyen ...






2017-03-29

Kanalas récék a Merzsén

Legutóbbi szombatomon, egyéb munkálatok mellett fotózni is voltam a Merzsén. Beugrottam a madárleshez, hogy körülnézzek mi van az ottani vízeken ?! Láthattam megszámlálhatatlanul sk szárcsát, egy barna rétihéja párt, amint nászrepülésüket tartották, egy pár nagy kócsagot, és meglepetésmre több pár kanalas récét is. Hatalmas a belvíz, maga a madárles is vízben áll, így megközelíteni nem tudtam a Kanalas récéket, de a lesből azért fotózhattam őket, úgy 200 méterről. Ezzel párhuzamosan zajlott ott egy kisebb madárgyűrűzés is, de egymást, az okos időzítésnek köszönhetően nem zavartuk. Mikor a csoport odaért, én a Merzse másik oldalára húzódtam át. Miután átverekedtem magam a mocsáron, felmentem a magaslesbe, és nagyon kellemes látvány tárult elém. Ezekből a képekből válogattam össze most párat. Barangolásom során nyulat és őzet is láttam messziről, de őket fotózni ezúttal nem sikerült. Az ürgék még nem bújtak elő. Az erdők szélén, a füves területeken igen sok zöld küllővel találkoztam, de akkor éppen vezettem, így nem fotóztam őket. A kisebb énekesek, úgy mint a cigány csaláncsúcs, lassan kezdenek visszaszállingózni erre a szezonra. Izgalmas lesz a Merzse idén is.


 Kanalas réce (igen nagy crop, kb 70%)

 A madárvárta

Vízben áll minden

 Lassan-lassan párba állnak

 A mocsár déli részére húzódnak

 Távolabb a szárcsák zajos hadától

Barna rétihéja kecses röpte


Úgy gondolom, hogy közelítőleg 2-3 héten belül, 30-40 madárfaj tekinthető meg a tanösvényen, a mocsárnál, és a környező erdőfoltokban. Nagyon gazdag terület ez, a nagyváros peremén. Meglepetés fajokat is tartogat -e táj, sőt még vadakkal is összefuthatunk a vetések környékén. Kényelmesen bejárható a környék, érdemes több órát barangolni nagy figyelemmel. Hamarosan szól majd a kakukk is, de rengeteg más madárfaj, kétéltűek, és lepkék, rovarfajok is megfigyelhetők lesznek,

Becsüljük és óvjuk meg e lenyűgöző helyet !



2017-03-28

Fészekrakás

Avagy hová tűnik a moha ?!

Nézegetem több napja már, vajon hová tűnik a moha a "színpadról" ? Csodásan megdekoráltam az itató végét, hogy a fényképek szépek, mutatósak lehessenek. Minden alkalommal azt láttam, hogy egyre soványodik a látvány az itatóban. Nem értettem. Belefújja a szél a vízbe, leesik a végén a földre ? Legutóbb, mikor kint voltam, elkeserítően eltűnt a zöld, na mondom ennek utána járok, biztos széttúrta az Örvös galamb, vagy a Szajkó. Miközben figyeltem a dátumhoz képest furcsán jéghideg reggelen a madarakat ( igen, tegnapreggel -2 fok volt a lesnél ) felbukkant a fekete rigó tojó, és mindent megértettem. Minden érkezése ártatlan arccal kezdődött, s aztán hirtelen elkezdett rendezkedni, persze engem nem kérdezett meg semmiről. Ebben a bejegyzésben a fekete rigó fészekrakásáról lesz szó. Akármilyen kis rosszaság, én megbocsájtottam neki ...


Elkezdődött az idei megújulás

 Ez az ártatlan arcos érkezés

 Elsunnyogok, szemedbe sem nézek, nem én voltam ...

 Hopp, most lebuktam

 Neeem, én nem csináltam semmit

 Látod, csak egy kis sarat-földet viszek

 Jó, jó, értem, de már csak egy kicsi kell

 Itt a fűszálak mögött biztosan nem látsz

 Szeretnél egy fotót ?

 Nekünk is kell valamiből építkezni, nem igaz ?!

Nekem pedig szépnek kell lennem a nászra, csak befagyott a fürdő ...
A hím, ez úttal mindössze ennyit tudott hozzá tenni a történethez. A bambaságát :-)

A fekete rigó tojó a bűnös, hogy totálisan le lett bontva a háttér a lesben. Úgy rendezgeti túrja a mohát, mintha megtehetné. Egyébként megteheti. Nem az én fotóim állnak az első helyen, hanem az ő szaporodásuk. Így van rendjén. Majd pótoljuk a hátteret. Egy fészekaljnyi kis rigónak van már hová születnie.